Feltörve, nem megtörve. Baromi nagy különbség, ha nem sikerült volna feltörni a gyakorlatilag csak védekezésre koncentráló hazaiak védelmét, de sikerült, ez a lényeg.
Kellett ez, egy kicsit fújhatunk egyet, most pedig jöhetnek a válogatott meccsek.
Nem volt nagy a pofám a meccs előtt, közben pedig még kisebb lett. Simán azt hittem nem lesz meg. Nyögvenyelős volt az első félidő, jöttek egymás után a helyzetek, de komoly ziccer alig alakult ki, Kolarov egy személyben testesítette meg az egész City-t, próbálkozott, erőlködött (a 10. percben egy blokkolt lövése még a kapufán is csattant), de semmi. Kezdtem kételkedni ebben a 4-4-2-ben.
Szerencsére a meccs előrehaladtával a Villa egyre inkább hátrébb szorult, nem segített rajtuk, hogy Agbonlahor nem tudta vállalni a játékot, így kezdőcsapatban nem is volt igazi center a hazaiak kezdőjében, mivel Weimann határozottan nem az, Darren Bentben nem bízik Lambert, a felépült Benteke kapott fél órát, de mintha bent sem lett volna.
A két csapatnak nem jött össze negyvenöt perc alatt egy kaput eltaláló lövés sem.
Azon már meg sem lepődtem, hogy a második játékrész egy Agüero kapufával indult, azon már inkább, hogy elbaszta a Villa az egy perccel későbbi ziccerét.
Fernandinho sérülése miatt Lampard érkezett, majd nem sokkal később Džeko helyett Fernando. Most a Polip érkezése volt nagyobb húzás, meg az, hogy a felállás így inkább 4-2-3-1, Lambert kapkodva próbálta felvenni a ritmust, kettőt cserélt, de nem jött be nekik.
Silva vezetésével puhították a srácok Guzanékat, de én már csüggedtem. Yaya nem. Megcsinálta amit vártunk, pontos lövés a tizenhatoson kívülről. Ennyi, 0:1. A végén még Agüero is meglőtte a forduló gólját. Pffff, 0:2 a vége.
Kellett ez, nagyon. Hál istennek a Villa kipukkadt (0 pont, 8 kapott gól a legutóbbi három forduló mérlege), közel nem volt olyan nehéz ez a meccs, mint amilyen lett. Mindegy, akkor is kellett, mert nem csak első ránézésre sok az az öt pont hátrány hét forduló alatt a Chelsea mögött és kevés az a három a szarul induló mu előtt.
Yayát (okkal) ostoroztuk idén, megint felmerült, hogy menne párizsinak, Lampard mindenestre a ‘szárnyai alá vette’ (micsoda képzavar). Remélem nem hattyúdal volt ez, hanem visszautalás az útra.
A héten megint több forrás is bedobta, hogy a jövő nyári első számú kiszemelt Marco Reus lesz, amihez az új (minden eddigeknél jobb kondíciókkal bíró) Etihad szerződés nyújt alapot. Ámen.
Jöhet a pihi, aztán 18-án érkezik a Spurs az Etihadba.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: