Olyan meccs volt ez, mint egy kötelező húsvéthétfő a rokonságnál. El tudnád képzelni, hogy jobban is eltöltöd a napod, vannak unalmas (nem egyszer kínos) részei, de összességében mégiscsak jól érzed magad, kellemes visszagondolni rá.
Valami ilyesmi volt a hétfői meccs is.
Az egész tényleg olyan volt, mint egy kényszeredett piálás, gyorsan belehúztunk, aztán utólag jobb lett volna, ha már a felénél megállunk, és szépen hazamegyünk.
Pellegrini megint varállt egy kicsit, ez a 4-2-2-2-őt már rég láttuk, de meg kell hagyni működött, főleg az első percekben. A harmadikban már miénk volt az előny. Nasri beadását Ridgewell rossz helyre fejelte, Agüero bombája is gólt érdemelt volna, de Foster kiütötte, Zabaletára senki sem figyelt, gyönyörű gólt fejelt! 1:0.
Hogy teljesen elfeledjük, a PAFC vereségét a stadionavatón, kellett még egy gól, ezt nem az ötödikben hozta Agüero, hanem a tizedik percben (közte azért volt egy WBA éppen-lesgól). Saját rossz passza visszakerült elé Amalfitano-ról, a labdát pedig bevágta a tizenhatoson kívülről. 2:0.
Mielőtt azt hittük volna, hogy Pepe Mel-ék csak áldozati báránynak érkeztek, egy a kapujuknál elbénázott szabadrúgáskombó után Zabaleta labdát vesztett, a kontrát végigvitték, Dorrans pedig élete gólját akasztotta. 2:1.
Pár percre rá Hartról kijött egy távoli szabadrúgás utáni fejes, de mivel a védők lesre állították a teljes west bromwich-i támadósort (amúgy ide nem fér be Sinclair? vége a srácnak..), így nem fostuk össze magunkat.
A 36. perc elején pedig helyre állt a világ rendje. Nasri küldte be a szögletet, García a töküresen álló Demichelis elé fejelte a labdát, aki simán beküldte a harmadikat (a gólt száztizenötször megnézeti Pelle a héten Edinnel és Ávaróval), 3:1. Három argentin gól. Nice.
A második félidőt kár volt lejátszani. Főleg Silva sérülése miatt. Ebben a szezonban már nem látjuk Merlint… Fuck.
Hatalmas volt a fölény (több mint kétszer annyit volt nálunk a labda, mint a vendégeknél, közel négyszázzal(!!) több jó passz), de nem akart itt már senki, semmit. A közönség sem komálja az ilyen hétfő éjszakai lötyögést, mi lesz itt, egy ilyen meccsre, ha kibővül az Etihad?!
A mérkőzés legjobbjának Demichelis-t jelölték. Megérdemelte. Sajnálom, hogy München után nem került hozzánk egyből, igazi City-hero karakter, én nagyon bírom, nem mellesleg vagy tíz meccse kurvajól játszik. Martínnál talán csak Steve McNulty nagyobb császár mostanság a középhátvéd posztján Angliában.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: