Szemtelenül könnyed győzelmet arattunk a Manchester United ellen. Megint.
Moyes akkora egy köcsög, hogy olyan hatalmas szarkupacot hordott össze a Csend Színházának közepére, amit még szétrugdalni sem nagy öröm, mert irtózatosan büdös lesz az ember cipője.
A meccs nem sikerült valami izgalmasra, de a pirosakkal otthon feltörölni a padlót? Epikus.
Nem méltó a mu önmagához ez tény. Szétestek, mint … erre nincsenek is szavak. Moyes minden szembejövő negatív rekordot megdönt. Röhej.
Nem csoda, hogy volt aki közelről is elbeszélgetett volna vele, na meg az sem, hogy a ‘csúzín van’ drapit a stewardoknak kellett megvédeni.
Ez a mu kevesebb ellenállást mutatott, mint az, amelyik 1:6-ra kapott kis, és még csak kiállítás sem volt most, bár az is igaz lehetett volna, ha a Fellaini (szándékos) könyöklését szándékosnak ítéli meg Olivier, és nem sárgát ad a belgának, hanem pirosat, ahogy kellett volna.
Egy szó, mint száz: könnyű dolgunk volt. Könnyű volt, de attól még Epikus!
Akinek lassan töltött be a stream, megszívta. Akinek lassan töltötte ki a csapos a nedűt, megszívta. Aki rags szurkoló, megszívta.
Álomkezdés. ‘Gone in 43 Džekonds’. Olyan volt, mint egy profi boxmeccs. A nem túl erős ellenfél olyan ütést kapott a veséjére, hogy szédelegve csak a meccs végét várta.
Moyes gonosz kis terve már az elején összedőlt. Meg akarta szállni a középpálya közepét a Fellaini-Carrick-Cleverley hármassal, szép alapítvány volt, de a 43. másodperctől a három tuskó csak ballaszt volt a hátrányban lévő hazaiknak, nem véletlen, hogy előbb (már a szünetben jött Kagava) Cleverley lett lekapva, majd Marouane-t váltotta Valencia, mind a ketten piszok gyengék voltak.
Szóval a gól, mint az edzőpályán. Silva kiugrása zseni volt, ahogy Kompany adta a zsugát Nasrinak, apám! Már Samir gólt érdemelt volna, de Edin jókor volt jó helyen. Džeko mondjuk a 18. percben rövidre zárhatta volna az egész mókát, de de Gea most a helyén volt, bár előtte ahogy kirúgta a labdát… Yaya passza, Silva passza ááá, tanár-diák.
A mu csak a kb. a 25-40. percig volt magánál, aztán eltűntek, mint Rafael az szünet előtt a pálya menti árokban.
A második gól érett. Előtte pár perce majdnem Fernandinho fejelt gólt, de az 56-ban Džeko érkezett. Pontosan, ahogy be lett gyakorolva, hihetetlen, hogy két év után megint megverjük őket szögletből, simán. Ferdinand! Nyugdíjba kéne menni, nem?! Zúg az ‘ooohh, Edin Džeko‘.
Pellegrini tutira ment, bejött Milner és García, lement Navas és Nasri. Stabilabb lett a középpálya, esélyük se lett a pirosaknak, Yaya mehetett előrébb. Meg is lett az eredménye. A két gólt szerző Edint pedig Negredo váltotta.
A végén Yaya gólja. Tényleg ‘ice cream on the cake‘. Nagyon szép este lett így.
A ‘man of the match‘ címre több jelölt is van. A Sky-nál Fernandinho lett. Nem tom’ már annyira megszoktuk, szokásosan jó volt. Az viszont örvendetes volt, milyen szorgalmasan megtanult angolul (focizni nem kellett, azt piszkosul tud).
Hart lehozott egy újabb gól nélküli meccset (a századikat összesen, ebben szezonban a tizedik), Zabaleta tényleg egy terminátor (ahogy Welbeck beleszállt, te jó ég, én két hétig feküdtem volna a Kútvölgyiben az intenzíven), Edin két gólja álomszerű (és még csak most jön vissza Agüero), Yaya továbbra is viszi a zászlót. De volt olyan lap aki Clichy-t nevezte meg. Tényleg nehéz, mert újra CSAPAT a Manchester City!
Nagy a fájdalma mostanság a mu fanoknak (jövőhéten mindennek a tetejében érkezik Salfordba a Bayern..), ráadásul a ‘szemét összevásárolt gárda‘ szlogent sem tudják őszíntén skandálni. Nem csoda, hogy jelen pillanatban ilyen állapotban leledzenek:
Kész vannak, mint a 4-es metró.
A mi szurkolóink viszont le a kalappal. Zengett a vendégszektor, az ‘ilyen szar bajnokcsapatot még nem láttunktól‘ a Pellegrini dalon át, a ‘hatvanezer üres székig‘. Kérjük a következőt!
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: