Érdekes meccset játszottunk Newcastle-ben. Nem jót, de érdekeset.
Nagyon fontos volt ez a győzelem, ahol sajnos a kelleténél sokkal nagyobb figyelem irányult a játékvezetőre.
Hat zsinórban megnyert bajnoki, tizenöt meccses veretlenségi széria. Itt tartunk most, meddig lehet elhúzni? Lövésem sincs. Tényleg. A jelek szerint még három meccsig simán.
Ez a széria arra remek volt, hogy felzárkózzunk az élbolyba és tartsuk a lépést az Arsenal-Chelsea-‘pool hármassal, brutális ez a mostani szezon.
A bíró. Igen, volt két durvanagy hibája. Az első Tiote visszavont gólja. Hárman lesen, ez igaz, de senki sem zavarta Hartot, Remy nem ért bele. Jones bíró Tiotét nézte, a partjelző meg csak azt nézte, hogy többen lesen állnak. Benézte. Van ilyen.
A Nasri elleni szabálytalanság brutális volt. Nem sárga, piros. Samir két hónapig kidőlt. Ezt nem lehetett benézni, hátulról, mindkét lábbal, egymás után kapott a térdére.
A gólok. Ediné, szar hete volt a Džeko utálóknak, két meccs, három gól egy gólpassz. Silva jól forgatta meg Anitát, aztán a legjobb ütemben futtatta Kolatovot, aki pontosan centerezett, Džeko érkezett, 1:0.
Álvaróé. García labdát szerez, továbbít Milnernek, aki parádésan indítja Negredót, akinek azt hittem megint pechje lesz, de a labda visszapattant elé Krulról. 0:2.
Pardew. Retek nagy paraszt volt. ‘Kibaszott vén fasznak‘ (oké, asszondta kánt, de az bénábban hangzik magyarul, mint amilyen maga Pardew) titulálni a kamerák előtt (a nyolc évvel idősebb) Pellegrinit. Meredek. Aztán meg hisztizett, hogy Nasri szimulál. Nyaljon szart az ilyen.
Pellegrini. A West Ham után ismét a 4-2-2-2-re hasonlító 4-4-2-ben startolt a csapat. Ismét bejött (bár a szarkák azért otthon nem egy klasszissal jobbak, mint a kalapácsosok idegenben) ez a kétcsatáros, igazi szélső nélküli felállás.
Ha így megy tovább Džeko és Negredo nem egy egymás mellett lődörgő csatárkettős, hanem a Premier League legjobb támadópárosa lesz. Mondjuk ettől nem félek, mert Agüero szép lassan visszatér.
Igaz, nem játszottunk jól, de megint sikerül bedarálni egy x szagú meccset.
Pelle amikor érezte, hogy baj lehet (egy kicsit várt a szünet után, sikerül-e megvalósítani az öltözőben megbeszélteket), váltott 4-2-3-1-re, Džeko helyett jött Navas. A másik két csere sajna kényszerű volt, de a csapat így is stabilabb lett.
Kolarov. A mezőny legjobbja volt. Energiabomba. Pellegrini taktikájában a két szélső védőnek nagyon nagy szerepe van (ezért is szenvedett itt ennyire a statikus Boyata), de Aleks különösen kivirult. Felszántja a baloldalt, segíti a támadásokat (neki öt, Zabaletának hat gólpassza van) és még hátul is volt nem egy fontos közbelépése.
Hart. Kezd a régi lenni (ha nem lettek volna olyan pocsékak a kirúgásai, talán őt mondtam volna a meccs emberének), a Remy elleni egy-egynél tényleg a fénykort idézte a spárga, de emellett is volt egy-két nagy mentése.
Guidetti. John is összekaphatja magát, erre Stoke-on-Trentben lesz alkalma. Szurkolok neki!
A meccs. A mostanában megszokott forgatókönyv szerint hamar lőttük a gólt, utána viszont jött a ‘terepátengedés’, amit sikerült megfejelni rengeteg hibával. A labda többet volt náluk az egész meccset nézve, és a passzpontosságunk is a megszokott átlag alatt volt. Tioté (nem)gólja előtti szöglet is egy rossz Zabaleta fejes miatt lett, Remy ziccerénél Zabaleta és Kompany magánszáma katasztrófa volt.
A meg nem adott gól után nem sokkal Silva majdnem duplázta az előnyt (Pardew szívburka itt engedett volna el, asszem). Voltak helyzetei a ‘castle-nak, de nekünk is (pl. Negredo fejese). A végén azért ott volt az elmaradt kiállítás, Fernandinho kapufája, na meg Negredo gólja, hogy a ‘City-t nyomják a bírok’ kórus bekussoljon.
Újabb nagyon fontos három pont, remek széria, idén is, meg a Newcastle ellen is.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: