Jól indult 2014, végre győztünk Wales-ben. Újabb fontos három pont a zsákban, a lényeg, hogy így továbbra is csak egy pontra vagyunk a dobogó tetejétől.
Egy kicsit önmagunkat is sikerült legyőznünk tegnap délután, nagy dolog, hogy ismét sikerült egy olyan meccsen nyernünk, ahol messze nem ment tökéletesen a játék. Kezdésnek pompás.
A Swansea játékstílusa hasonlít a miénkre a legjobban a Premeier League csapatai közül. Bármennyire is hihetetlen, ez így van (sokan meg voltak győződve, hogy Laudrup váltja Mancinit). Hasonlóan magas a labdabirtoklási arányuk, ők is rengeteget passzolnak egy meccsen (jobbak is voltak nekik ezen mutatóik a meccsen, bár a támadó harmadban mi voltunk az aktívabbak). Talán emiatt nem ment igazán a Liberty-ben az utóbbi két évben, de egyszer minden változik, ráadásul a formájuk nem volt rózsás, nem úgy, mint a miénk.
Hart szeme alól eltűnt a flekk szinte nyomtalanul, így ő védett. A sérültek közül Agüero nagyon hiányzik, az eltiltott Silvát is nélkülöznie kellett Pellegrininek, így meglepőt húzott, újra elővette a 4-4-2-őt, Džeko és Negredo együtt, sok jót nem ígért. Pelle nem adja fel.
Egy jól eltalált Bony lövessel, és két cserével kezdtek a hazaiak, az egyik még könnyen emészthető volt, Tremmel mezcseréje inkább érdekes volt, Pablo Hernández sérülése pedig kellemetlen, Roland Lamah váltotta.
Szokás szerint már hamar nyomás alatt tartottuk az ellenfelet, az első gól is hamar jött. Fernandinho egy szöglet után rosszul eltakarított labdát vágott kegyetlenül a lábak közt, tizenhatról a hálóba.
Az év első gólja a brazilé. Nehezen tudom elképzelni nélküle hazája válogatottját a vébén (mondjuk én örülnék, ha pihenhetne a nyáron).
Aztán szintén ahogy lenni szokott a vezető gól megnyugtatta a csapatot, át is engedte a teret az ellenfélnek, akik ha Shelvey nem olyan darabos, vagy de Guzman be tudja fejezni a kontrát hamar egyenlíthettek volna.
A helyzetek kialakításában mi is jeleskedtünk, jöttek sorra a szögletek, de igazi gólhelyzet egyik sem volt. Ami feltűnő volt még, rengeteg sárgát szedtünk most össze.
Amikor már vártuk a szünetet, és azt hittük, egy Bony löket és egy Nasri lövés zárja a játékrészt, jött a meglepi.
Bony a 45+2-ik percben gólt fejelt. Bosszantó volt, főleg, mert lesről esett. Bosszantó, de ezek a hibák benne vannak a játékvezetőkben, nem volt nagy, ráadásul a tudomásom szerint még életben van az ajánlás, ha az asszisztens bizonytalan, a támadó csapat javára döntsön inkább, hát most így járt el.
A félidőben nem egy gyengébb teljesítmény akadt, ami nem meglepő, hogy Džekonak és Negredonak nem ment egymás mellett, ami már inkább, az Nasri, hogy most a bal oldalon volt halványabb (pedig mostanában akkor nem ment neki, ha a jobbszélen játszott), és Fernandinho, akinek meglepően sok pontatlan passza volt. Arról nem is szólva, hogy kaput eltaláló lövésünk a gólon kívül nem volt.
A második félidő elején ömlik az eső, és feléled végre Negredo! Előbb esernyővel szerzett meg egy labdát a tizenhatoson belül, de nem tudott erőből kapura lőni, aztán lesen állítják meg ígéretes szituációban.
Az 58. percben aztán csak összejön az újabb gól. Tremmel rosszul ütött ki egy labdát Džeko feje elől, Zabaletától Yaya elé került, aki forgolódott a tizenhatoson belül, lőtt, ami megpattant Williams lábán, 1:2.
A vezetés megszerzése után Pellegrini váltott 4-2-3-1-re, Negredo le, García be. Javi Yaya helyére, Touré pedig Džeko mögé, illetve nem is olyan biztos, mivel Edin sokszor hátrébb volt megtalálható, mint Yaya.
Álvaro szinte egyetlen előre felé adott passza sem volt jó, kapura kétszer lőtt, magyarázni talán nem kell, miért ő lett lekapva.
Pörgős kis meccs, amit olyan jelenetek fűszereznek, mint amikor Williams hátba lövi Rangelt.
A 66. percben eldőlt minden. Kolarov vette el a labdát Routledge-től a térfelünk közepén, megindult, ment, csak ment. Középen senki, Yaya is inkább a helyet csinálta neki, lőtt. A lövés megpattant Cañas-on, Tremmel meg bevédte. 1:3.
A gólt után megint csere, most nem taktika, Nasri meghúzódott, jön Milner.
Aztán jönnek Hart percei, előbb Bony nagy lövését védi, aztán rosszul jön ki a kapujából, de ekkor (még) nincs baj. Igaz a végén sem túl nagy, Bony újra a ráadásban villan, élete meccsén élete gólját lövi. 2:3.
Megint sikerült egy góllal többet lőni az ellenfélnek, az inkább x szagú meccseket is sikerül hozni ebben a szezonban, és az továbbra is igaz, (a múlt szombati Palace elleni ‘kisiklást’ leszámítva) hogy City meccsei baromi élvezetesek.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: