Azt hiszem mindenki simább vagy inkább jóval kényelmesebb mérkőzést várt tegnap, hiszen elvégre a Premier League egyik leggyengébb csapata látogatott az egyik, ha nem a legjobb egyletének a pályájára… A várt gólfesztivál tehát elmaradt, ennek oka röviden egyfelől az, hogy csak egy csapat akart focizni tegnap, ám az sem volt éppenséggel a legjobb formájában. Minderről bővebben a poszt belsejében olvashattok. (Szolgálati közlemény: ha a poszt olvasása közben tömény whisky illatot érzel, továbbá magával ragad a másnaposság érzése, az azért van, mert jelen írás szerzője brutálisan túlitta magát a tegnapi éjszaka folyamán.)
[youtube http://youtu.be/Z3Lqld-D54M W=700]
El kell ismernünk, mi is kissé megnövekedett (már-már rags drukkerek módjára, de azért mégsem nyugi…) arcberendezéssel vártuk a csörte kezdetét, meg is volt erre szinte minden okunk ugye. A kezdőcsapat összeállításán talán egy kivétellel nem volt nagyobb meglepetés. A jobb bunkó (ahol egyébként az egy mérkőzésen szerepeltetett 3 különböző emberrel szerintem új klubrekordot állítottunk fel ezzel is) posztján az a Boyata kezdett, aki igencsak kényelmetlenül játszott ezen a poszton a rókák elleni ligakupa meccsen. Tegnap is látszott rajta, hogy nem ez az ő igazi posztja, ám jóval kevesebb hibával játszott, mint Leicesterben. A támadásaink a jobb szélen így korántsem voltak annyira hatékonyak, mintha egy Zaba vagy egy Micah zakatolt volna fel-alá Jézus mellett.
A hatékonyság a pálya többi részén is átlagon aluli volt, ha már itt tartunk. Kevesebb mint 48 órával a Liverpool elleni ütközetet követően nem is volt meglepő, hogy nem voltak a srácok talán elég élesek és frissek. Ugyanakkor a City pénzköltésével újfent előhozakodó Pulis sem hazudtolta meg önmagát. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy ezt a meccset gyorsan és minél olcsóbban akarja megúszni, ezért a kezdősípszótól kezdve kilenc játékosát beállította a saját tizenhatosának a vonala elé, és megvárta míg letelik a 90 perc. A leparkolt busszal pedig egyszerűen nem tudtak mit kezdeni érdemben Silváék az első félidőben. Hiába a rekordpassz mutató, Palace-támadások híján nem tudtunk vezetni a névjegyünként is szolgáló egy gyilkos kontratámadást sem kellő eredménnyel, veszélyes ziccert alig sikerült kialakítani, az átlövéseink pedig vagy nem találtak el a kaput, vagy még a közelébe sem értek oda, mert blokkolták őket a betömörült Palace-bekkek.
A második félidő elején Pellegrini Negredo és Nasri becserélésével próbálta meg fokozni a nyomást a Palace-on, amivel a 66. percben ért el áttörést. Navas jobb oldalról érkező passzát Dzeko vágta be Speroni kapujába, ami Manchester City-karrierje 50. gólja is volt egyben. Itt kell megemlíteni egy érdekességet is: a bosnyák eddig összesen 34 PL-találatot jegyez, amelynek az 56%-a (19) vagy egyenlítő, vagy vezetőgólt jelent. Ebből is látszik, hogy bár a bosnyák csatár nem éppen egy gólzsák, de ha gólt szerez, azt általában kritikus és fontos pillanatban teszi.
A végén még izgulhattunk is, hiszen Ward igen jól eltalált lövését kellett hárítania bravúros mozdulattal Hartnak, aki Bert Trautmannhoz hasonlóan fittyet hányt sérülésére, és vérét illetve egy monoklit adva járult hozzá többek között a győzelemhez.
A 2013-as esztendőtől így újabb – minden sorozatot figyelembe véve zsinórban a hatodik – győzelemmel búcsúztunk. Amilyen sűrű naptárral köszön el az óév, olyan izgalmas meccsekkel vár minket 2014. Az FA Kupával újabb meghódítandó front nyílik előttünk, ligakupa elődöntő a West Ham ellen, BL-nyolcaddöntő a műugró katalán kertitörpék ellen és egy rakás necces idegenbeli meccs (@Csend Színháza, @Anfield, @White Heart Lane, @Emirates és végül a potenciális banánhéj a legvégén, a Goodison Park) vár ránk a Premier League-ben.
Végezetül szeretnék mindenkinek Boldog Újévet kívánni!
CTID!
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
[vimeo 82886613 w=700]