Végre idegenbeli meccset is berántott a csapat a Premier League-ben! Ez volt az első ebben a szezonban, nem rossz előjel, így a négymeccses vendégturné előtt.
Igazából a West Ham United-nek esélye sem volt, jó meccset hoztak le a srácok. Újra az első négy között a Manchester City.
Végre idegenbeli meccset is berántott a csapat a Premier League-ben! Ez volt az első ebben a szezonban, nem rossz előjel, így a négymeccses vendégturné előtt.
Igazából a West Ham United-nek esélye sem volt, jó meccset hoztak le a srácok. Újra az első négy között a Manchester City.
Pellegrini 4-4-2–ben küldte fel a csapatot. Ez nem volt jó előjel, eddig idegenben (a Villa Parkban), és akkor állt fel így a City, ha be volt szarva az ellenféltől (Bayern). Nulla pont és hat kapott gól eddig ebben a hadrendben.
Allardyce is valami hasonlót álmodhatott meg, de annyira a pálya közepét akarta uralni, hogy a Reid–Tomkins, Nolan–Noble, Vaz Te–Downing és a Diamé–Morrison párosok szinte csőszerűen, egymás mögött játszottak a meccs nagyrészében, ilyenkor nem ment nekik, nagyon nem, mondjuk nem is volt náluk a labda ilyenkor túl sokat.
Ez egyértelműen a születésnapos Sammy kívánsága volt, többször is lehetett látni, mikor kérte, szűkítsék a területet. Nem jött be.
Pellegrini készült a hosszú menetelésre, a szokásos posztokon rotálta a kezdőt. Richards az első bajnokiján kezdett idén, a bal oldalon pedig Clichy.
Pelle nem akart két bal lábas középső védőt egyszerre a pályán (Kompany már, Demichelis még nincs, Boyata a jelek szerint meg csak a ligakupára van hitelesítve), így Naszaszics párja nem Lescott, hanem az új szerepébe szépen lassan beletanuló Javi García lett.
A középpálya jobb szélén meglepetésre se nem Milner, se nem Navas, hanem Nasri kezdett (nem is ment igazán itt a franciának), elől pedig Negredo támadott, nem Džeko.
A 4-4-2 egyik leglátványosabb eleme volt, hogy Álvaro Agüero mellett játszott, sőt, sokszor a Bestia lépett inkább visszább, és Kun volt a legelső emberünk.
A meccs eleje is a miénk volt, a tizenötödik perc magasságában nagyon beszorultak a hazaiak, nem tudták eltakarítani a labdát, Fernandinho a kezdőponttól precízen a két középső védő közé passzolt, Agüero egyedül lépett ki, Jääskeläinen mellett ellőtte a labdát, 0:1.
Remek volt, az is nagyon tetszett, ahogy Negredo zavart okozott a védelemben csak azzal, hogy nem akart a labdába érni, csak szépen sétált visszafelé. Pazar gól.
A szünetig is nyomás alatt volt a hazaiak kapuja, a legnagyobb helyzetet Yaya hagyta ki, de nem volt pontos a lövése a tizenhatos vonaláról.
Az ötvenedik percben Agüero tört volna be büntetőterületre, két védő csak úgy tudta megállítani, hogy összezártak előtte. A szabadrúgást Silva csavarta be. Nem értem a védőket, oké, hogy Sergio 173 cm, és még nem szerzett fejesgólt a bajnokságban, de azért valaki foghatta volna. 0:2. Amúgy szépen fejelte be, szó, mi szó.
Jöhetett egy kicsit a West Ham, előbb Diamé elé feküdt ki Hart, majd a védelem nem tudott sehogyan sem felszabadítani, a labda Vaz Téhez került, nem zavarta, hogy háttal van a kapunak, hátravetette magát, nagyon szép gólt ollózott. 1:2.
A bekapott gól ellenére sem éreztem, hogy baj lenne, így volt vele Negredo is. A hatvanadik percben egy sistergős felsőlécet érő lövése volt.
A hatvanhatodik percben cserélt Pellegrini. Negredo le, Kolarov be. Vissza a 4-2-3-1–hez. Érdekes alapítvány, Mancini is próbálgatta Aleksszet balszélsőnek, maradjunk annyiban, most nem sült fel.
Aztán a hetvennegyedikben jött Nasri helyett Milner.
A nyolcvanadikban eldőlt minden, Yaya indította remek ütemben Agüerót. Itt megállnék egy pillanatra. A két legutóbbi bukott meccsen rengeteg les volt, rossz ritmusban érkeztek az utolsó passzok, most nem, nagyon jól ment (ez is).
Szóval Kun beindult, a tizenhatoson belül Silva elé sarkalt, David igazított a labdán kettőt, majd gyönyörű gólt akasztott. 1:3.
Nem volt tökéletes meccs, de olyan amúgy is ritkán van. Panaszra nem lehet okunk, Silva és Agüero hatalmas volt, mellettük Fernandinho játszott úgy, ahogy mindig szeretnénk, hogy játsszon. Tanár úr.
Vallom, ha csapat a négybe kerülésen kívül komolyabb célokat is fontolgat a buksijában, akkor az ilyen meccseket nagy százalékban hozni kell, az élcsapatok körbeveréses körfogásából pedig minél jobban kellene kiszállni, na akkor lehet elől végezni a tabellán. De ez még piszok messze van, számolgatni tök felesleges.
Szerdán irány Moszkva, egy hét múlva meg újra London. Tűkön ülök.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: