Remek játékkal, mind a 4 gólt a lehető legjobb pillanatokban szerezve, nagyon simán abszolváltuk a városi derbit. Ehhez az kellett, hogy a mieink a szezon eddigi legjobb játékát nyújtsák, míg a United játékosai jóval a tudásuk alatt teljesítsenek. Ez a diadal egyértelmű üzenet a riválisoknak is, hogy teleszart gatyával idén sem érdemes felfutni az Etihad gyepére. Hajtás után újabb Demolition Derby következik.
Kissé idegesen kezdte a meccset mindkét alakulat, ám ezt szerencsére Pelle legényei gyorsan levetkőzték magukról. A mérkőzés nagy részében egy csapat volt a pályán. Yayáék uralták a meccset, nagyságrendekkel motiváltabbak és élesebbek voltak, mint a MU emberei, egyértelműen minden mutatóban felülmúltuk a Unitedet. Talán van is abban valami, amit Kompany nyilatkozott a meccs után, hogy a City-nek többet jelentett a meccs, mint a vendégeknek. A játék képe alapján egy teljesen megszokott ütközetet látott az Etihad népe: a vendégcsapat a saját 16-osa elé egy betonfalat felhúzva, a kontrajátékra rendezkedett be, míg mi a szokásos kivárós, domináns futballt mutattuk be.
A mi szempontunkból érdekesség volt, hogy a bal szélen Kolarov vezetésével sokkal veszélyesebb támadásokat vezettünk eleinte, szemben a Navas-féle minőségibb jobb oldallal. Az első gól is a Kolarov érdeme volt, mivel egy hatalmas sprint (amelyhez a meccset néző Valencia készségesen asszisztált) után adott egy tökéletes gólpasszt Agüeronak. Személy szerint, én némi aggodalommal tekintettem a Kolarov-Nasri párosra a bal oldalon. Egyik játékos sem arról híres, hogy hosszú távon képes jó formát mutatni, szerencsére a keddi lendületből tegnapra is jutott bőven nekik, három gólt is legyártottak nekünk.
Elcsépelt közhely, de nagyon jókor érkezett a második találat is, amelyet egy szöglet után Negredo csúsztatása után Yaya pöckölt be a kapuba. Jó húzásnak bizonyult Pellegrini részéről, hogy a spanyolt kezdette Dzeko helyett, mert Negredo végig agilissan játszott (lásd a gólpasszát), sokadjára bizonyította, hogy ég benne a bizonyítási vágy. Sajnos – ami egyedül hiányzott tőle – gólt nem szerzett, ettől függetlenül nagyon is elégedettek lehetünk vele, mert ráfért már a csapatra, egy hozzá hasonló erőcsatár.
A meccset végleg a második játékrész 5. percében döntöttük el, amikor is Navas beadását a csörte egyik legjobb embere, Nasri passzolta be a United kapujába. Az utolsó negyedórára eléggé kiengedtünk, a shrek a végén kicsit kozmetikázott is az eredményen, amely így is egy elég szépen mutató 4-1 lett.
Hiányzott egyáltalán valakinek Silva?
Azt hiszem minden City-drukker elégedetten csettinthetett a meccs végén, hiszen a csapat újfent bizonyította, hogy jó úton halad Pellegrini vezetésével. Persze nem lesz egyszerű levetkőzni a Mancini idejében berögzült stílusjegyeket, de ahogy a mester is nyilatkozta, az összes játékos közel a legjobbját nyújtotta, és pont ez hiányzott igazán a tavalyi szezonból is, hogy egységesen, komplett csapatként legyünk erősek, nem pedig rátámaszkodva 1-2 kulcsjátékos teljesítményére próbáljuk meg megúszni a meccseket.
Muszáj kiemelnünk Kompany teljesítményét is, aki félelmetesen nagy tanár volt most is. Számunkra megtestesíti a Tökéletes Csapatkapitányt, hatalmas kohéziós erővel bír az ő személye a pályán. Csúszott, mászott, szinte képtelenség volt mellette elmenni, Nasri gólja pedig ugye nem születhetett volna meg, ha nem ő indítja az akciót, a sprint miatt pedig tényleg le a kalappal előtte!
Hátradőlnünk azonban nem szabad, mert sorozatban jönnek a meccsek. Kedden reméljük sikerül visszavágni a Laticsnak a kupafiaskóért, egy hét múlva pedig utazunk a Villához.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: