Ezúttal is mi húztuk a rövidebbet a SoL-ban, és ezúttal is elmaradt a tőlünk elvárható teljesítmény. A Sunderland játékosai haraptak, csíptek, mentek, ahogyan azt ellenünk általában teszik, győzelmük megérdemeltnek mondható, meddő mezőnyfölény és brilliáns hálóőr ide vagy oda, érett már nekünk egy vereség, és ez a teljesítmény rá is szolgált erre az eredményre.
A kezdőnkben a várakozásoknak megfelelően megtalálható volt Milner is, aki teljesen felépült, így legalább Barry megúszta, hogy kétnaponta erőltessük a játékát. A védelem újból elég improvizatívan állt össze, Zabaletával a bal, Kolo Touréval a jobb oldalon. Visszatért Vinnie – kapitányunkra egyből komoly feladat hárult, és bíztunk benne, meg tudja állítani Nastával Fletcheréket. Többé-kevésbé ez össze is jött.
Javi Garca, Yaya és Milner látszólag elég stabilitást adtak a középpályánknak, míg utóbbi kettő bátran fel is lépett a támadótrióhoz (Silva, Tévez, Agüero). Végre nem kell hallgatni, hogy az argentin duettel kezdőnkben mindig mindent megnyertünk, kijárt már a pofon a Reading ellen is.
Akárcsak a Newcastle elleni idegenbeli meccsen, az első tutyimutyi és faultokkal teli öt perc után átvettük az irányítást, és viszonylag hamar meg is szerezhettük volna a vezetést, de Kompany fejese Silva szögletéből csak a felső lécig jutott el, a kapuvas pedig hiába tálalt pazarul Yaya Touré elé, közeli életerős lövését Mignolet szépen hárította. Nem sokkal később egy gyors kontra után Agüero okosan gurított be Silvának, aki szokásához mérten pár méterről a kapusba gurított, nehogymá’ pont ő lőjön gólt ilyen ínséges időszakban.
Kis idő múltán támadott már a Sunderland is, két szélsőjük nagyon elemében volt, McCleanről ez általában elmondható, our very own Adam Johnson pedig úgy döntött, kicsikét megszopatja volt kenyéradóját, ha már az őszi meccsen szart sem csinált (sőt, az őszi szezon legnagyobb részében így volt a dologgal). A kevés kapuralövésből sok gólt szerző Fletcher ezúttal nem tudott túljárni Hart eszén, távoli löketét még könnyedén védte az angolok elsőszámúja.
Úgy tűnt, a bírói végső sípszó a félidőben jól jöhet a csapatnak, mert tovaszállt a kezdeti lendület, és az utolsó 5-10 perc már inkább a Sunderlandról szólt, bár akkora helyzetig nem jutottak el, mint mi korábban. Kiemelném Javi Garcia első félidei játékát, aki szerintem igazi boss volt a középpályán, fejpárbajokat nyerve, labdákat szépen megjátszva és egyáltalán jól helyezkedve operált (végül 94%-os sikerrel passzolt), kimondottan üde színfoltja volt csapatunknak ezen a meccsen, azt meg tudjuk, hogy régen rossz, ha őt kell kiemelni.
Milnernek ezúttal eléggé meghatározhatatlan szerep jutott, robotolt mindkét szélen olykor, sőt Zabaleta szokásos elvérzésekor balhátvédben is helyettesíthetett kicsit. Nem volt sajnos egyáltalán jó meccse, mint ahogy Yayatól is elmaradtak a gyilkos passzok, és pár veszélyes befutástól, illetve ígéretes (egészen addig, míg nem blokkolták) lövéstől elszámítva, átlagos, semmilyen meccset produkált. Milner furcsa szerepében persze közrejátszott, hogy a második félidőben korán, már az 54. percben betalált AJ, felborítva ezzel sokmindent.
Nem maradhat el a szokásos bírózás – ha a Barry esetnél hétvégén szerettük őket (továbbra is fenntartom, hogy korrekt ítélet született), akkor most kevésbé, főleg, hogy ahogyan Mancini mondta a meccs után, lehetetlenség, hogy nem látták a szabálytalanságot Zabaletával szemben – egész egyszerűen ráléptek a lábára, mikor már továbbtolta a labdát. Ez semmit sem von le AJ érdemeiből, ráadásul kurvára nem adott az eset privilégiumot a fél kezdőnknek arra, hogy abbahagyjon játszani. Hart nem tudni, hol állt, ő meccs után azt mondta, hogy a helyezkedésével nem volt gond, de lehet, hogy csak így akarja kivédekezni, hogy rászálljanak, mindenesetre tényleg időben odaért a vetődéssel, egyszerűen csak elszart valamit, és kezei alatt befért Johnno – egyébként tényleg pazarul kivitelezett – lövése. Nem hiszem, hogy őt kéne hibáztatni, mert nem létezik, hogy egy Reading (otthon!), Sunderland meccskombóból egyetlen gólt bírunk összehozni. Egyébként is van neki mit köszönni, és ilyen hülye gólt régen nem kapott a PL-ben.
Sőt, az sem rajta múlt, hogy nem lett később döntetlen, mert Campbellt nagyszerűen védte ki a végén, amikor már teljesen kitámadtunk. Sajnos azonban mintha végképp megtört volna minket a Sunderland gólja, az ilyenkor természetes park the bus taktika ezúttal is kifogott rajtunk – iszonyatosan nagy gáz, hogy négy szélsőhátvéd is kiesett egyszerre, Kolarov és/vagy Maicon legalább pontos beadásokat tudna bemutatni, ami a csereként érkező Džekonak akár jól is jöhetett volna – szerencsétlen bosnyák is egy ideje inkább olyan, mint a mosott szar, mind a játéka és az arckifejezése, talán nem most kéne tüntetni a supersub státusz ellen.
Kiváltképp akkor volt látványos, hogy vége van mindennek, amikor Zabaleta és Milner is a lábának ellentétes oldalon tologatta mindig jobb lábára, hogy végre beadja, aztán persze az egész center úgy is nézett ki. Kolo Touré megoldotta a dolgát, de nyilvánvaló, hogy egy Micah jóval több opciót jelent támadásban, ráadásul Zabaleta hasznos játékát is kicsit megöltük azzal, hogy balbekket játszott. Mivel az igazi szélsőket továbbra sem szeretjük, túl nagy luxus, hogy az offenzív szélsőbekkek mind kidőltek.
A végén blokk blokk hátán, Mignolet itt, Mignolet ott, Lescott csatárnak be fejelgetni, de semmi eredmény. Talán az egy igazi citys momentum az volt, amikor Silva (nem sok értelmes megmozdulása volt neki sem, sérüléséből visszatérése óta utóbbi két meccse volt messze a legrosszabb) ügyesen futtatta lyukra Agüerot, aki kapásból lőtt, a belga kapus azonban – akárcsak Hart a túloldalon Campbell ellenében – csodásan zárta a szöget, és nagyot védett.
A hátrány hét pont, és ha januárra ez még több lesz (az nem nagyon kérdés, hogy a United hátrányból megoldja majd a WBA elleni meccsét), akkor nagy baj van, de még nagyobb baj akkor lesz, ha nem mutatunk jelentős formajavulást, különben számolgathatunk itt akármeddig. Norwich a következő ellenfél, tavaly a Carrow Roadon egy hatost rámoltunk be – ezek azok az idők, amikor még Tévez és Agüero tényleg megértették egymást, sőt Nasri egészséges volt, és úgy tolta, mint a Newcastle ellen.