Ha Wigan meccs, akkor győzelem, illetve clean sheet. Ez volt most már a hatodik ilyen meccs gyors egymásutánban ezen ellenfél ellen, de az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a DW (vagy az elsőnél még JJB?) Stadiumban sosem születik könnyen a három pontunk.
Most sem történt így, ehhez képest még jobban jöttünk ki gólarány szempontjából ebben a fordulóban, mint városi riválisunk, amely odahaza fogadta a West Ham csapatát.
A wigani hiányzók cseppet sem könnyítettek helyzetünkön, egészen a két gólig teljesen egyenrangú ellenfelünk volt a Martinez gárda, talán még jobb helyzeteik is voltak addig az előny megszerzésére.
Visszatérve a kezdetekhez, nem volt a kezdőnkben semmi megdöbbentő, illetve engem pont ez lepett meg, hogy talán a vártnál is kevesebb volt a rotálás. Ennek persze számos oka van. Az egyik, hogy Nasri pont akkor bajlódik (ha egyáltalán), amikor háromnaponta meccselünk, ráadásul igen fontos összecsapások ezek – így aztán ellehetetlenítve a pihenés lehetőségét Silvától. Mert, ugye, Sinclair nem vehető kezdőemberszámba. Lescott állítólag írta a twitterén, hogy teljesen fitt, ehhez képest megint nem volt nevezve sem. Utánanéztem most az utolsó bejegyzéseinek, de semmi ilyesmit nem találtam, ellenben nagyon örült a két span, Barry és Milner nagyszerű játékának. Egyedül Joleon egyik hétközi vacsorájára leltem saját twitter feedjén.
Lescott vacsorája
Szóval a szokásos belső védő páros, megtámogatva Zabaletával a bal, Maiconnal a jobb oldalon. Szerencsés húzásnak tűnt ez, az a plusz támadóember Maicon személyében időnként tudott veszélyt jelenteni a Wigannek. Zabaletán érezhető volt, hogy nem az igazi posztja, az igazi rokona Ronnie Stam könnyedén verte őt meg kétszer is a szélen az első félidőben, olykor „kisegítve” Javi Garcia bénázásával. A meccs befejeztével viszont a mindent tudó argentin három posztot játszott be, összeségében mindenhol remekül helytállt ezúttal is.
Apropó, Garcia. Ő nem. Nagyon nem. Mit szépítsük, botrányos teljesítményt nyújtott, és bár éppen akkor, amikor bejött helyette Milner, talán a legjobban szorultunk be a mecccsen, végül döntőnek bizonyult ez a csere – Jimmy ellentmondást nem tűrő robotolásának – a középpálya mindegyik pontján – elévülhetetlen (ezt a szót most már minden posztban elsütöm) érdemei voltak mai sikerünkben. Javi viszont tényleg fos volt, pedig bizakodtam minden labdaérintésénél, hogy belerázódik, de az se ma történt meg. Lassan mozgott és gondolkodott, iszonyú pontatlan passzokkal operált, a második félidőre mintha kicsit magabiztosabban jött volna ki, de utána egy botrányos labdavesztés után inkább átadta helyét cseréjének. Vagyis Mancini, aki nem bírta ezt nézni.
GazBaz Skyék szerint a meccs embere lett, bár korábbi legendás játékosunk, manapság pedig főleg pöcs Nial Quinn nem tagadta, hogy még szívesebben osztotta volna egy wiganinek ezt az érdemet (kinek?).
Szerintem legalább annyira rászolgált Kompany és naná, hogy Nastasić is, más kérdés, hogy mindegyiknek belefért egy csúnyább hiba, de ugyanúgy Barry is kicsit olyan volt az első félidőben, mintha mindig akkor nyomnánk le a slow motion gombot – ezt a kinti fórumon olvastam egyébként, jól hangzik. A második félidőben már tényleg egy pazar Barryt láthattunk, ezúttal csodásan támogatta a támadásainkat is.
Az első félidőben egyébként voltak momentumok, ahol nem is mi domináltunk a labdajáratásban, meglehetősen szokatlan tudott tehát lenni olykor a meccskép, és ami még feltűnő volt, hogy megint középen erőltettük elsősorban a dolgokat, Maicon ide vagy oda. Megvolt ez a Chelsea ellen is, most Kolarov sem játszott, szélső meg nincs a keretben, mert Mancini nem szereti azt. Ez nem akkora gáz, volt fantázia a kényszerítőkben, egyérintőkben, de mindig becsúszott egy hiba – Agüero újfent nagyon tompa volt, de felesleges szidni, minden csatárnak van ilyen korszaka (ugye, Edin, Mario, Carlos?), vicces mód a második félidőben, amikor volt egy szép lefordulása, egyből lehozta Bobby.
Kolarov váltotta, és ekkor már tudtam. Tudtam, hogy az újabb wtf-szerű Mancini csere (ez most kicsit tényleg az volt, bár érthető, hogy tényleg ki akartuk szélesíteni a játékot, én mégis azt hittem, hogy a bal oldalon akkor sokat tevékenykedő Barry jön majd le, még mutatta is őt ekkor a tv) megint meghozza gyümölcsét. Nem mondhatni, hogy Kolarov beállítása is annyira nagy hatásfokkal bírt, mint Milneré, de közvetett módon csak benne volt a második gólban, ráadásul Maicon feljebb került ezzel, Zabaleta jobb oldalra, kicsit olyan, mintha egyszerre stabilizáltuk volna ezzel a cserével a támadójátékot és a védekezést is. No persze, ez főleg azért van így, mert jó gyorsan gólt lőttünk.
Balotelli csak megszerezte idei első bajnoki gólját, és írjon itt az NSO akármit, mondjuk azt, hogy hihetetlenül szerencsés, mákos találat volt, ez a gól szerintem igazi mestermű volt, és amolyan tipikus Balotelli gól. Nem teketóriázott, kellően agresszív volt előbb a védőjével, majd egyből tüzelt, a lepattanót pedig kapásból olyan ösztönösen és simán vágta be, mintha csak erre született volna. Egyrészt, melyik csatárunk harcolta volna ki ilyen simán, védőjéhez képest nehezebb helyzetben a labdát? Másrészt, melyik nem baszakodott volna semennyit a kipattanóval, és vágta volna be azonnal a kapuba? Szerintem örüljünk, hogy Balotelli szorgoskodott ezúttal ott, mert az ilyen szitukban ő hajlamos a legegyszerűbb, egyben legjobb döntéseket hozni.
Egyébként sem volt rossz meccse Marionak, sőt. Pár percre rá Milner feltette a pontot az i-re, alighanem a forduló góljával. Az első gól előtt is remek labdajáratást mutatott be a Maicon-Silva-Barry triplet, a második ugyan egy szerencsésen levágodó labda után került Barryhez, aki szépen tálalt Milner elé, ő pedig egy kis igazítás után könyörtelenül beverte. Fantasztikus gól volt, kicsit kontrasztba állítva azt a pluszt, amit Milner adott ebbe a meccsbe, azzal a mínusszal, amit Garcia jelentett a mai nap szempontjából (félreértés ne essék, én kedvelem a spanyolt, bízok is benne, de nagyon alapvető dolgokon kell majd változtatnia, ha itt sikeres akar lenni, mindenesetre a Madrid elleni félideje bizakodásra ad okot). A két gól előtt a Kompany és Maicon közt tátongó térben Arouna Koné fejelhetett jó helyzetben, azonban kaput sem talált, így végül is Joe Hartnak védenie is alig kellett a meccsen.
Amit még megemlítenék, azok a gólörömök. Mario egyből csatárkollégáihoz szaladt, Tévez és Džeko ma egy percet sem kaptak, de szemmel láthatóan még nekik is jólesett, hogy csapattársuk végre áttörte a gátat, és tényleg nagyszerű volt látni mindannyiukat együtt ünnepelni – hányszor átkoztuk, illetve adta el a média ezeket a játékosokat az elmúlt egy-másfél évben? A második gólöröm pedig az alábbi képen illusztrálva is van, ebben meg az volt szép, ahogy Maicon úgy karolja át Milnert örömében, mintha csak gyerekkori legjobb haverok lennének, az igazság meg valahol ott van, hogy Maicon egy szót nem érthet Jimmyvel. Nincs team spirit, eh?
Nyilván ez a gesztus inkább annak szólt, hogy igazán nehéz és feszült meccset döntöttünk el akkor, mégis jó volt látni a két fiatalembert szurkolóink előtt ünnepelni. Wallpaper-material. Egyedüli fájó pont éppen Milner sérülése – nehogymár a méteres szélességű vádli- és combizomzatával többszöri bemelegítés után ő húzódjon meg? Nagyon felidegesített, mert megint kezdett javulni a formája – igazából eddig is csak azért nem beszélhettünk jó játékról, mert nem is játszott. Ha ott van, bizonyít rendre.
Végezetül némi match facts:
Wigan Athletic – Manchester City 0-2 (0-0)
Wigan: Al Habsi, Kone, Beausejour, McCarthy, Jones (McAthur 74.), Stam (McManaman 90+2.), Boyce, Gomez, Figueroa, Lopez, Di Santo.
City: Hart, Maicon, Zabaleta, Nasztasics, Kompany, Barry, Garcia (Milner 60 (K Toure 81.)), Yaya Toure, Silva, Aguero (Kolarov 68.), Balotelli.
Gólok: Balotelli 69., Milner 73.
Játékvezető: Mark Halsey
Nézőszám: 19 623