Gázoltunk. Persze azért némileg erős túlzás kijelenteni, hogy maximális sebességgel átrobogtunk a birmingham-i csapaton tegnap, hiszen a Villa gyakorlatilag feltett kezekkel, amolyan gyorsanlegyünkrajtatúl hozzáállással érkezett az Etihadba, aminek természetesen egy jól megérdemelt hazai győzelem lett a vége. Ráadásul a kanáriknak köszönhetően feltoltuk az arcunkat a tabella legelső helyére, így aztán a PL-ben egyedül veretlenül, legjobb gólkülönbséggel utazhatunk egy hét múlva a londoni dinamohoz rangadózni. Izgatottan várjuk Alan Hansen szokásos „objektív” érvelését azzal kapcsolatban, hogy még mindig krízisben van-e a csapat.
A mi szempontunkból szerdán természetesen lesz még egy (pusztán formalitásnak ígérkező) Bl-forduló, ahol bebiztosíthatjuk kiesésünket az idei nemzetközi porondról, ám ne siessünk annyira előre, lássuk mi is történt a tegnapi meccsen.
A kezdőcsapatra érintőlegesen annyiból érdemes kitérni, hogy a kiváló formája ellenére a Villa ellen is csak a padon kezdett Edin Dzeko, aki a múlt héten kijelentette, hogy esze ágában sincs folyton a „szuper csere” szerepét betölteni és sokkal több játéklehetőséget érdemel. A védelem jobb szélén ott volt az a Maicon, akinek a beállása a spurs elleni meccsen kulcsmomentum volt.
A játékoskeret és a tabellán fellelhető különbségek mellett a statisztika is a mi győzelmünket jósolta. A Pl-érában eddig az összes angol csapat közül az Aston Villával szemben a legjobb az összesített mérlegünk hazai pályán, soha egy csapat ellen sem gyűjtöttünk annyi pontot otthon, mint az „oroszlánok” ellen (lásd lentebb a táblázatot). Amint azt már a bevezetőben is említettem, a Villa nem mutatott túlzottan nagy ellenállást, így gyakorlatilag a kezdősípszótól kezdve kézben tartottuk a mérkőzést. Talán ha kétszer jutottak el Joey kapujáig az első félidőben (egy szerencsés Kompany-mentés és egy Benteke-fejes, mindkettőt Hart védte), a nagyságrendekkel jobb középpályánk végig rövid pórázon tudta tartani Irelandéket.
forrás: sportingintelligence.com
Többnyire az általában megszokott forgatókönyv szerint zajlott a meccs: a vendégcsapat a saját 16-sa előtt vonalban felállva próbálta kibekkelni a meccset, míg mi a védelem előtt járattuk a labdát. Megpróbáltuk hibára kényszeríteni a Villa védelmét, vagy a szélen Clichy és Maicon felfutásaiból mögéjük kerülni. Ez ment egészen a 43. percig, amikor is egy szöglet utáni tumultus után Silva paskolta be a labdát Guzan kapujába.
A második félidőben is totális mezőnyfölényben voltunk (valami 65-35% volt tán végig a labdabirtoklás), ám újabb gólt meglepetésre egy büntetőből tudtunk szerezni. A partjelző döntése nemhogy a vicc kategóriáját súrolja, de szanaszét is szaggatja azt, hiszen még a mi játékosaink sem reklamáltak tiziért, lelkesen készültek volna a következő szögletrúgásra. Ám az oldalvonalról Adrian Holmes kezezést vélt felfedezni Weimannál, amit azonnal jelzett Moss sporinál, aki kapásból a tizenegyespontra mutatott. A kamubüntetőt Kun lőtte be az 54. percben, 2-0.
Tíz perc múlva újra Holmes barátunk került előtérbe, amikor is Bannan eseténél lengetett újfent tizenegyesért ez a derék fiatalember. A digis kommentátor ekkor meg is jegyezte: „nem mindegy, hogy a kéz kereste a labdát, vagy fordítva.” Puhl Sanyi legyen a talpán, aki ezt eldönteni. Lényeg a lényeg, ezt már Carlitos lőtte be a 64. percben, így már 3-0 volt az eredmény.
Három perc múlva Agüero tört be a jobb szélről, a megpattanó lövése pedig pont elfért a rövid oldali kapufa és Guzan lába között, így már 4-0 volt az eredményjelzőn. Az 5-0-ás végeredményt Tévez állította be, aki Nasri passza után helyezte el a labdát a hálóba a 74. percben. A két argentin tehát duplázott, érdekesség, hogy amikor Agüero és Tévez együtt kezd egy meccsen, eddig mindig győztünk.
A végére még beszállt Dzeko is, ám mivel most nem égett a ház, nem is erőltette meg magát. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy papírforma eredmény született a Pl egyik kiesőjelöltje és bajnoki esélyese között. Kamutizik ide, vagy oda, tegnap a két csapat között a játék képe alapján reális különbség volt az 5 gól, ez vitathatatlan. Hosszú idő után a legsimább és a legkevésbé izgalmas találkozó volt ez számunkra, eléggé ránk fért már ez az utóbbi hetek ismeretében…
Szerdán a Bl-forduló slágermeccse lesz a miénk a Reallal, ahol azért bízom benne, hogy nem játszunk olyan alárendelt szerepet mint Madridban vagy a BVB ellen és legalább emelt fővel inthetünk búcsút a csoportnak.
