Mint egy vakrandi

Lement négy forduló, ebből kétszer olyan pályán játszott, ahol a büdös életben (azaz vagy öt éve) nem nyert (már csak az kellett volna elintézni, hogy két hét múlva a Goodison Parkba legyen jelenés, egy évig nyugodtan lehetne meccset várni), ha így nézzük, akkor kurva jó ez a nyolc pont, két egységnyire az első helytől. Lehetne persze több is, nem kellett volna hozzá sok, de ez van. Pláne, hogy Mancini a Stoke elleni keretbe öt új játékost nevezett.

stoke-city-v-manchester-city-7898705.jpg

Először azt hittem rossz streamet nézek, annyi új arcot mutogattak kezdés előtt. Olyan volt mint egy vakrandi, de mi csaltunk, hiszen megkerestük az előző kapcsolatukat, és jól kifaggattuk őket. Köszönjük nekik! Tehát jöjjön egy rendhagyó meccsbeszámoló, ismerkedési esttel kombinálva:

A múltheti szezonelőzetesben Def már kitért az új igazolásokra, de (főleg ha ilyen tömegben bukkantak fel tegnap) csak kíváncsiak voltunk olyanok véleményére, akik eddig hétről-hétre figyelték teljesítményüket.

A kispadon kezdett két új fiú, akik a Liverpool kék felért szorítanak, Latz, az Everton blog szerkesztőjétől első sorban Rodwellről érdeklődtünk, aki így írt róla:

Jack Rodwell az a játékos, akinek tehetségét evertonos körökben senki sem vitatta, sőt, mindannyian tudjuk, hogy az angol válogatott egyik jövőbeli oszlopos tagját veszítettük el, azonban valahogy mégsem sírunk utána. Az a helyzet állt elő ugyanis, hogy Jack az előző szezonra mintha kissé megállt volna a fejlődésben, ráadásul sokat bajlódott sérülésekkel (a kettőnek lehet némi köze egymáshoz), így a tavaszra standard padozó lett. Moyes elképzeléseibe valahogy nem fért be, és posztján inkább Fellainit, Darron Gibsont, vagy akár Phil Neville-t szerepeltette. És mivel a szekér nélküle is gurult (nem is akárhogy), ezért nem is éreztük meg hiányát. Az új szezonra pedig megszereztük védekező középpályásnak a nem kevésbé tehetséges Vadis Odjidja-Ofoét a Brugge-től, egyébként több mint valószínű, hogy pont a Rodwellért kapott pénz egy részéből. Szóval nagy űrt maga után nem hagyott, akkorát legalábbis, mint például anno Rooney, biztosan nem.

Az én személyes kedvenc emlékem róla egyébként a Sigma Olomoucnak lőtt bombagólja még 2009-ből, valamint az, hogy ennek az UEFA Kupa meccsnek a visszavágóján volt szerencsém élőben látni, mivel ott voltam az alamóci stadionban.

Összegezve azt mondhatom, hogy nagyon jó üzletet csináltunk az ő kiárusításával. Persze a Manchester City is – biztos vagyok benne, hogy idővel jól helyt fog állni majd a világsztárok között is. Jut eszembe, a City-nél biztos lesz egy pár közös témája Joleon Lescottal és Richie Wrighttal…

Jack már az előzőekben bemutatkozott, és bizonyította: itt sem lesz alapember, legalábbis ebben a szezonban tuti nem.

jack-rodwell-of-everton-008.jpg

Meglepetésre Pantilimon helyett Richard Wright ült a padon. A volt (kétszeres) válogatott kapust nem is nevezték a Bajnokok Ligájába, de arra sem számítottak túl sokan, hogy a kispadra leülhet. Külön érdekes a fickóban, hogy idén nyáron már elígérkezett a Preston North End gárdájába, de pár hét múlva kérte a szerződése felbontását, mert úgy ítélte meg, túl messze lenne a családjától. Nem sokkal később leigazolta a City. Érdekes, pláne, hogy Manchester úgy negyvenöt kilométernyire van Prestontól…

Az egyik újonc aki a rögtön a kezdőben kapott helyett, nem más mint Maicon. Őt az Interből jól ismeri, és jól ismeri csabinter is, a Forza Nerazzurri! szerkesztője, a Balotelli blog atyja is:

Nagyon nehéz ezeket a sorokat kalapálni, mert Javier Zanetti utáni második kedvenc emberem távozása még mindig karmolja a szívemet. Imádtam/imádom a fazont annak ellenére, hogy az utóbbi két idényben több kritikát kapott „beleszarós” hozzáállása miatt. Előtte viszont 2007 és 2010 között vitán felül a világ legjobbja volt a posztján. Az Inter legkomolyabb fegyverének számított: klasszikus brazil jobbhátvédként gyakorlatilag szélsőt játszott, milliónyi gólhelyzetet teremtett, ha elsült a jobbosa, már tehettük is el a felvételt az év végi gólszépségversenybe. Erre nyugodtan számíthatnak a City drukkerei, pláne, hogy az új környezetben biztos fel lesz dobva. Testfelépítése miatt simán megél a Premier League-ben, elnyomni nem nagyon lehet és még mindig gyorsnak számít. Amivel gond lehet, hogy gyakran feledkezik el magáról az ellenfél térfelén és labdavesztés után nem minden esetben nyargal vissza. Ha épp olyan napja van, akkor kedvetlen tud lenni, plusz szereti elküldeni a partjelzőt a francba lapokért cserébe. Az Interben Zanetti egyik feladata volt, hogy amikor Maicon portyázni indult, ő biztosította a jobb oldalt – kell ilyen ember Mancininek is. Azt mondjuk nem teljesen vágom, hogy a saját nevelésű majdani klubikon (?) Richards és a tavasszal szerintem remek Zabaleta nyakára mi szükség volt őt odavinni, de hát nincs nekem semmilyen edzői papírom. Legszebb emlék? Egyet képtelen lennék választani, szóval kattintsatok ide és hüledezzetek. Befejezésül utolsó kék-feketében (derbin…) lőtt gólját ajánlom, ebben minden benne van.

maicon1111.jpg

Csabi felvetése nem csak érdekes, hanem jogos is. A megoldás kulcsa az új taktikában lehet. Tény, a brazil nem fiatal, de ha mint mélységből induló szélsőként szerepelne, szigorúbb védőfeladat nélkül még pár szezonig lehetne rá számítani. Igen ám, de még mindig nem világos, hogy ez az új taktika most lesz avagy sem.

Tegnap viszont nem lehetett rá panasz, a védőfeladatát jól ellátta, és volt egy életerős lövése is.

Scott Sinclair is a kezdőben találta magát (bár létezik Swansea blog a népsporton, a szerzőjét nem sikerült elérni, de ha véletlenül olvassa ezt a posztot, szívesen várjuk az ő véleményüket is), de nem nagyon tudott maradandót nyújtani. Gyanítom azért nem lesz ilyenben sokszor része, ezért is volt egy kicsit csalódás ez a premier tőle. A beszámolók szerint a ‘pool elleni U-21-es meccsen is igencsak visszafogott volt (nem csak a kihagyott büntetője miatt), és most is elég rosszul ment neki. Egyelőre nem fogunk pálcát törni (minden látszat ellenére ennyire hülyék azért nem vagyunk), de ennél sokkal több kell Scotty fiú, sokkal több.

famate5, aki saját blogján már kidühöngte magát Javi García miatt, nekünk is mesélt pár mondatban egykori kedvencéről:

„Javi García. Agresszivitás, és technika egy személyben. Tipikus közönségkedvenc figura, akivel könnyű azonosulni, annak, aki nem bírja ülve nézni a tévében a meccseket. Egy olyan játékost nyert vele a City, aki a legtökösebb irányítókat is képes kivenni a játékból, és ha lenne folyamatos csere, akkor labdajáratásnál már mehetne is fel Nasri, David Silva, Agüero, Tévez, Džeko, és Balotelli is, hiszen még ha el is vesztenék a labdát, akkor is van mögöttük egy ember, aki a kezdőkörön nem enged át senkit élve. Kapott a City egy olyan komplex játékost, aki védekezésben Kompany, támadásban pedig Xabi Alonso tud lenni. Ha itt is verőember lesz, akkor nem fog nagyon előre merészkedni, viszont nagyon fogja élvezni, ugyanis a Premier League egy olyan hely, ami neki egy vidámparkkal ötvözött küzdősport lesz.

Emlékezetes marad tőle a teljes bajnoki győztes idény (akkor érkezett hozzánk, és rögtön a csapat legjobbjai közé került), illetve a Stamford Bridgen vívott tavalyi BL-visszavágó, amikor sérülések miatt neki kellett középhátvédet játszania, és az összehozott tizin kívül a mezőny legjobbja volt. Ami örökre a szívemben marad (tényleg, nem kamuzok, örökre!) a tavalyi Sporting elleni fejes gólja, ami végül győztesnek bizonyult. Az a gólöröm, illetve a meccs utáni nyilatkozatai után hittem el először, hogy ő tényleg örökre velünk marad…”

Nos, nem csalódtunk. Javi hozta önmagát Stoke-on-Trentben is (te jó ég, milyen középpályás generáció virágzik épp a spanyoloknál…), ahogy vártuk, nem szarta össze magát, jól védekezett, harcolt, sokat passzolt (pontosan), Kightlyval való ütközése mutatta, tényleg kemény gyerek. Fejes gólja mesteri volt, és még volt egy ziccere is (tuti nem most szerzett így utoljára gólt), ha most készülne egy ilyen válogatás, nagy eséllyel benne lenne.

Ha ilyen teljesítményre lesz képes hosszútávon, tuti nem csak egyszeres válogatottként fog visszavonulni.

A meccsről. Ilyen papírforma egyszerűen nem születhetett. De mégis… Ismét egy 1:1. Hihetetlen.

A Stoke hamar vezetést  (persze, hogy a Robotzsaru…), az más kérdés, hogy a kezét érte a labda (minimum egyszer, de inkább kétszer), Mancini is bosszankodott, hogy kéz, de könyörgöm, addig tart a játék amíg nem sípol a bíró (pláne, ha a City szurkolók nagy kedvence Mark Clattenburg vezeti a meccset), de ne legyünk ennyire amatőrök! Amíg nincs sípszó, addig hárman négyen integessünk, hanem akadályozzuk meg a gólszerzést. Lehet szídni a bírót, de ezért gól/pont nem jár (a második játékrészben azt sem vették észre, hogy Mario kapott egy könyököst egy bedobásnál).

Az egyenlítésre húsz percet kellett várni, Tévez pompás beívelését Javi García prímán fejelte a hálóba. Zseniális volt mindkét mozdulat, bár a spanyolra nemigen figyeltek a hazaiak.

Ezután főleg a kínlódásé volt a főszerep, bár nem egy ziccere adódott a csapatnak a második félidőben, pl. a 62. percben Yaya lőtte Begovicba a labdát, volt ígéretes lövése Balotellinek, a ráadásban is gól ért volna Javi García fejese, vagy Džeko emelése, amit  Shawcross húzott ki a gólvonal előtt, de nem jött össze semmi.

Mancini jól cserélt de későn, Mario sokat hisztizett már, faragták, könyökölték, nem ment jól neki, Džeko jó formában van, talán kijött volna belőle a gól. Sinclair gyenge volt, teljesen érthető volt Merlin behozatala. Csakúgy, mint a megszokott lépés, Yaya feljebb tolása. Én tuti így kezdtem volna Stokeban, a fiatalabbik Touré fizikai képességei jobban érvényesültek volna.

Mancini fejben már valószínűleg Madridban jár, érdekes volt a csapat összetétele, nem is szakadtak szét a srácok, igaz a Stoke sem volt rossz (de az tipikus, hogy két kapura menő lövésük volt össz-vissz), a bíró is egy hülye… Meglett a szokásos pontosztozkodás.

A meccs jegyzőkönyve, és az összefoglaló: