Ahogyan tavaly, most is a szezon vége felé górcső alá vesszük az egy évvel ezelőtti igazolásokat. A tavaly nyári érkezőket (meg a téli Pizarrót) egy 1-től 5-ig tartó skálán osztályozzuk a jelenlegi szezonban nyújtott teljesítményük alapján. Alanyaink szigorúan azok lesznek, akiket elsősorban az első csapat keretéhez szerződtettek (az ifjúság korú játékosok, tehát Suárez, Scapuzzi, Rekik és Gunn így kimaradnak a felsorolásból).
Hajtás után bizonyítványosztás.
Sztefan Szavics
A 6 millió fontért és 4 évre szerződtetett montenegrói „Richard Ashcroft” a jövőt és a cserepadot hivatott erősíteni. A szezon első felében úgy tűnt, hogy tökéletesen be is tölti ezt a szerepet a csapatban, ugyanis bár a ligakupa meccseket leszámítva a kezdőbe nemigen fért be, csereként azonban rendre megbízhatóan és sallangmentesen oldotta meg a feladatait, hol a védelem közepén, vagy éppen annak a szélén. Januárban Vinny eltiltása után (és Kolo távollétében) aztán megkapta Mancinitől a kellő bizonyítási lehetőséget, és négy meccsen is a kezdőben találta magát. Ezeken azonban főleg a rutintalanságából fakadó hibáival tűnt ki: a Liverpool elleni ligakupa odavágón összehozott egy felesleges tizit, amivel kikaptunk 1-0-ra, a spuds elleni bajnokin pedig majdnem elintézett még egy zakót. Márciusban aztán a Swansea ellen „már nem hibázott”, és az eladott labdájából szerezték meg a walesiek a győztes gólt. Azóta Mancini távol tartja a kezdőcsapattól és mostanában már csak a lelátóról figyelheti a bajnokság véghajráját.
A korábban az Arsenalnál is tesztelt Szavics kétségkívül tehetséges, csereként megoldja a rá bízott feladatokat. Tavalyi érkezése óta kellő mennyiségű izmot is pakolt magára (Carroll-t azonban még így sem tudta tartani kellőképpen), ám PL-szinten még rutintalan, a gyorsabb tempójú meccseken pedig könnyen zavarba hozható. Sanszos, hogy a következő idényt valahol máshol, kölcsönben kezdi meg, de ha kellőképpen fejlődik, akkor a távolabbi jövőben még fontosabb szerepet tölthet be. Osztályzás: 5/3
Owen Hargreaves
Nagy meglepetés volt tavaly augusztusban, hogy a Unitedtől elköszönő Hargót Manciniék (egy évre) leigazolták. Pedig ha jobban belegondolunk, akkor logikus döntésnek tűnt, hiszen az unalomig ismételt közhely mellett (hosszú a szezon, több fronton is helyt kell állni, blabla…) az is fontos szempont volt, hogy Yaya az év elején egy hónapra kiesik a középpályáról. Hargreaves pedig noha nem volt csúcsformában, és meccshiánnyal is küzdött, azért személyében egy BL-t is megjárt, egykori angol válogatott játékost tisztelhettünk, aki nem tűnt rossz tervnek áthidalni a Yaya nélküli időszakot. Debütálása a City-ben mondhatni tökéletesre sikerült, győztes meccsen mutatkozott be a Birmingham ellen a ligakupában, továbbá azon a meccsen akasztott egy bődületesen nagy gólt is. Ezután viszont apróbb sérülések hátráltatták, amikor viszont egészséges volt, akkor meg Manciniék nem számoltak vele.
A szezonban minden sorozatot figyelembe véve (többek között a középpályánkon jelentkező túlkínálat miatt is) mindössze 4 darab meccsen kapott lehetőséget, amely előrevetíti azt, hogy nyáron megköszönjük a munkáját és elköszönünk tőle. Sajnálom Hargreavest, mert remek (korábban klasszis szintű teljesítményt nyújtó) játékos, akinek azonban a balszerencsés sérülések miatt lefelé ível már a pályafutása. Annyi azonban még talán van benne, hogy – amennyiben a sérülések elkerülik – egy másik csapatban 2-3 évig hasznos szerepet töltsön még be. Osztályzás: 5/2
Costel Pantilimon
Given távozása után cserekapus után kellett néznie a stábnak. Mivel Stu Taylor a nyári felkészülési meccseken inkább lepkékre vadászott, világosan látszott, hogy kell egy megbízható hálóőr Joey mögé. Costel (akinek a szülei egyébként siketek) nem volt ismeretlen Battaráék számára, mivel 2010 őszén a Temesvár elleni EL-selejtezőn ő védte az erdélyi a román csapat kapuját. A korábbi román U-21-es, és a mostani felnőtt román válogatott kapusát először kölcsönvette a klub, majd februárban végleg megszerezte a temesváriaktól. Az idényben négyszer kapott (3 ligakupa, és 1 FA Kupa meccs) bizalmat, ezeken többnyire magabiztosan védett, a bekapott gólokról nem tehetett. Harthoz hasonlóan ő is abszolút együtt él a játékkal hátul, nyelvi problémái már az érkezésekor sem voltak, így könnyedén tudja irányítani a védelmet is. A januári rags elleni meccsen védte a „shrek” büntetőjét is egyébiránt.
Harty mögött nemigen fog komolyabb szerephez jutni, de azt mindenképp leszögezhetjük, hogy a 25 éves Costel személyében egy biztos cserekapust tudhatunk, akit nyugodtan be lehet állítani a kapuba, ha ne adj’ Isten Harttal történik valami. Osztályzás 5/3.5
David Pizarro
Mancini bugyija De Rossi-ért volt nedves sokáig, ám az olasz válogatott játékost nem sikerült elcsábítani Rómából, jött helyette viszont csapattársa Pizarro, akit a télen vettük kölcsönben fél évre. Az Internél már dolgozott együtt Mancinivel, így az olasz nem vett zsákbamacskát Pizarróval. Az viszont nagy talány, hogy miért volt rá szüksége a stábnak, hiszen a posztján azért finoman fogalmazva sincs emberhiány. A dél-amerikai „szarkavaró” mindenesetre jött, látott, és néha azért játszott is. Túl mély nyomokat nem fog bennünk hagyni a teljesítménye, hol tudott lendíteni a csapat játékán (vs. Sunderland), hol pedig csak lézengett (vs. Sporting) a pályán.
Pizarro távozása miatt nem fogunk krokodilkönnyeket hullatni, persze nem rossz spíler, szó se róla, de szerintem valahogy nem illett bele a csapatba, csak egy felesleges kiegészítő ember volt. A nyáron valószínűleg már a kutya sem fog emlékezni rá. Na jó, a Porto elleni 1+1-ére talán majd párszor „visszavakkant” a blöki…
Osztályzás: 5/2.5
Gaël Clichy
A tavalyi szezonban többször is gondban voltunk a bal bunkó posztján, így várható volt, hogy hoznak valakit Kolarov mellé. Clichy személye tökéletes választásnak bizonyult, ráadásul korrekt áron (kb. 7 millió font) szereztük meg a Premier League talán egyik legjobb balhátvédjét. Minden idők legfiatalabb PL-győztese, aki tagja volt még az Arsenal veretlen bajnokcsapatának is. A szezon első részében Mancini még rotálta Clichy-t és Kolarovot, ám az idény második felére már a vak is láthatta, hogy a francia toronymagasan jobban teljesít (és ami a legfontosabb, jobban is védekezik), mint a szerb. Az utóbbi pár meccsen pedig egyenesen kirobbanó formában játszik, a csapat és az egész angol élvonal egyik legjobb labdaszerzője, aki a támadásokból is remekül kiveszi a részét.
Megkockáztatom, hogy formája alapján Clichy jelenleg a világ egyik, ha nem a legjobb szélső védője. Ezen persze többen is vitatkozni fognak, de egyszerűen öröm nézni, ahogy Clichy tökéletes eleganciájával, fáradhatatlan védőmunkájával, no meg gyorsaságával gyakorlatilag egybemossa a bal védő és a szélső posztját a Manchester City-ben. Osztályzás: 5/5
Samir Nasri
A „kantok Kantja”, ahogy a gúnár fanok nevezik. Állítása szerint azért bólintott rá a City ajánlatára, mert szerinte itt előbb nyer címeket, mint az angol hon fővárosában. Nos, ez úgy tűnik, hogy beigazolódni látszik, de ezzel itt most nem foglalkozunk. A balhátvéd mellett, egy kreatív középpályásra is égető szükség volt a tavalyi idény után, röpködtek is a nevek rendesen egész nyáron, Sneijdertől kezdve Pastore-ig (személyes favoritom volt), ám a választása Nasrira esett végül. Az ősszel látványosan nem tudta igazolni (Silva mellett igencsak eltörpült), hogy érdemes volt érte kiadni 24 millió fontot, a csapattal ellentétben inkább vegyes formát mutatott az ősszel, bár hozzá kell tenni, hogy gólpasszok terén azért ott volt/van „Merlin” nyakán. A tavasszal aztán javult a játéka és egyre jobb formát is mutatott (a Chelsea-nek győztes gólt lőtt), aminek köszönhetően megválasztották március hónap legjobbjának. A WBA ellen aztán kiosztott két gólpasszt, a Wolvesnak pedig ő adta meg a kegyelemdöfést.
Tévez mellett Nasrinak is vastagon benne van a keze abban, hogy a csapat áprilisban megnyerte mind a 4 meccsét. Ha nem is játszik olyan szinten mint Silva karácsony előtt, de úgy tűnik, hogy állandósítani tudta a jó formáját, kellő önbizalommal játszik és a két argentin dugóval nagyon érzik egymást. Már 9 gólpassznál (a PL-éllovas Silvának 14 van) és 5 gólnál jár. Osztályzás: 5/4
Sergio Agüero
Július végén „Klasszis érkezett” címmel jelentettük be szerződtetését. Eme kijelentésünket totálisan igazolta. A melót, amiért elhoztuk Madridból, tökéletesen elvégezte. Összesen 49 meccsen lépett pályára a szezonban, ezeken 29 gólt szerzett. A PL-góllövőlistáján jelenleg a harmadik (22 gól+7 gólpassza is van már), de könnyedén lehetne 30 gól környékén is, ha jó pár tiszta ziccernél inkább a könnyebb megoldást választotta volna. A Manciniék által kidolgozott gyors és rövid passzos támadójátékba tökéletesen illeszkedik, Silvával, Yayával, Nasrival és Tévezzel pedig remekül megértik egymást, de árnyékékként Mario és Dzeko mögött is megállta a helyét. A 16-os környékén mindig életveszélyt jelent az ellenfél védőinek. Alacsony súlypontjának köszönhetően rendkívül robbanékony, 1-1 csel alkalmával képes métereket verni a hátvédekre. Gólerős játéka révén többször is a meccs legjobbjának választották, februárban pedig a hónap játékosának szavazták meg a klub drukkerei.
Már „matracos” éveiben is többször bizonyította, hogy fényes jövő áll előtte (júniusban tölti még csak a 24. életévét), ezt pedig immár bizonyítja a City mezében is. Az egész idényben Dzekót és Mariót megelőzve a csapat legveszélyesebb csatára volt, többek között ezért is választották meg házon belül a drukkerek az év ManCity játékosának. Az viszont egyenesen vicc, hogy az angol szövetség díjkiosztóján nem neki, hanem a spuds (S)Kyle Walkerének jutott az idény fiatal játékosa címe… No mindegy, a lényeg, hogy egyszerűen „good feeling”, hogy nálunk játszik. Osztályzás 5/5*