A szombati, újabb kínkeserves döntetlennel egyre inkább tűnik, hogy ezüsttálcán akarjuk felkínálni az MU-nak a 20. bajnoki címét, amelyet (bár még hét forduló hátravan) a merészebb szurkolói már vígan elkönyveltek napokkal ezelőtt. Fergie fiai előtt így ott a lehetőség, hogy ma a Blackburn otthonában öt pontos előnyre tegyenek szert, amely még mindig nem tűnik egy leküzdhetetlen akadálynak, de azért azt is nehéz elképzelni, hogy kiengedjék a saját kezükből a sorsukat az idény hátralévő rövid részében.
A „rags” tehát lassan, de biztosan egyre közelebb kerül az újabb megdicsőüléshez, ami ha tényleg bekövetkezik, nem lesz mese, emelt fővel le kell majd nyelnünk, de semmiképpen sem kell a kardunkba dőlni miatta.
Természetesen arra azért készüljünk fel, hogy a nyáron még inkább mi leszünk az angol foci lábtörlője, a „legszánalmasabb zsoldoscsapat” (mi pedig a „legszánalmasabb divatdrukkerek”), akik pénzért veszik meg még a bedobásokat is, akik történelem nélkül, undorító játékospolitikával akarnak kupákat, dicsőséget vásárolni egy unatkozó olajsejk felesleges millióin, és akik soha a büdös életben nem fogják még csak megközelíteni sem az „aranyGloryGlory-ával” bevont, hatalmas Manchester United históriának a töredékét sem.
Számos honlap és az ellendrukkerek a ManCity totális bukásaként fogják elkönyvelni azt, ha marad a mostani sorrend a tabellán a szezon végeztével. Már látom is magam előtt a vastagbetűs szalagcímeket: „Fergie elnémította a hangos szomszédot”, „A pénz bizony nem boldogít”, „Manchesterben továbbra is a United az Úr” etc. Még talán atesz95 is létrehoz ennek örömére egy újabb népsport blogot.
A fantasztikus ősz után pedig kevesen gondoltuk volna, hogy egy ilyen szenvedős és erőlködésekkel teli tavasz vár ránk. Ne felejtsük el azonban, hogy a tavalyi szezonban is bőven kijutott ebből nekünk, gondoljunk csak az ötlettelen és gyáva játékstílusra, amikor 1-1 meccs alkalmával ugyanúgy kapartuk a falat, mint most. Egy évvel ezelőtt ugyanakkor ellentétes utat jártunk be, az idény végére ugyanis valamelyest összekovácsolódott a csapat, ami nemcsak játékban, hanem eredményekben (kupa, bronzérem) is megmutatkozott.
Idén tavasszal azonban valami nagyon elromlott a tökéletesnek vélt gépezetben. Ha krízisről nem is, egy közepesnek nevezhető konzisztens lejtmenetről azért beszélhetünk. Pedig akár ez lehetett volna az a szezon, amelyikben egy igazán nagyot dobbanthatott volna Mancini és a csapat is egyaránt. Mancini edzői kvalitásain amúgy el lehetne időzni (el is fogunk később), hiszen míg itthon elég vegyes a megítélése, odaát azért jóval többen állnak mellette, mint ellene. Arra azonban mérget vehetünk, hogy jó páran az egyik legfőbb okként az ő személyét fogják emlegetni, amennyiben idén nem lesz bajnok a City.
Ha már itt járunk, tegyük is fel rögtön a következő kérdést: mi történik akkor, ha a City végül tényleg elbukja a bajnoki versenyfutást? Az égvilágon semmi.
Az apokalipszis lovasai nem fognak leereszkedni a CoMS gyepére, Tévez nem áll neki Shakespeare-drámákat szavalni és Kiszel Tündét valószínűleg nem akadályozza ez meg abban, hogy jövőre megint piacra dobjon egy roppant izgalmas naptárat magáról és Donatellácskáról.
Mindenesetre sportemberhez méltóan legelőször a következőt fogjuk megtenni: egyszerűen megemeljük virtuális kalapunkat és gratulálni fogunk a Unitednek és annak drukkereinek, bizonyítván, hogy még a „legszánalmasabb” fanok is képesek erre. Pont.
Azonban egy kicsit gondolkodjunk hosszabb távlatokban is, hogy az idény befejezése után azért mégse kelljen eret vágni magunkon a meghasonlástól. Jelenleg Hart 24, Richards 23, AJ 24, Kompany 25, Agüero 23 éves. Sőt, Milner, de Jong, és Silva is még bőven 30 alatt lesz jövőre is. A keretben 30 felett Hargreaves, Pizarro, Barry, Taylor és Kolo van. Na már most, ebből az első kettő minden valószínűség szerint tiplizik a nyáron, Taylor 3. számú kapus, így ő „nem oszt nem szoroz”, marad Barry és Kolo (az ő szerződése jövő ilyenkor fog lejárni), akik kiegészítő embereknek jövőre tökéletesen meg fognak felelni.
Lehet tehát itt ekézni összevissza a City (és Mancio) játékospolitikáját, de azt mégsem lehet rásütni, hogy ne a jövőre gondolna. A csapat nagy része mondhatni tökéletes életkorban van, ebből a szempontból nincsenek semmiről sem elkésve, adva van minden, hogy a következő 5-6 évben meghatározó csapat maradjon a Manchester City a PL-ben. Sőt. Ne felejtsük el azt sem, hogy tervben van egy új edzőkomplexum építése, amely ha tényleg elkészül, egy elég széles és biztos alapot fog teremteni az utánpótlás területén a még távolabbi jövőre nézve.
Szóval, gyorsan hessegessük el a harakiri gondolatát, hiszen ami késik, nem múlik. Hosszú ideig még kőkeményen számolni kell majd a Manchester City-vel. Ezen az 1-2 éven már nem múlik semmi, vagy, talán nem is kell már annyit várni?