Sajnos az történt amire számítottunk legbelül, a két nehéz comeback (Sporting, Chelsea) után közvetlen a stoke-on-trenti gladiátorképző növedékei ellen nem életbiztosítás játszani.
Most nem sem ment a Britanniában, zsinórban a harmadik évben született 1:1. Sorozatban ötödik meccsen került hátrányba a csapat. Tegnap a főszereplő két hatalmas (mázlis) gól volt és egy pont. Ennyi…
Három nappal a Chelsea elleni feltámadás ellen, nem a Stoke City otthona az ahová szívesen utazik egy csapat, de ezt dobta a gép.
Mancini a kezdőcsapatban nem változtatott a szerdai védőnégyesen, a középpályára bekerült a szerdán jól teljesítő Barry. A kisebb termetű Agüero sem jutott szóhoz, helyére a csaknem húsz centivel magasabb Džeko került. A magas jó kötésű védők ellen szívesen láttam volna (kivételesen) volna ismét előretolva Yayát, a középpálya védekező harmadában pedig de Jongot. A Chelsea ellen halovány Silva és Balotelli nálam nem lett volna kezdő, és sokszor hiába jobb Clichy, tegnap Kolarov átlövéseivel és beadásaival lehet, hogy többre megyünk.
Na, és az sem ártott volna, ha a Chris Robshaw nem csak egy fotósorozatra áll össze Kompanyval, hanem erre a meccsre kölcsönvesszük a Harlequintől, és Mancini rögvest be is állítja a csapatba.
A Stoke City nagyon jól ki van találva! Tony Pulis remek érzékkel küszöböli ki csapata technikai hiányosságait, Crouch pedig remekül illeszkedik a gépezetbe. Megkockáztatom, nem mondok túl nagyot azzal, hogy soha nem lesznek élcsapat a Premier Leagueben, de az tuti, még évekig vért fognak hugyozni a Stokeba látogatók.
Minden elismerésem azoknak akik győztesen tudtak távozni Britanniából! A csapatok többsége úgy tudott nyerni ha előnybe került, hátrányból felállni ez ellen a Stoke ellen nagyon nehéz feladat. A leszűkített játéktér sem kedvezett a Citynek, a legnagyobb alapterületű játéktérhez szokott manchesteri játékosoknak nem ment a bajnokság legkisebb pályáján…
Webb működése is segítette a Stokeot, a kopasz megadta a hazai pálya előnyét, hiába kapott Barry, Balotelli, Silva és még Richards (bár Micah és Zaba sikeresen okozott egymásnak is fájdalmat) is jó nagyot (kézzel vagy lábbal a fazekasoknak tökmindegy volt), nem került elő a sárga. Az egész meccsen csak három lapot osztott ki a jó biztos úr, ráadásul ebből kettőt City játékosnak adott…
A fő hiba ami miatt nem sikerült megnyerni a meccset az a kapuralövések pontatlansága, ez főleg az első félidőben volt ijesztően gyenge. Ebben élen járt Džeko, ez az egyik fő különbség az idény eleje és a vége között, Edin teljesítménye. Ősszel a bosnyák megbízhatóan szállította a gólokat (ezzel együtt a pontokat), most ez hibádzik. Na meg az, hogy ez volt zsinórban az ötödik meccs amikor nem tudunk előnybe kerülni. Rohanni kell az eredmény után hetek óta, ez felemészti az erőtartalékokat.
A labdabirtoklással (67%) és a passzok pontosságával (84%) nincs gond, a helyzetek kihasználásával annál inkább.
Baromi nagy közhely, de a focit tényleg gólra játsszák. Az első félidőben nem volt ziccerre a csapatoknak, a legnagyobb veszély egy Stoke szögletből a kapu elé belőtt labdát kellett Zabaletának eltakarítani.
A csapatból Zabalétát és Nasrit lehet kiemelni. Zabman (csakúgy mint egy éve) az idény végére igencsak felpörgött, Samir pedig remekül feledteti a mostanság halovány Silvát.
Hasonló volt a helyzet mint szerdán, a csapat rendezte a sorait, jobban és pontosabban kezdek játszani, de a semmiből az ellenfél szerezte meg a vezetést. Jött Crouch meglőtte élete gólját. Nincs mit tenni, ez egy ilyen bicikli, tavaly Rooney varrta be a derbin a szezon egyik legemlékezetesebb gólját Hartnak, most a pálcikaember tette ezt. Jól eltalálta, erre még Pantilimon sem ért volna oda, úgy ki lett centizve. Bár kétlem, hogy meg tudná ismételni.
A gól után jött a tegnap is gyengécske Silva helyett Adam Johnson, majd Barry helyére Tévez.
Az igyekezet az egyenlítésre volt elég, Yaya hatalmas gólt ragasztott 35-ről, kellett hozzá egy bevetődő hazai védő is, de akkor sem volt semmi!
Ez lett a City 150. 1:1-e a Premier Leagueben, nem jött jól, de persze nem gondoltam, hogy a bajnokság végig el lehet menetelni veretlenül (na jó, reménykedni reménykedtem), a következő kalkulált pontvesztés az idén mindeképpen éremre hajtó Arsenal otthonában prognosztizálható. Más nem fér bele.
Nem szabad idegesnek lenni, Mancini nem is akart nyilatkozni… Az önbizalom visszaszerzésére és a nyugalom helyreállítására nagyon is alkalmas ellenfélnek tűnik jövő hét végén a Sunderland. Addig fújjunk egy nagyot. Folyt. köv.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: