Tud-e még magasabbra kúszni ez a Kék Hold?

Számos testvérblog elkezdte már a jövő szezonnal kapcsolatos eszmefuttatásokat, éppen ezért mi sem szeretnénk kimaradni ebből.

A következő posztban megpróbáljuk kicsit összefoglalni, hogy vajon milyen szezon vár ránk, milyen elvárások lehetnek a csapattal kapcsolatban.

Azaz: egyáltalán mit várhatunk a 2011/2012-es idénytől.

Kezdjük legelőször a játékoskerettel. A tavalyi csapatból relatíve állandó játéklehetőséghez jutók közül Patrick Vieira visszavonult, Jérome Boateng (Bayern München) és Jó (Internacional) eligazolt. Ugyancsak távozott a teljes tavalyi szezont végig padozó Shay Given (Aston Villa). A lista még bőven bővülhet, hiszen köztudott, hogy Adebayor, Santa Cruz, Bellamy, Onuoha, Bridge egyáltalán nincsen Mancini terveiben, így őket vagy eladják, vagy megint egy évre kölcsönadják őket valahova. Kérdéses még Tévez helyzete, akit nem sikerült eladni Brazíliába, így fennáll annak is az esélye, hogy végül – igaz csak félévre – marad. Az érkezőkkel kapcsolatban kijelenthetjük, hogy egy nagy (Agüero), egy közepes (Clichy) és két kisebb hal (Szavics, Pantilimion) akadt eddig a horogra. Ezt a felsorolást is ki kell majd egészíteni később egy névvel mindenképp, hiszen szinte biztos, hogy Mancini még akar egy embert a középpályára. Lásd a tegnap bejegyzést. Véleményem szerint a jelenlegi együttes nem sokkal ugyan, de erősebbnek tűnik a tavalyinál. Mert bár Szavicsot és Pantilimiont egyértelműen a padra szerződtettük, Clichy személyében egy tapasztalt BL-játékossal tömte be Mancini a tavaly balhátvéd posztján felbukkanó lyukat. A legutóbbi idényben nem egyszer fordult elő olyan, hogy Kolarov formahanyatlása vagy hiánya esetén nem volt megfelelő játékos a posztra. Mancini-nek így már a balbunkó helyén két válogatott játékos áll a rendelkezésére.

Agüero-ról több posztban is elmondtuk már a véleményünket, legyen elég annyi, hogy tökéletes választás Carlitos pótlására. Amennyiben Tévez pedig mégis marad, az annál jobb, hiszen Mancininek nem csak több variálási lehetősége maradna, hanem a David Silva-Agüero-Dzeko/Balotelli-Tévez hármas (kiegészülve talán Nasrival) Európa egyik legütőképesebb támadóegysége lehet. De ugye akkor sem fogunk krokodilkönnyeket hullatni, ha ez nem jön létre. Mancini és brigádja tehát úgy néz ki, hogy idén végre okosan, és ami a legfontosabb hiányposztra (bal hátvéd, kreatív támadó) hozott játékosokat.

No, de mire lehet képes ez a Manchester City a szombaton elrajtoló idényben? Nem egyszerű jóslatokba bocsátkozni, azt ugyanakkor biztosra lehet venni, hogy a bronzérem abszolút teljesíthető feladatnak tűnik, emellett még ki kellene rukkolni egy remek teljesítménnyel valamelyik kupában. Az angol bajnokságban véleményem szerint – ha nem is magasan emelkedik ki, de – a junájtid a legnagyobb favorit, őt követi szorosan a Chelsea csapata és utána jövünk mi. Persze a sorrendet simán összekuszálhatja a Liverpool, akik remekül erősítettek a nyáron, továbbá a Tottenhamet sem szabad leírni. A tavalyi idénnyel ellentétben idén már bátran léphetünk elő bajnokesélyesnek, de azért a realitásokat figyelembe véve (nyugodtan kövezzetek meg) a már említett 3., legrosszabb esetben a 4. helyre leszünk jók. A legalacsonyabb presztízzsel a Carling Cup (vagyis a ligakupa) bír, így tehát itt számíthatunk a legkevésbé arra, hogy valamit fakítanak Kompanyék. Gondoljunk csak a tavalyi szereplésünkre, ahol a West Bromwich Albion ellen szinte a komplett tartalékcsapatot küldte pályára Mancio, nem is lehetett más eredmény, mint hogy  egy meccs után búcsúztunk a sorozattól. Az FA Kupában ugyanakkor címvédőként illene valamit felmutatni. Ha úgy alakul, hogy a tavasszal még állunk a Bajnokok Ligájában, akkor egy negyed- vagy elődöntő minimális elvárás lehet, de egy címvédés lenne mégiscsak a legszebb!

Rátérve a mi szempontunkból legizgalmasabb kupasorozatra, a Bajnokok Ligájára megállapíthatjuk, hogy itt sem várnak ránk könnyed sörmeccsek, sőt. A csoportkör sorsolása előtt azt már tudjuk, hogy a City nevét a harmadik kalapból fogják kihúzni, ami nem éppen előnyös annak ismeretében, hogy milyen csapatok találhatóak az első két kalapban. Az erősorrend alapján létrejöhet egy olyan “halálcsoport” is például, mint egy Barcelona, AC Milan, Manchester City, Borussia Dortmund kvartett… Bármi is lesz, azt nyugodtan leszögezhetjük, hogy nem csak “körbenézni” megyünk a legrangosabb kupasorozatba, hanem ha már ott leszünk, bizony egy nyolcad- vagy negyeddöntő vállalható célnak tűnik. Szemünk előtt lebeghet a “Spurs” példája is, bár a PL-beli teljesítményüket nem kellene lemásolni…

Végszóként tegyük hozzá, hogy a csapat talán leggyengébb pontja maga Mancini. Az elmúlt szezonban a rengeteg negatív kritika és bírálat ellenére leszállított egy bronzérmet és egy FA Kupát az Eastlands-re több évtized sikertelenség után. Magam is rengeteget szapultam a túl biztonsági, néhol teljesen defenzív játékstílus miatt, (a mérkőzések közbeni értelmetlen taktikai cserékről nem is beszélve…), de az ürge csak azért is letett valamit az asztalra. Ennek köszönhetően teljes mértékben élvezi a vezetőség valamint a tulajdonos bizalmát. Az új idényben kiderül, hogy van-e annyira jó edző, hogy egy megerősített kerettel megismételje, vagy akár túl is szárnyalja az idei eredményeket. A hozzávalók megvannak hozzá, kérdés, sikerül-e varázsolni is valamit…