Ha Wigan meccs, akkor győzelem, illetve clean sheet. Ez volt most már a hatodik ilyen meccs gyors egymásutánban ezen ellenfél ellen, de az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a DW (vagy az elsőnél még JJB?) Stadiumban sosem születik könnyen a három pontunk.
Most sem történt így, ehhez képest még jobban jöttünk ki gólarány szempontjából ebben a fordulóban, mint városi riválisunk, amely odahaza fogadta a West Ham csapatát.
Túl egy újabb Bajnokok Ligája meccsen, ráadásul legalább egy évre el is búcsúzott ezzel az Etihad ettől a rangos megmérettetéstől.
Nem jött össze a csoda a Bernabéuban, pedig igen közel álltunk hozzá. Arról, hogy végül pont sem legyen belőle, a minket amúgy is évekig keserítő Ronaldo gondoskodott.
Van az úgy, hogy valaminek vége, és tudjuk, hogy vége is kell, hogy legyen, valamiért mégis fáj.
A betervezett szezonelőzetes bejegyzés nemigen tudta beelőzni a szezont, de azért sosem késő azt bepromózni, elvégre a versenykiírások nagyobb részébe még bele sem csöppentünk.

A mostani témánk újfent elég populáris lesz, ugyanis a Manchester City egyik legvitatottabb személyiségéről lesz ma szó.
Ha nem is történelmi, de mindenképpen egy újszerű megközelítés szemtanúi lehetünk, ugyanis itthon – véleményem szerint – még senki sem tette le ennyire a garast Mancini mellett. Fogadjátok szeretettel Definitely Maybe bemutatkozó írását! — Kiddo21