Pocsék egy hét áll mögöttünk szó se róla. Nem elég, hogy kedden vadkettőpista eltrollkodott 2 pontot tőlünk egy igencsak felejthető moszkvai kiránduláson, továbbá szombaton egy motiválatlan, takaréklángon égő teljesítménnyel megérdemelten kaptunk ki a West Ham ellen, még szombaton jött egy másik feketeleves is: Liam mothafuckin’ Gallagher bedobta a törölközőt, és twitteren bejelentette, hogy nincs többé Beady Eye. Slap in the face.
Mindkét meccsen óriási mentális problémákkal lettünk szembesítve. Moszkvában 2 gólos előnyről látványosan beleszarni a második félidőbe, majd várni, hogy valahogy csak túléljük a meccset a komplett BL-mezőny egyik legjobb játékoskeretével rendelkező csapatával vérciki. És itt most még nem is lehetett szó BL-voodoo-ról, hiszen ugyanitt tavaly hátrányból sikerült győzni egy talán még pocsékabb produktummal. Egy korrekt első játékrészt követően olyan szinten leült a csapat, hogy ezzel gyakorlatilag tálcán kínáltuk fel a ruszkiknak a lehetőséget arra, hogy visszajöjjenek a meccsbe. Ezzel pedig persze, hogy éltek, sőt, Vad II a végén egy nevetséges büntetővel hozzá is segítette a CSZKA-t a remihez, aminek köszönhetően nagyon grízes lett a helyzetünk a csoportban újfent. Nagyon úgy néz ki, hogy három év után megint egy olasz túrán fog eldőlni a sorsunk a pénzes ligában.
Totális homály volt szombaton is, ahol a ránk jellemző kombinatív, sok passzos, széleken betörő támadójátékot több mint egy óráig jegeltük a Boleyn Groundon, egy kétségkívül igen feltüzelt és jó napot kifogó WHU ellen. Song leradírozta a meccs nagy részében Yayát és Fernandót (aki eddig számomra majdhogynem csalódás) a pálya közepéről, Zabaleta és Clichy nem tudták kellőképpen segíteni a támadásokat a széleken, amivel Silva és Navas támadópotenciálja jelentősen el lett fojtva. Agüero még csak-csak próbálkozott szólókkal, lövésekkel (ha a múltheti négyből legalább egyet átment mára…), de csak kapufáig jutott. Dzekóról pedig csak annyit, hogy akkor derült ki, hogy ő is a pályán volt, mikor lecserélték…
Ezt a cserét pedig jóval hamarabb is meghúzhatta volna Pelle apánk, hiszen a helyére bejövő Jovetics jóval agilisabban és veszélyesebben mozgott Collinsék előtt, mint a bosnyák, annak ellenére, hogy Jojo még mindig nincs csúcsformában és több labdát is könnyű szerrel elszórt. Láthatjuk, hogy az ilyen meccseket nagy szükség van egy jól meccsbe lépő Joveticsre vagy éppen Nasrira.
A védelemben kedd után bennragadt Mangala, akinek ugyan voltak az elején bizonytalan megmozdulásai, viszont a találkozó végére szépen összekapta magát és sikeresen megbirkózott Sakhoékkal. Egy kis idő még kell neki úgy néz ki, de reméljük, hogy hosszútávon tényleg ő lesz a megfelelő társ Vinny mellé.
Twitteren több fan is Pellegrini orra alá dörgöli a taktikát, mondván hagyni kéne ezt a 4-4-2-nek mondott felállást és átállni valami másra. Szerintem nem feltétlenül a 4-4-2 a hibás az utóbbi két blamáért, hiszen ezeket a meccseket már a játékoskeret minőségéből fakadóan is legalább erőből illett volna lehozni, emlékezhetünk, hogy tavaly (ha emlékeim nem csalnak), négyből négyszer húgyoztuk ketté Big Sam csapatát…
A fő gond az volt, hogy – némileg lesarkítva – Yayáék 60 percig azt hitték, hogy elég lesz kisétálni a pályára és valahogy megnyerni a meccset ezen a szép szombat délutánon. Nem csoda, hogy állítólag a lefújást követően Pellegrini kizárva a csapatot elkísérő személyzetet négyszemközt elbeszélgetett a srácokkal az öltözőben.
Tavaly Gerrardék balfaszkodásai miatt belefértek az ehhez hasonló zakók (Cardiff, S’land, Villa) a PL-ben és elég volt a bajnokság végén az élre állni a tabellán, ám az idei szezon teljesen más, hiszen a londoni gyinamó nagyon összeállt a portugál tapló keze alatt, MOANinho pedig nem az a típus, aki veszni hagyja a kínálkozó lehetőséget.
Szerdán ligakupa a Newcastle ellen, aztán vasárnap jön a salfordi united Lajossal az élen, na ott aztán kéretik nem csak a neveket kivinni a pályára.
Addig is reméljük, hogy Liamék egy jóval nagyobb projekt miatt intettek búcsút (ideiglenesen) egymásnak… #fingerscrossed