“If you don’t believe we can do that, then you can’t believe in anything”

Pelle_villaTalán mindenki emlékszik erre az idézetre. E szavak pontosan 2014. április 17-én hagyták el Manuel Pellegrini száját, egyetlen egy nappal a Sunderland elleni kínkeservesen kiizzadott hazai döntetlent követően. Akkor már szinte mindenki (jómagam is teszem hozzá) lemondott arról a pillanatról, amelyet átéltünk szerda este, azaz, hogy egy parádés hazai győzelemmel karnyújtásnyira kerüljünk a bajnoki címtől.

Lehet legbelül talán maga is lemondott az aranyról Pellegrini a 2-2 után, ám kifelé jéghideg nyugalmat árasztott az újságírók, a drukkerek és talán a játékosok felé is. Ezzel a nyugalommal – amelyet szerencsére átvettek a játékosok is – vágott neki a Palace, az Everton és most az Aston Villa elleni meccsnek is. Mindez párosult egy tökéletes magabiztossággal és egy olyan egészséges, meg nem alkuvó nyerni akarással, amilyet tegnap is volt szerencsénk megtapasztalni.

Szerda este az egész meccsen, a kezdősípszótól kezdve egészen a lefújásig olyan mentalitással játszottak Yayáék, amellyel már nem csak minket, hanem szerintem a semleges nézőket is messze meggyőzték, hogy ezt a bajnokság nem a Looserpool veszítette el, hanem sokkal inkább a Manchester City nyerheti meg, totálisan megérdemelten.

villa_1Ami még szembetűnő volt szerdán a nyugalom mellett, hogy milyen türelem jellemezte a komplett gárdát a pályán. Hiába a kihagyott ziccerek, az utolsó pillanatokban elkövetett dühítően apró hibák  és a korántsem ideális időjárási körülmények, mindezek ellenére a csapat játéka nem csapott át görcsösségbe, még egy gól nélküli óra elteltével sem.

Amikor aztán a csupaszív Zabaleta bepasszát Dzeko belőtte a kapuba a 64. percben, ott aztán kiszakadt minden olyan nem látható érzelem, ami felgyülemlett a meccsen. Még a mindig nyugodt és gentleman Pellegrinin is látszott, hogy mekkora feszültség dolgozott benne, amikor a szezon első felében oly sokszor szidott és ekézett bosnyák megszerezte a vezetést.

Yaya_villa
Yaya bemaradonázta!

Az első gól után már feloldódtak a srácok a pályán, aminek egy ünnepi gólfieszta lett a következménye. A 4 találattal elértük a 100 rúgott gólos álomhatárt (sőt, ha a West Ham ellen is összejön több mint három, akkor új PL-rekordot állítunk fel), továbbá azt is, hogy vasárnap már döntetlen is elég lesz ahhoz, hogy a Premier League-trófea 2 év után visszakerüljön Manchesterbe.

Legyen már vasárnap…

Fight to the end!