Nehéz volt, baromi nehéz. Az újonc foggal-körömmel nagy erőkkel pakolta fel a téglákat a tizenhatosa elé. Nagy mázli — balszerencse — kellett volna a hazai pontszerzéshez.
A gálához pedig jobb összpontosítás, több egyéni villanás kellett volna. Nehéz volt, de csak áttörték a falat. Nem volt egy jó meccs, de kezdetnek jó lett bőven ez is.

Nehéz dolga volt a hazaiknak, baromi nehéz. Hughton megnézte a City a félkészülési meccseit, a saját csapatát ismeri, így döntött: falhúzás és imádkozás.
Tett róla a csapat az utolsó meccseken (az legutolsón meg pláne), hogy azért egy kis mosollyal a szájunk szélén zárjuk az idényt.
Sikerült végre elkapni a bajnokot!
5:0. A Guardiola éra legnagyobb hazai győzelme, jobb most, mint soha alapon.
Az egy héttel ezelőtti sima győzelem után a csapat lerúgta a görcsösség béklyóját — a bl szereplés sem piszkít bele a hétköznapokba (sajnos) —, volt idő készülni az idény (papíron) utolsó komoly idegenbeli bajnokijára.
A legutóbbi bajnoki sima lett. Sikerült javítani a hazai mérlegen, egy nem túl acélos ellenfél lett elkapva, nem tökéletes, de jó játékkal. Már csak az a kérdés, hogy mire elég ez? Remélhetőleg ez lendület ad a végjátékra, jó esetben már csak hat hétig tart a szezon.
Ami az Emiratesben elég a pontszerzésre, az a Stanford Bridge-en nem.