Sikerült megint nem megnyerni egy rangadót. Eddig ‘hatpontos‘ meccset — azaz a PL top 10-be tartozó csapat és BL csoportkör közvetlen riválisa ellen — eddig csak a Barcelona, a ManUtd, a Stoke és az Arsenal ellen sikerült nyerni, mondjuk a MU és a Barca nyert is meccset ellenünk.
Az Everton, a Chelsea, a Suprs, a Liverpool (még a tavalyi bajnok is…) törölte belénk a lábát, ezek mellett pontot kapott a S’oton és még egy-egyet a Tottenham és az Everton (így őket nem sikerült egyszer sem elkapni a szezonban…).
Újabb bosszúság, újabb elhagyott pontok.
Manszúr bin Zajed ál-Nahjan Sejk és Khaldoon Kalifa ál-Mubarak proudly presents, a manchesteri városi színházból: Ferran Soriano i Compte és Aitor Begiristain Mujika produkciójában, Manuel Luis Pellegrini Ripamonti rendezésében, (többek között) Charles Joseph John Hart, Vincent Jean Mpoy Kompany, Martín Gastón Demichelis, Wilfried Guemiand Bony és Sergio Leonel Agüero főszereplésével, Josep Guardiola Salanak ajánlva ‘A nyomorultak‘ című előadást.
A három vereség (ebből kettő hazai pályán…) után nagyon ránk fért egy kis siker. Ez gyakorlatilag borítékolható. Messze a legrosszabb Premier League csapat érkezett az Eastlandsre, nem is mehettek haza máshogy, csak üres kézzel. Végre újra egy sima bajnoki! 
Visszatérünk a Manchester City hazai kupasikereit taglaló sorozatunkhoz (az első két rész 
Elkezdtünk egy sorozatot (
Új sorozatunkban egy kis történelmi kirándulást teszünk a Manchester City múltjába 
Zsinórban három nyeretlen bajnoki meccs után nagyon itt lett volna már az ideje egy győzelemnek, hiszen a legnagyobb bajnokesélyesnek kikiáltott londoni stoke-klón jó stréber módjára, szorgosan gyűjtögeti a 3 pontokat, így egy esetleges újabb botlás már kényelmes előnybe juttatta volna már az őstapló portugál csapatát. A szerdai önbizalom növelő gála után a tegnapi Hull tökéletes alany volt arra, hogy egy jó meccsel újra rátaláljuk a győzelmek fényes ösvényére a Premier League-ben.