Manchester City Blog – Pride In Battle
Magyarország első számú Manchester City blogja / The No. 1. Manchester City blog in Hungary.
Nehéz volt, baromi nehéz. Az újonc foggal-körömmel nagy erőkkel pakolta fel a téglákat a tizenhatosa elé. Nagy mázli — balszerencse — kellett volna a hazai pontszerzéshez.
A gálához pedig jobb összpontosítás, több egyéni villanás kellett volna. Nehéz volt, de csak áttörték a falat. Nem volt egy jó meccs, de kezdetnek jó lett bőven ez is.
Nehéz dolga volt a hazaiknak, baromi nehéz. Hughton megnézte a City a félkészülési meccseit, a saját csapatát ismeri, így döntött: falhúzás és imádkozás.
Baromi érdekes meccsel zárta a felkészülésnek ezt a szakaszát (a nyilvános/hakni edzőmeccsekre gondolok).
Érdekes, mert a helyszín különleges volt. Izland, a reykjavíki Laugardalsvöllur stadion. Érdekes, mert régi kedves ismerősökkel kezdődött a West Ham kezdője. Érdekes, mert megint láthattuk a csapat taktikai átalakulását.
Véget ért az idei amerikai kiruccanás. Azt kell mondanom kellemes volt.
Bizakodunk? Simán! Tudjuk hol tartunk? Háááátt, izé, bizakodunk — az meg simán megy nekünk —.
Az első meccsen a MU ellen pontosan tudtuk miért nem ment még a szekér, most csak reménykedhetünk, hogy Poch egy nímand, Pep pedig egy zseni. A Spurs játékosai bénák, az égszínkékek istenek, nem pedig éppen ott tartanak a londoniak az alapozásnál, hogy annyira be volt savasodva az izomzatuk, hogy alig bírtak mozogni.
De bizakodunk, jó lenne, ha amit most láttunk visszaintegetne nekünk a Premier League-ben is.
Volt időszak amikor még kurva jó volt a Bëlga, rögtön ez a szám jutott az eszembe ma reggel negyed nyolc felé.
Sorry, korán kellett kelni ma, na. Korán, mert meg kellett nézni, hogyan szecskázza fel a City Európa legjobb csapatát.
Nem, nem kell elszállni, nem ér semmit ez a győzelem, megy tovább a felkészülés, de jólesett.
Pár éve azt írtam egy ausztriai edzőmeccs után: nem kell mindent látni. Kurvára igazam volt.
De megint én voltam a hülye — a csajom értetlenkedése mellett — hajnalban meccs után kell kutatnom.
Az előző összefoglaló poszt óta a legnagyobb hír, hogy Kyle Walker csatlakozott a kerethez. Kellett is, mivel jobb bekk nemigen volt a keretben.
Több, mint egy hónapja vége a 2016/2017-es szezonnak, lassan ráfordulunk a következőre, de még visszakacsintunk az előzőre.
Új edző új világ, lehetett volna jobb is, de csak bronz lett a vége.
‘Csak‘ bronz. A 2007-es önmagam a padlóhoz csapkodta volna magát egy éremmel zárt szezon után, most meg itt picsogunk. Változnak az idők.
Szóval, ilyen volt a Pep: Year One.
Tett róla a csapat az utolsó meccseken (az legutolsón meg pláne), hogy azért egy kis mosollyal a szájunk szélén zárjuk az idényt.
Rettenetesen rossz ellenfélt sikerült felkoncolni, de ettől még örülünk. Nagyon. Jöhet a nyár.
2008 szeptembere — 2017 májusa.
Nem kis idő, a fociban meg pláne nem az. Most eljött a búcsú ideje. Szép volt, érzelmekkel teli.
A pocsék formában lévő West Bromnál kevés ideálisabb ellenfél jöhetett volna a gálára az Etihadba (bár a végén azért csak mutattak valamit ők is).
Bye-bye!
Azon filózhattunk még, vajon az argentin mellett kinek lehet ez még az uccsó hazai bajnokija.