Címke: chelsea

A Chelsea látogatott az Eastlandsre a hétvégén, hát nem volt benne sok köszönet, nekik.

Két 1:0-ás győzelem a szezonban a bajnok ellen, kevésnek tűnik a különbség, mégis hatalmas oktatást kapott Conte mindkét meccsen.

A Chelsea ezzel a minimális veszteségre törekvő játékával meg nem csak előttünk, hanem a fociszerető tv-nézők milliói, na és persze a saját szurkolóik előtt lesüllyedtek egy-két emeletnyit.

Ők az angol bajnokcsapat? Ezek? Nebassz.

„Bajnokcsapat? Ezek?” bővebben

Hatalmas meccset hozott a válogatott meccsek miatti szünet előtti utolsó bajnokin a csapat.

Nem túlzás, hatalmas siker ez az egy gólos győzelem a bajnok otthonában.

Conte hibázott nem is keveset, Guardiola meg az egyik legszebb győzelmét aratta mióta leült a City kispadjára. Conte biztosra akart menni, de ez (is) lett a veszte.

Egy kis továbbképzést kaptunk a modern fociból, nem csak mi, hanem a Chelsea is.

„Továbbképzés” bővebben

Ami az Emiratesben elég a pontszerzésre, az a Stanford Bridge-en nem.

Asszem ennyi a tanulsága a szerdai meccsnek. A csapat jelentős hullámvölgyben, Pep karrierje negatív rekordjait döntögeti meg szép sorjában, de ettől eltekintve, köszönjük jól vagyunk.

„Harmadjára majd csak sikerül” bővebben

Az előjelek nem voltak fényesek, de minden adott volt, hogy a csapat legalább egy ikszre hozza a rangadót.

Ez nem jött össze, sőt. Nem azt mondom, hogy magát verte meg a csapat — távol álljon tőlem, hogy lenézzem a mai Chelseat —, de főleg a ráadásban történtek felérnek egy tökön rúgással, saját magunknak.

Több összetevőből állt össze a vereség: a védelem nem állt még mindig össze. Nagyon nem. Kolarov nem centerhalf, a jelek szerint Stones sem mindig az.

Megint Otamendi volt a legjobb bekk, de őt is úgy hagyta ott az egyenlítő gólnál Costa, ahogy kell. Klasszis formában a csávó, meg is mutatta milyen egy világklasszis center.

A 69. percben érkezett Clichy, egy percre rá már vezetett is a Chelsea… Nem sokáig volt a négy védős rendszer, Stones a 78. percben lett lecserélve.

A fejetlenségre tökéletesen jellemző Bravo vakrepülése a 25. percben, ha Hazard türelmesebb, pontos labdát tudott volna középre tálalni. Amúgy is megvan még az a kínzó érzésem Claudioval kapcsolatban, hogy ő csak úgy van. Bravúrt alig látni tőle, gólt csak simán nyert meccseken nem kapott (a három 4:0-ás siker alkalmával a ‘gladbach, a WBA és a Bournemouth ellen jött össze a clean sheet). Kevés pontot hoz, baromi keveset.

A helyzetkihasználás. A legutóbbi négy Etihadban lejátszott bajnokin huszonhárom kapura tartó lövése volt a csapatnak — embertelen mennyiségű mellé ment lövés is volt, persze —, négy gól született ezekből (és az egyik öngól volt most…), ez három pontot ért. Ha nem lett volna a Barcelona elleni tökéletes meccs, nem tudom mit gondolnék a csapatról — mondjuk így sem tudom…—.

Sergonak voltak szép megmozdulásai, egy kicsit nagyobb koncentrációval a 21. percben megszerezhette volna a gólját. Érthetetlen megmozdulásai voltak dögivel, rossz labdaátvétel, vagy amikor pár lépésre a gólvonaltól Cahillbe lőtte a labdát, nem a kapuba.. Mondjuk nem csak rossz megoldásai voltak — de a helyzetre jellemző, hogy azok sem sültek el rosszul —, szemfüles labdaszerzése a második félidő elején többel kecsegtetett, de 1:1-nél is volt olyan szitu, amit elhamarkodott.

A Manchester City nem csak Agüero, így mások igyekeztek bénázni, pl.: de Bruyne kapufája meg több is, mint baljóslatú volt.

És ami legalább ennyire fontos: a mentális állapot. Igazából a helyzetkihasználást is vissza lehet vezetni erre…

Guardiolai értelemben az alapok rendben, 60% feletti labdabirtoklás — nyomott is a csapat —, 85%-os passzpontosság — el is jutottak a kapuig, de hogy ott mit műveltek, lásd fentebb —. Benne is volt a lehetőség egy jó meccsben.

Cahill öngólja parádés volt, tökéletes időben, egy öngól a szünet előtt, perfekt. Azt hittem Guardiola megtalálta a megoldást kulcsát, a fordulás után több, nagyobb helyzete volt a csapatnak — de Bruyne ziccere, Agüero labdaszerzése, vagy a hihetetlen felső léc, amit Kevin követett el —.

Elméletben működött csak az, amit Pep a félidőben kitalált.. Conte nyerte az edzői párharcot. Fejben jobban a helyén volt a csapat, a három védős rendszer elsajátításában is előrébb vannak, sokkal.

Costa gólja józanító volt. Reménykedtünk a sorozatban harmadik hazai 1:1-ben, mert a győzelem lépésről lépésre távolodott. Kellemetlen gyomros, ami vitte a maradék önbizalmat.

Willian gólja tipikus pontos kontra — lásd a védelmi és mentális problémákat fent — és nem mellesleg remek húzás Contétől, a brazil húsz perccel a gól előtt váltotta a nem túl penge Pedrot.

Szóval egy tipikus, de villámgyors kontra — egy elcseszett támadás után —, nem esett jól, sőt. A csapatnak sem, de azért a 90. percben benyeltek egy hasonlót. Nice.

A csapatok baromi hasonló hadrendben álltak fel, de sokkal jobban bejött a vendégek terve. Vártak, kivártak, lestek a hibákra — az meg ugye volt dögivel — aztán meg lecsaptak, gyorsan kíméletlenül.

Az igazi önsorsorontás nem a verség volt, hanem 90. perc utáni történések voltak. Előbb Agüero alacsony repülése, majd Fernadinho — bizonyos értelemben az is a koncentráció, figyelem hiánya, hogy lesen volt, amikor az első félidő közepén gólt fejelt — lökdösődése — miután felült Fabregas provokációjának —, mind mind mentális problémákra utal, a 96. percben két ilyen piros lap.

A nagy gond persze az, hogy a két alapember, hetekre eltiltatta magát — Ferna három, Sergio négy meccset kapott… —. Bravó. Az már csak hab a tortán, hogy Otamendi megkapta az ötödik sárgáját, így a Leicester ellen ő sem léphet pályára. 

A Barca elleni siker a jelek szerint túl sokba került. Az akkori koncentráció nem feldobta a csapatot, hanem elégette a tartalékokat. Azóta volt két 1:1 — a ‘boro ellen otthon és a ‘gladbach elleni visszás idegenbeli bl csoportmeccs — és két 2:1 — a Palace és a Burnley ellen idegenben —, ahol egy-egy kimagasló egyéni teljesítmény — Yaya és Sergio két-két gólja — hozta a pontokat, nem a csapategység. Fejben nincs rendben a társaság, túl hamar jött össze az elején minden, azóta meg valami mindig nem stimmel.

Kurva nagy baj nincs — elvileg — a Chelsea csak négy pont előnyben, a ‘pool eggyel előttünk, a Spurs hárommal, a mu pedig kilenccel (!!) mögöttünk — ha nálunk gond van, mi van a szomszédban?! —.

Negyedik hely. Ki kell tolatni a zsákutcából, ez simán nem megy. Egy nehéz ipszilonnal, vagy végighúzzuk a kocsi oldalát, még nem tudom, de ki kell jönni. Ki is fogunk, csak azt nem tudom, mikor.

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: