Alig több mint egy hete indult a felkészülés, azaz nagyjából egy hete tart a Pellegrini korszak.
A rövid carringtoni napok után már Dél-Afrikában a csapat, túl az első edzőmeccsen és volt egy kis jövés-menés is a keretben.
Épül tovább a spanyol armada
Újabb spanyol igazolás vált biztossá, nem nagy meglepetés, de mostantól fogva nem az andalúziai közönséget, hanem a manchesteri publikumot szórakoztatja tovább a sevillai páros.
A fiúk a bányában
Kezdődik a meló, a kemény meló. A fiúk leereszkednek a tárnába megérkeznek szép lassan Carringtonba. A héten a két spanyolon kívül mindenki felveszi a lantot (a közeljövő terveiről itt). Pellegrini első igazi munkanapja, plusz egy (két) mez.
Belendülünk
Belendülünk, mármint nem mi, hanem a csapat.
Megkezdődött a felkészülés az új szezonra (a héten egy statisztikahalmazzal le is zártuk az előzőt), egy hét múlva már pályán is a fiúk, végigpörgetjük mi történt eddig a nyáron, illetve azt, mi vár a csapatra.
Vannak új játékosok, új menedzser edző, jönnek a meccsek. Indulhat a 2013/2014-es szezon.
A 2012/2013-as bajnoki szezon számai
Lassan elkezdődött a felkészülés a következő idényre, de még visszatekintünk egy kicsit az előzőre.
Száraz tények, számok garmadával, mindenkinek akiknek az ilyesféle csemegék ínyére vannak.
A nemrégiben véget ért bajnoki szezon sokak szerint nem volt sikeres, én visszagondolva csak annyit mondok: soha rosszabbat.
Viszlát, Carlitos!
Nem ért senkit sem váratlanul, de megtörtént: Carlos Tévez eligazolt.
Az egész időszak, amit a csapatnál töltött olyan kiszámíthatatlan volt, mint amilyen távozása. Már másfél éve megtörténhetett volna, de még boldogított minket egy kicsit. Az újkori Manchester City első kapitánya, aki trófeát emelhetett a magasba, a csapat legeredményesebb játékosa.
Carlos elment. Egy korszak véget ért? „Viszlát, Carlitos!” bővebben
A megváltó?
Fernandinho után a második igazolás is az új menedzsment szája íze (lásd még: spanyol vonal) szerint történt meg. Silva mellé megérkezett a spanyol válogatott kispadjáról egy szélső a másik oldalra. Egy idősek, hasonló alacsonyak magasságúak, tökéletesnek tűnő igazolás. Vagy mégsem?
Andrea aki Mancini
Elsőre nem lehet azt mondani, hogy nagy fogásnak örülhetnek a kispestiek. Roberto Mancini kisebbik fia csak édesapjának köszönheti, hogy bármilyen szinten is említést tesznek róla, mint futballistáról.
Ha csak a tehetsége számítana az életben nem lett volna az Internazionale vagy a Manchester City játékosa, de még a Budapesti Honvédé sem. Ez az átigazolás is csak Marco Rossi és Roberto Mancini baráti viszonya miatt jöhetett létre.
A (már nem is olyan) kis Andrea apja milánói edzősködése idején az Inter primavera csapatának kispadját koptatta, majd mikor a fater Manchesterbe szerződött Andrea is követte (persze a bátyjával együtt) , ahol az u-21-es keret tagja lett.
Itt nem sikerült semmi emlékezeteset nyújtania (pedig a City tarcsi nem éppen az erősségéről híres), ennek ellenére 2011 tavaszán kölcsönvette a harmadik ligás Oldham Athletic, de összesen 13 perc játéklehetőséget kapott.
A 2011/2012-es szezonban az olasz sokadik ligás Alma Juventus Fano-nak lett lepasszolva, de ott sem marasztalták.
A 2012/2013-as idény kezdetén az idősebbik Mancininak már kevésbé állt a zászló Manchesterben, így nem akarta azzal is sokkolni a vezetőséget, hogy nímand kisfiát újabb szerződéshez segítse, így Andrea Spanyolországban kötött ki, de a negyedik ligás Valladolid B-ben sem rúgott (szó szerint) labdába.
Eredeti posztja támadó középpályás, néha játszott csatárt, de tétmeccsen élő ember csak egyszer látta, hogy gólt szerez. A történelmi esemény 2011 februárjában esett meg egy Bolton elleni tartalékbajnoki során.