Magyarország első számú Manchester City blogja / The No. 1. Manchester City blog in Hungary.
Lezárult az ó, elindult az új év. Felemás volt, mindeddig a szezon, igen-igen, egy kisebb mérleget is lehet meg lehet már vonni, hiszen az túlléptünk a fél távon a bajnokságban — hogy érdemes is? az már más tészta .—.
Szóval 2016-ot vereséggel, míg 2017-et győzelemmel nyitottuk. Nem annyira fényes a menet eddig, amint láthattuk, de bőgni sincs ok.
Szükség volt már egy győzelemre, szükség volt már egy hátul nullára hozott meccsre.
Nem lett gála, de egy sima győzelem végre összejött. Kellett ez a kegyetlen ünnepi hajtás előtt.
Ketten szép mérföldkőhöz értek, de sajnos minden nem mehet simán minden, egy súlyos sérülés is történt szerda este.
Nem volt egy álommeccs, szokás szerint ment előre a csapat, de most kifizetődött a labdabirtoklás és az ellenfélnél kétszer több pontos passz. Walter Mazzarri — nekem — szimpatikus edző, a Watford annak ellenére a 11.-ik helyen állnak, hogy éppen egy hullámvölgyben vannak — amiből kibukkantak egy Everton verésre, majd az Everton elkapta az Arsenalt, ez a pl nagy körforgása —, nem adták könnyen magukat.
Az Emptyhad sztereotípiára rá lehetett most is menni. Szerda este, nem valami fasza ellenfél, kb. minden tizedik szék üresen maradt. Továbbra is azt mondom: ha ez az Emptyhad, legyen.
A meccsen a be nem vetett cserék között volt Caballero (a túloldalt Pantilimon volt a cserekapus, aki nem találta meg a számítását az eligazolása óta. a Sunderland kapujából kikopott, most meg a Watford padját koptatja), Sagna és a két fiatal, Iheanacho és Stones.
A fiatalok nem tudom, hogy pedagógiai okból — azaz, mert szarok voltak a hétvégén — nem játszottak, vagy pihenésre volt szükségük. Okosabbak leszünk, ha meglátjuk az Arsenal elleni kezdőt.
Bravo a kapuban, ez nyilvánvaló. Sok dolga nem volt — egyszer kellett jobban tornásznia, a 73. percben —, végre gólt sem kapott. A passzmutatói inkább Hartosak voltak, mint Neueresek — 12-ből 7 jó —.
A felröppent hírek szerint nem érzi jól magát Manchesterben, és húzna vissza a La Liga-ba. Nos, én a hírek egyik felét tartom csak valósnak. Nem hiszem, hogy ő, vagy Pep ilyen hamar meghátrálna.
Guardiola viszont — hiába védte az igazát — hátul váltott, visszatért — a klasszik — négy védős hadrend.
Zabaleta. Pablo volt a jobbon és a kapitány, úgy is játszott, ahogy egy kapitánynak kell.
A gólja rendben volt. de Bruyne beadása magas lett volna a középen tömörülő támadóknak, szerencsére a védők rájuk figyeltek — ahhoz is magas volt, hogy a védők érjék el —, Pablo jött, és egyenesen a kapuba vágta.
A védekezésből és a támadásból is kivette a részét, a mezőny legjobbja volt. Jót tett neki, hogy végre újra a szélen, nem középen szerepelt.
A védelem közepére visszatért Otamendi. Ő ennek a csapatnak a centerhalfja, nem kérdés. Most is tanár volt.
Kolarov volt a párja, és az a döbbenet, hogy jobban rendben volt, mint Nicolás. Nagyot megy idén Aleks, most is frankón középső bekk volt.
Clichy volt a bal szélen, ő sem okozott csalódást, ezen az estén végre működött a védelem.
Gündogan volt az egyik középső középpályás. Sajnos egy jó darabig utoljára. Jelen állás szerint ebben a szezonban nem fog játszani a mostani sérülése miatt… A passzmutatója hihetetlen volt, 23/23-nál járt.
Fernandonak így több, mint egy félidő jutott. Készülhet, Ilkay kiválásával neki is több játékperc fog jutni, most tudott élni a lehetőséggel.
Yaya is visszatért a kezdőbe, ő volt az egyik aki elérte a szép kerek számot, ez volt a kétszázadik Premier League meccse a csapatban. Ő sem muzsikált rosszul, az egész mezőnyben nála volt a legtöbbet a labda, és ő passzolt a legtöbbet is (65 pontos zsuga).
Gündogan kidőlése egy újabb sanszot ad neki a tavaszi Bajnokok Ligája szereplésre (ha Pep tényleg dobni akarja Kompany-t, akinek a helyére Gabriel Jesus kerülhet).
A támadósor jobbján Sterling startolt, ő is virágzott, rég volt neki is ilyen jó meccse. A második félidő elején lenyomott szólója után sajna a lécről ment ki a lövése, gólt érdemelt volna. Az is nagy kár, hogy nem próbálkozott több lövéssel.
Azért egy gólpassz összejött neki, jól játszott össze Silvával.
de Bruyne volt középen, de csak papíron, leginkább a széleken bukkant fel, ő rá sem lehet panasz, az asszisztja fontos volt.
Kevin nyolcadik gólpassza volt ez, az európai topligákban is kiemelkedő szám ez. Az utolsó percekben Sané váltotta, aki csak megmutatta magát.
Silva a másik kétszázados, góllal és jó játékkal tette emlékezetessé magának és nekünk. A támadó harmadban inkább balra húzott, sajnálom, hogy még egy találat nem jött össze neki.
Nolito sokat próbálkozott, lekötötte a védőket, de nem volt igazán pontos. Navas kb. tíz percre szállt be, semmi extrára nem maradt ideje.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
Végre egy győzelem, egy hazai győzelem, de baromi kíváncsi vagyok, mire megy a gárda vasárnap.
Visszahozták a meccset a fiúk, de hogy! Utoljára a Barcelona elleni Bajnokok Ligája meccsen volt ekkora feltápászkodásra példa az idényben — oké, most gyökeresen mást játszott a csapat, de legutóbb tényleg a Barca ellen fordított 180 fokban a játék képén a csapat —.
Most sikerült, lehet ágálni ellene, de végre egy újabb rangadót húzott be a csapat. Szép volt!
Eddig nem szarozik a csapat, ötből öt a mérleg. A játék hullámzik, mint a címerben a Medlock, az Irwell vagy az Irk a hajó alatt. Hullámzik, de célratörő és erdményes.
Viszont most jön az erőfelmérő, a csata, a derbi, de nézhetjük úgy is, hogy a soros bajnoki. Vége a válogatott meccsek miatti szünetnek, a legutóbbi bajnoki felidézésével rázódunk vissza a megszokott kerékvágásba.
Semmi meglepő nem volt a kezdőben és a taktikában, a bl selejtező után visszatért a megszokott csapat
Caballero – a bukarestiek ellen teljes pihenőt kapott, a kispadon is Gunn ült (most utoljára még Joey), de neki is ez volt egy ideig az utolsó bajnokija.
Sok dolga nem volt, de azt sem látta el. A gól tragédia volt, bravó. A végét megkoronáztam egy szuperbéna kifutással. Felkészül: Bravo.
Zabaleta – ZabMan volt most a csk, de sajna most is bebizonyosodott, hogy nem ő lesz az első számú opció az upgrade-elt jobb bekk posztra, ha Sagna visszatér. Pep felderítő gépezete már keresi a jövő nyári új jobb (és bal oldali is, persze).
Clichy – ő sem, — ahogy senki sem — volt elemében, de talán még ő volt a legjobb a mostani védőnégyesből.
Otamendi – több error volt ezen a meccsen, mint eddig az összesen. Az intő jel a gól. Ekkora zavar nem volt még hátul idén.
Stones – eddigi leggyengébb meccse volt, most nem volt meg az összhang. Nem csoda, hogy le is lett kapva a pályáról. Az egész védelem indiszponált volt
Silva – elképesztő. hihetetlen mit tol le, mit hozott le megint, két gólpassz e mellett még három kulcspassz. Az első gól előtt amit csinált, nagyon bennem maradt, ahogy meglépett, ahogy indította Nolitot, pazar. A végén a kapufája, hajajaj!
Fernandinho – a fejese tökéletes volt, ezek mellett hozta azt, amit mostanában megszokhatunk tőle. Váltás a dm és a cb posztok között. Még mindig remek.
de Bruyne – a középpályások mindent megtesznek, hogy megnehezítsék Pep dolgát, hogy ki legyen a kezdő, ha mindenki felépül.
Ferna fejese előtt tökéletesen tekert, de ha egy kicsit jobbak a szabadrúgásai és a 33. percben bevágja az ajtó-ablakot, ő lehetett volna a motm.
Sterling – hát, mit mondjak? Csipkerózsika felébredt? Nem. Láttam tavaly is szinte az összes meccsét, csak akik utálják mondták rá, hogy fosh, de most lépett egy két szintet.
Nolito – a spanyol nagyon nagy fogás eddig. Hiba nélkül illik bele a csapatba, érzi az összjátékot, a gólpassza tökéletes volt. Gólja tökéletes les volt.
Agüero – megvoltak a lehetőségei, de magához képest visszafogott volt (nem emléxem mikor volt utoljára olyan, hogy nem talált kaput.
A könyöklés. Kellett? Kurvára nem. Megérdemelte? Kurvára. Következetes az FA? Kurvára nem. Érdekel ez minket? Kurvára nem.
Tökéletesen felesleges mozdulat (Reidet le kellett cserélni, három meccset ért. A vége előtt le is kellett hozni, mint kiderült megsérült, a válogatottban sem tudott így pályára lépni. Most pihizhet egy kicsit. Kurvajó.
A cserék:
Kolarov – Pep érezte, hogy baj lesz, ezért is dobta harcba hű fegyverhordózóját, de a gólt megakadályozni, nem tudta, mivel még az oldalvonalnál toporgott, mikor jött Antonio fejese. Guardiola reakciója hatalmas.
A továbbiakban jobban muzsikált, mint Stones, de nem kellett ehhez semmi extrát nyújtania.
Nasri – megkapta ő is a lehetőséget a búcsú előtt. Nem is ment rosszat. Szeretem, jó kis játékos még mindig, azért nem zárt rossz öt évet. Azért kár, hogy ott állt az a védő a gólvonalon a 84. percben, vagy, hogy Silva a kapufát verte telibe. Legalább egy gólpasszal zárhatott volna.
Fernandinho – beszállt egy kicsit, de sok mindenre nem volt ideje.
Ha a Hammers fele annyi energiát fektetett volna a románok elleni meccsbe, mint itt a szépítés után, Európa Liga meccsekre járhatnának a londoniak a szép új olimpiai stadionba.
Baromira nem jelent ez semmit, de Pep eddig két olyan bajnokit hozott, amin tavaly Pelle elbukott.
A csapat nem tudott 100% közelében pörögni, de dominált így is, nem is kicsit. Át lett tolva a WHU a a saját térfelére, a védők az új hadrendben ügyködtek (bár Clichy most kevésszer lépett be középre), elől meg ment a gyors, pontos támadásépítés. 67%-os labdabirtoklás, 503 pontos passz (177 a támadó harmadban).
Gyorsan eldőlt a meccs, 2:0 után látványosan visszavettek a srácok, de 2:1-nél sem volt túl sok sansz a 2:2-re.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
A hét végén itt a derbi. A titánok harca, piros vagy kék Manchester, Pep vagy Mou. És a többi bla-bla. Baromi nagy meccs lesz, a felvezető lihegés nélkül is.
Guardiola készül, mást sem csinál, ezt tudjuk. José sem tesz másképpen, lövésem sincs mire jut a két csapat egymással.
A legnagyobb kérdés: hogyan lehet pótolni Kunt? Két kézenfekvő lehetőség van: Nolito (hiába kilences, amúgy) hamis kilencesként fog ügyködni (nem állna távol Guardiolától, aki nem átallotta már kijelenteni: ha tehetné, 11 középpályást zavarna fel a pályára).
A másik út, Iheanacho megkapja a bizalmat. Ez lesz kb. a nagy meglepi szombatig.
Kelechi minden esetre egy ilyen csekély gólocskával köszönt be Nigéria mezében:
Sané, Gündogan és Kompany már edz, nem tudom milyen állapotban vannak, de meglepne, ha a derbin kerülnének be először a csapatba/térne vissza.
Mindenkinek fontos ez a meccs, Ibra és Mou saját fontosságának tudatában (és frusztrációitól fűtve) pörögnek rá a meccsre, jó lenne lehűteni őket egy kicsit.
Kezdés: holnap, 13:30.
A bl visszavágó igazi tét nélküli öröm-bánat-foci volt a ‘B’ csapatnak. Igazán furcsa volt nézni ezt a meccset tudván: ikonikus City játékosok jó eséllyel utoljára húzták magukra a csapat mezét, de volt aki először tehette ezt meg.
Így megy ez, egy új korszak kezdetén, de minden kezdetnek vannak kellemetlen része is. Ez a meccs határozottan a kellemetlen feléhez tartozott. Érzelmek, búcsú, bajnokok ligája csoportkör.
Az odavágón eldőlt minden, így Pep nyugodt szívvel tehetett gesztusokat, nézhetett meg ezt-azt meccsszituációban. Ezek a gesztusok azt eredményezték, hogy ez volt a Gourdiola korszak legkevésbé élvezetes meccse, most játszott legkevésbé Pepesen a csapat.
Hart – Joey mint csapatkapitány léphetett pályára, gyönyörű volt a hattyúdala. Csattanóst választ adott, tizennégy tökéletes rövid mellett két pontos hosszú passz, bátor kilépések. Igazi Pep szája íze szerinti kapusteljesítmény. Oké, a Steaua a Cityhez képest egy darab szar, de akkor is, az ember csak eljátszik a gondolattal: mi lett volna ha.
Az egész meccs róla szólt, de a vége igen csak emlékezetesre sikeredett. Januárban elérte a kétszázötvenedik bajnokiját City mezben, álmomban sem gondoltam volna, hogy még tizenhat és itt a végállomás.
Szevasz Joe, Torinoban imádni fognak. Sírok, bazdmeg.
Maffeo – megkapta a lehetőséget (a még mindig kidőlt Sagna hiányában Zabaleta pihenhetett egy kicsit). Tavaly egy párszor, idén pedig Stoke-on-Trentben ülhetett le a kispadra. Mint már említettem: a Bukarest nem szint — de mikor játsszon, ha nem ilyenkor —, de a csapat egyik legjobbja volt, tényleg. Élt a lehetőséggel, jó lesz még a kupameccseken is viszontlátni.
Clichy – ő is hozta azt, amit kell. Kimagaslóan magas passz szám, sallang nuku. Rengeteget volt nála a labda, kezdi nagyon is érezni az új taktikát ő is.
Stones – Guardiola nagy teremtménye lehet, egy Boatenghez hasonló védőt fog belőle faragni, John minden képessége megvan hozzá. Hatvan percet kapott most, hozta azt, ami kell.
Kolarov – Aleks a Pep éra nagy talánya. Lehet rá számítani a ‘helyén’ és középen is. Sőt, nem csak számítani lehet rá, de ezen a meccsen (nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ki volt az ellen, de akkor is) ő volt Beckenbauer. Hátulról irányította a csapatot, nála volt a legtöbbet a zsuga (a 100-ból közel 10% az övé), 103-ból 88 jó passz, két kapuralövés. A mezőny legjobbja volt.
Fernando – most ő volt Fernandinho. Többször lépett vissza a karmesteri pálcát magához ragadó Kolarov helyére. Nem lehetett rá panasz, a megbízható másod(harmad) hegedűs szerepe lesz az övé idén.
Yaya – Pep nem akarta kiplakátolni egész Manchestert, hogy mindenki megértse, hogy miért nem fog fontos szerepet játszani a lelassult elefánt az ő City-jében (bár a heti bére felér egy plakátkampánnyal, szóval mindenkinek jobb lenne, ha végre tiplizne), inkább betette a kezdőbe. Ó, jaj, Yaya. Nem szakadtál szét, mit mondjak. Volt helyzete, remélte, hogy legalább szabadrúgásból betalál, de nem. Most nem érdemelte meg. A gól előtti támadásból azért kivette a részét.
Ez a kép sok mindet elmond, túl sokat:
Mindezek ellenére sem a Citynek, sem saját magának nem sikerült csapatot találnia. Nagy kár. Mármint a játékos karrierje szempontjából. Felgyorsulni nem fog, szemmel láthatólag a taktikát zsigerből visszaköpi. Mi lesz? Néhányszor persze így is látni fogjuk, ő neki meg szépen érkezik a zsé a számlájára. Kár.
Delph – ő is a Pep bébik halmazában üldögél, asszem joggal. Nem csak az tartja a keretben, hogy home grown playa, hanem amit kérnek tőle, azt megcsinálja. Az optimumot most megfejelte egy góllal.
Sokat fogjuk látni annak ellenére, hogy a táplálékláncban Silva, de Bruyne, Fernandinho és Gündogan is előtte áll.
Navas – furcsa, hogy a leggyengébb passzmutatóval rendelkező játékos adta a gólpasszt, de ez van. Bele tudott szürkülni még ebbe a nemigen jó meccsbe is.
Nolito – semmi extrával nem rukkolt elő, de még így is jobbat tolt hatvan perc alatt, mint a túloldalt futkosó földije.
Iheanacho – Kelechi itta meg leginkább a levét, hogy Tourét pályára dobta Pep. A lassú Yaya volt többször a legelső ember, így Iheanachonak kellett visszalépni a középpályára. Nem tudott olyan hatékony lenni, mint szokott.
A sérülése elsőre ijesztő volt, szerencsére nem komoly, az ellennek is jár a pacsi a sportszerűségért.
A cserék:
Adarabioyo – Tosint a tavalyi furcsa Chelsea elleni kupameccs után most láthattuk a tehetséges, az angol korosztályos válogatottakon szépen fellépkedő védőt. Mikor ha nem most? Kapott félórát.
Angeliño – a spanyol kölök az előző szezonban egész tisztességes szezon tolt le New Yorkban, mint bal bunkó, most Nolito helyén kapott (azaz számára nem túl komfortos poszton) 30 plusz a ráadás percet. Nem váltotta meg a világot, de neki is kellenek az ilyen tapasztalatok.
Fernandinho – kényszerből jött. Pep végignézett a családi ékszeres polcon kispadon és úgy döntött, hogy a Silva, Sterling, Agüero trió jó helyen van ott, ahol van, jöjjön ‘dinho. Yayaával helyet cseréltek, az emberhegy tovább kocogott, a brazilnak nem volt ideje sok mindenre.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
A főtábla sorsoláskor idén nehéz lett volna összehozni egy echte halálcsoportot, de azért így sem panaszkodhatunk, az ellenfelek:
Borussia Mönchengladbach (otthon: szeptember 13., idegenben: november 23.).
Tavaly is találkoztunk velük, utolsók lettek a csoportban (nekünk megvoltak, oda-vissza), de Sevilla elleni sikerükkel és a Juve elleni két x-el ők lettek a mérleg nyelve, idén sem lesznek olyan kicsi falatkák. Az Arsenalba távozott Granit Xhakat pótolandó a világbajnok Christoph Kramer érkezett Leverkusenből.
Celtic (idegenben: szeptember 28., otthon: december 6.)
Brendan Rodgers tökutolsó helyre várt csapata végre visszaverekedte magát a bl csoportjába (bár volt meredek gibraltári kanyar is az úton), a remek karakterek között négy igen ismerős arc is felbukkan. Scott Sinclair, Kolo Touré, Boyata és a még saját tulajdonú üdvöskénk: Patrick Roberts.
Mellettük a svéd bekk, Mikael Lustig, a kapitány Scott Brown, a francia csatár Moussa Dembélé és a veterán kapus, Craig Gordon lehet még ismerős.
Barcelona (idegenben: október 19., otthon: november 1.)
Harmadik randi lesz a Barcával a bl-ben négy éven belül, először a csoportkörben, először Peppel a kormányrúdnál. Nyami. Érdekes lesz, az fix.
A sorsolás rendben van. Hat ponttal lehet ráfordulni a spanyol útra, ott meg? Ki tudja, van egy olyan érzésem, nem maradunk pont nélkül. Szuper meccsek lesznek, egy bődületesen jó csapat ellen. Pep hazatér, Bravo visszatér. Can’t wait!
A kérdés csak az, hogy első, vagy második (nyugi, második) hely a csoportvég, a továbbjutás borítékban.
Sorsoltak a ligakupában is, amit most English Football League Cup-nak, azaz EFL Cupnak hívnak.
Yayáék ellenfele a Swansea lesz, szeptember 21.-én szerdán, kb. haza sem érdemes jönni Walesből (amúgy is Pep lövése a közösködés, csapatépítés és más homárságok), szombaton újra a Liberty Stadium-ban lesz jelenése a fiúknak.
Újabb meccs a Pep Guardiola korszakban, újra egy sima győzelemmel.
A címbeli állítás persze fals, szeles, hűvöskés délutánja volt a csapatnak Stoke-on-Trentben, nekünk viszont igazi verőfényes siker: otthon lett felnégyelve a mumus.
Ismét a legjobb tizenhat közé került a csapat a Bajnokok Ligájában. Hurrá.
Tizenhat között, biztos csoport másodikként várhatjuk a Celtic elleni utolsó — tét nélküli — őszi bl meccset, majd tavaszra a — jelen állás szerint — a PSG, Benfica, Atletico Madrid, Monaco, Dortmund, Juventus hatos valamelyikét.
Tizenhat között, de a meccs alakulását — és végjátékát — látva maradt egy kis penész íz a szájban.
Értem én, simán nyert a Barca erről mindenki értesült, egy x is elég lett volna nekik az utolsó meccsen a csoportgyőzelemhez, ha megszakad a csapat és begyűjti a három pontot Németországban. A megszakadástól viszont távol voltak, igencsak távol.
A meccs végi passzolgatás — nekem — nem fér bele a fociba. Megértem Pep szinte összes döntését, de nem tudom elfogadni. Nem tud ilyenkor győzni a racionalitás a szurkolói énem felett.
A ‘gladbachot lehet dicsérni. Sérülésektől sújtva, szar formában, de akartak focizni. Gyorsak voltak, viszonylag pontosak, a széleken operáltak, csinálták azt, amivel a legtöbbet lehet kihozni egy gyengébb csapatnak az erősebb ellen.
A Borussia Park nem kicsi stadion, a Mönchengladbach nem kicsi csapat — a Bundesliga jelenleg a legfaszább bajnokság a Premier League mögött, van, amiben nekem jobban is tetszik —, meg is mutatták magukat.
A csapat három védővel állt fel. Máskor is mondtam, értem mit akar ezzel Pep. Kolarov a bal szélt játssza be (több előretöréssel), Otamendi a jobbat, Stones-é a pálya közepe a mi térfelünkön, ha kell, akkor visszalép Gündogan vagy Fernandinho középen, a szélen pedig Navas és Sterling. Értem, de nemigen látom milyen, ha jól megvalósul a terv.
Leírva baromi jól hangzik, de a kivitelezés… Az első húsz percben is inkább a hazaiaknak volt helyzete, majd a 23. percben Stones elvesztett egy párharcot Stindllel szemben — ilyen lenne egy tökös angol védő? hát, kurvára nem. — Kolarov lépett ki jobbra — minek, faszé’ nem maradt a helyén? — megpattant rajta a labda, Otamendi elcsúszott, Sterling csak azért volt ott, mert arra járt, Stones csak a végére futott be, Fernandinho is késve csúszott, Raffael pedig bebombázta.
Ez egy kicsit ébresztőleg hatott, de az első komoly helyzetre a 34. percig kellett várni, akkor de Bruyne szöglete után Gündogan küldte kapura a labdát. Jól csinálta, de Sommer jól védett — ahogy szerintem az egész meccsen —.
A felébredés megtörtént, a hajmeresztés nem szűnt meg teljesen, a 38. percben Bravo adta ki a labdát — érdekes, lábbal tökéletesen továbbított, 15/15 a passzmutatója —, Wendt szerezte meg a labdát, végigszánkázott a védelmen — a balhátvéd… — Bravo szerencsére javított.
A félidő vége előtt bepörgette a játékot a csapat. A 45. percben Sterling tört be a tizenhatoson belülre de Bruyne remek labdájával, de ahelyett, hogy befejezte volna az akciót, visszapasszolt Agüeronak. Kár volt, kecsegtető volt a szitu. Az viszont meglepő, hogy ebben a játékszisztémában Sergio mennyire el tud szigetelődni egy-egy meccs során.
Most is, hiába volt közvetlenül mögötte de Bruyne, Silva, a szélen Navas és Sterling, megtámogatva egy kis Gündogannal, használható labdát alig kapott.
A ráadás egy percében fordított lett a szerepkör, Sterling indította de Bruynét, Kevin középre lőtte a labdát, Silva belebökött (jött Agüero is), meg is lett az egyenlítés.
A második félidő Sterling lesgóljával indult, azt is hihettük, hogy minden cuki — pedig a faszt —, kár azért a pár centiért.
Szerintem világszerte fogadásokat tettek, hogy Stindl vagy Fernandinho kapja meg előbb a második sárgáját. A németek kapitánya kapta meg előbb. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jött ez jól nekünk. Az első félidőben kidőlt Traoré (jött Hofmann), a kapitányukat kiállították, felborult a pálya. Schubert, hogy enyhítse a nyomást lehozta — az amúgy jól játszó Dahoudot—, jött a hegynyi Vestergaard.
De így eljött, aminek el kellett. Fernandinho is kiszállt. Furcsa, hogy Pep nem akart cserélni. Hagyta a padon száradni Sanét, Nolitot és Iheanachot is.
Nem volt elég az előnyben töltött 12. perc, a 10-10-re módosulással ébredt íziben a ‘gladbach. Aztán de Bruyne is elengedett egy bombát, de szépen lecsendesedett a meccs (Sagna jött Sterling helyett, a biztonság mindenek felett).
A végén elérkeztük a semmitmondó tili-toli-ig. Ennyi. Túl vagyunk ezen is.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
Elképesztő, hogy milyen visszafogott teljesítménnyel sikerült nyerni Londonban, a Crystal Palace elleni meccsen.
Nem emiatt a kiszenvedett három pont miatt lesz emlékezetes ez a bajnoki, hanem arról, hogy visszatért az elmúlt hat év — egyik — legfontosabb Manchester City játékosa a kezdőbe. Visszatért, de hogy?!