Elsőre nem lehet azt mondani, hogy nagy fogásnak örülhetnek a kispestiek. Roberto Mancini kisebbik fia csak édesapjának köszönheti, hogy bármilyen szinten is említést tesznek róla, mint futballistáról.
Ha csak a tehetsége számítana az életben nem lett volna az Internazionale vagy a Manchester City játékosa, de még a Budapesti Honvédé sem. Ez az átigazolás is csak Marco Rossi és Roberto Mancini baráti viszonya miatt jöhetett létre.
A (már nem is olyan) kis Andrea apja milánói edzősködése idején az Inter primavera csapatának kispadját koptatta, majd mikor a fater Manchesterbe szerződött Andrea is követte (persze a bátyjával együtt) , ahol az u-21-es keret tagja lett.
Itt nem sikerült semmi emlékezeteset nyújtania (pedig a City tarcsi nem éppen az erősségéről híres), ennek ellenére 2011 tavaszán kölcsönvette a harmadik ligás Oldham Athletic, de összesen 13 perc játéklehetőséget kapott.
A 2011/2012-es szezonban az olasz sokadik ligás Alma Juventus Fano-nak lett lepasszolva, de ott sem marasztalták.
A 2012/2013-as idény kezdetén az idősebbik Mancininak már kevésbé állt a zászló Manchesterben, így nem akarta azzal is sokkolni a vezetőséget, hogy nímand kisfiát újabb szerződéshez segítse, így Andrea Spanyolországban kötött ki, de a negyedik ligás Valladolid B-ben sem rúgott (szó szerint) labdába.
Eredeti posztja támadó középpályás, néha játszott csatárt, de tétmeccsen élő ember csak egyszer látta, hogy gólt szerez. A történelmi esemény 2011 februárjában esett meg egy Bolton elleni tartalékbajnoki során.
A mai délelőtt folyamán kisorsolták az idei angol bajnoki szezon kiírását, az odavágós része a City számára egyáltalán nem sikerült olyan borzasztóra, nehéz meccseink nagyobb százalékát „tavasszal” rendre idegenben kell lejátszani.
