Pocsék egy hét áll mögöttünk szó se róla. Nem elég, hogy kedden vadkettőpista eltrollkodott 2 pontot tőlünk egy igencsak felejthető moszkvai kiránduláson, továbbá szombaton egy motiválatlan, takaréklángon égő teljesítménnyel megérdemelten kaptunk ki a West Ham ellen, még szombaton jött egy másik feketeleves is: Liam mothafuckin’ Gallagher bedobta a törölközőt, és twitteren bejelentette, hogy nincs többé Beady Eye. Slap in the face.
Kategória: Összefoglaló
Feltörve
Feltörve, nem megtörve. Baromi nagy különbség, ha nem sikerült volna feltörni a gyakorlatilag csak védekezésre koncentráló hazaiak védelmét, de sikerült, ez a lényeg.
Kellett ez, egy kicsit fújhatunk egyet, most pedig jöhetnek a válogatott meccsek.
Never be a Same Again?
Never be a Same Again? Kétszer nem lehet ugyanabba a szarba folyóba belelépni.. meg a többi bullshit. Francokat nem.
A beharangban is pedzegettem, hogy kísérteties a hasonlóság az első Bajnokok Ligája idényünkhöz. Erre a keddi 1:1-el sikerült rátenni még egy lapáttal, már nem elég a kötelező, bravúr kell, nem is egy. Fákk.
Ebben a szezonban végre megnyerjük az Európa Ligát?
„Never be a Same Again?” bővebben
Pedig Mangala mindent megtett…
Zsinórban három nyeretlen bajnoki meccs után nagyon itt lett volna már az ideje egy győzelemnek, hiszen a legnagyobb bajnokesélyesnek kikiáltott londoni stoke-klón jó stréber módjára, szorgosan gyűjtögeti a 3 pontokat, így egy esetleges újabb botlás már kényelmes előnybe juttatta volna már az őstapló portugál csapatát. A szerdai önbizalom növelő gála után a tegnapi Hull tökéletes alany volt arra, hogy egy jó meccsel újra rátaláljuk a győzelmek fényes ösvényére a Premier League-ben.
Post Chelsea, pre Sheff Wed poszt
Túlvagyunk egy fantasztikus mérkőzésen, ahol bár negyedik egymásutánban nem sikerült győznünk, ami minimum szokatlan mostanság, legalább végre túltengésben vannak a pozitívumok. Mindkét csapat demonstrálta, miért fő esélyese az idei bajnokságnak, saját erősségeit jól kihasználva. „Post Chelsea, pre Sheff Wed poszt” bővebben
Typical City
Biztos volt már ilyen címe egy posztnak ezen vagy a régi blogon, de ahogy teltek a meccspercek, úgy kezdett elhatalmasodni bennem az érzés, hogy a végén kapjuk a gólt. Be is jött, méghozzá akkor, amikor látszólag már a Bayern játékosai is kezdték elfogadni, hogy egy pontra volt elég minden mai erőfeszítés. „Typical City” bővebben
A semminél több
A Stoke elleni hazai vereség réme kísérteni fog egy jó darabig, de legalább az Emiratesben nem égtünk meg. Erre megvolt a sansz, persze ha a végén egy kicsit jobban koncentrálunk (van egy kis szerencsénk) elhozattuk volna a három pontot Londonból. Sajna ez nem lett meg (a semminél sokkal több ez a egy pont!), de semmi idő merengeni, holnap este már Münchenben lesz a csapat.
Le a kalappal
Pazar. Asszem ez a legjobb jelző, amit a Liverpool elleni meccs után használhatunk. Pellegrini megpróbált szép és okos lenni egyszerre, ment neki. Le a kalappal!
Le a kalappal, aztán mehetnek bele a gömbök, ugyanis most már a kupák sorsolása foglalkoztat minket leginkább.