Kategória: Összefoglaló

Raheem Sterling (helyesen még: $t€rl£ng) átigazolási ügye hiába ért véget még azelőtt, hogy a Liverpool vagy a City lejátszotta volna első felkészülési mérkőzését, így is épp eleget untatott minden jóérzésű drukkert. Megkésve ugyan, de még egyszer és utoljára blogunk is jelentkezik a témával.

Szerény véleményem a dolog tálalásáról az, hogy mint mindig, ezúttal is nagyon komoly szerepet játszott az egész ügy felgöngyölítésében a konkrét szereplők vélt vagy valós milyensége, illetve megszokott módon az, hogy a média hogyan kívánja prezentálni ezt az egészet. Ha pedig az ember a nagy múltú, komoly szurkolói bázissal rendelkező Liverpoolból sírja ki magát az olajfűtésű, foci rákfenéjeként jellemzett Manchester Cityhez, akkor annak csakis egyféle vége lehet.

Egyfelől persze ez a taknyos pöcs Sterling (az ügynökével együtt) egy kis köcsög. Húszévesen az ország egyik legerősebb és legnépszerűbb klubjából elvágyódni, amikor annyi éve van még fejlődni (és esetlegesen később lelépni), nem beszélve arról, hogy egy igencsak átlagos szezon után lett volna mit bizonyítania aktuális csapata szurkolóinak, egyáltalán nem elegáns. Nem bemenni az egyébként kényelmes kis melóhelyre mindenféle mondvacsinált okokból — egyenesen arcpirító.

Másfelől, a játékos-, illetve ügynök-uralom a modern labdarúgásban teljesen megszokott jelenség, kb. a Bosman-szabállyal kezdődött, de azt nagyon nem mondhatjuk, hogy az elmúlt években bármit is rosszabbodott volna a helyzet – ennélfogva meglepő volt látni, hogy a hivatalos bejelentést megelőző 1-2 hétben — és ebben semmi túlzó nincs – naponta legalább 2, a saját véleményét sokra tartó futballközeli (és többnyire ex-liverpooli) ember véleményét olvashattuk a dologról.

Jason McAteertól kezdve egészen John-Arne Riiseig mindenki felszólalt. A csúcs valószínűleg mégis az volt, amikor Didi Hamann fakadt ki Sterling nem létező lojalitása miatt. Hamannra ugyan nemcsak a Liverpool, de a City drukkerek is többé-kevésbé pozitívan emlékeznek vissza, a sztorijához mégis hozzátartozik, hogy azután szerződött a Cityhez, miután előző nap (!) megegyezett és aláírt a Boltonhoz — a City 400 ezres kompenzációt fizetett a Wanderersnek, Dietmar pedig vélhetően nem járt szarabbul anyagilag.

Aztán amikor a legnagyobb internetes City fórum tulaját, Ric Turnert kérdezték egy komolyabb napilapban az egészről — mint ahogy más témákkal kapcsolatban megtették párszor korábban —, ő pedig nem volt hajlandó beállni a Sterlinget ostorozók közé, szépen megköszönték neki a választ, de nem kértek belőle (lásd a tweetet).

Az biztos, hogy ekkora felhajtást Modric, Bale vagy épp Berbatov távozása nem okozott, de a tavalyi szezonban Rojo, Lallana és Lovren sem kezelte elegánsabban távozási szándékát. Schneiderlin ugyan dolgozni bejárt, de azért szívesen kurválkodott alkalomadtán a közösségi oldalán. Így legalább megúszták a halálos fenyegetéseket.

Szakértők szinte biztosra veszik, hogy vagy kurva jó lesz, vagy kurva szar, vagy valahol a kettő között, az viszont biztos, hogy angol játékosért ennyit még senki nem fizetett, de U21-esért sem nagyon. Egy Rooney-kaliberű igazolással van dolgunk, akinek az akkori ára talán még nagyobb döbbenetet keltett, mint most Sterlingé, de végül abszolút igazolta az elvárásokat.

Ami a Cityben betöltött szerepét illeti, meg kell várni a nyár végét, amikor is végleges lesz a keret a szezonra, de nyilván a felkészülési meccsekből is sokat okosodunk majd. Egy Sterling-Silva-Agüero hármas – főként kontráknál – durván hangzik, ám ha nem dobja Pellegrini a 4-4-2-őt, akkor kissé perverz gondolat elképzelni Sterlinget a középpályán (és valamiért nekem a csatársorban is).

Legkomolyabb fegyverténye talán a cselezőképessége, amivel ráadásul komoly hiánycikket pótol a City keretében, mert Agüeron és a leszarom tablettát éppen nem konzumáló Yayán kívül senki sem arról híres, hogy könnyűszerrel futkos át az ellenfélen. Noha a whoscored.com meglehetősen érdekes algoritmusra építi az osztályozó-rendszerét, Sterlingnek eszerint a tükörszélső poszt fekszik a legjobban, és mit ad a véletlen, Silvának köztudomásúlag a 10-es poszt az abszolút tökéletes, vagyis remekül illeszkednének mindketten egy 4-2-3-1-be. Ugyanezen oldal szerint a spanyol varázsló tavalyi 12 bajnoki góljából 5-öt szerzett erről a posztról, holott csak 9-szer volt itt kezdő.

Tavaly Pellegrini egyre gyakrabban nyúlt ehhez a felálláshoz, még ha szezon végén inkább hasonlított az egész egy 4-1-4-1-hez, amikor is jött egy hatos nyerőszéria, többek közt Lamparddal is a kezdőben (védekezésben még mindig a szokásos 4-4-2 volt, ahol szokás szerint rendre lazsálhatott legalább egyvalaki a Yaya/Silva/Lampard hármasból). Persze lehet, hogy a Txiki Begiristainék érkezte óta, elsősorban csak médiában vizionált 4-3-3 ideje is eljön, ahol akár Sterling vagy Bony egyszerre is szerepelhet.

Sokan — nem épp ok nélkül — kritizálják a City védelmét, de a tavalyi csapat csak egy góllal kapott többet a 2014-es bajnokcsapatnál, míg a támadósor 19 góllal kevesebbet szerzett. Sterling tehát rengeteg hiányosságra ad választ papíron: kevés hazai nevelés, öregedő keret, klasszis szélsők és gyors játékosok hiánya. Most már csak igazolnia kell ezt, és a vételárát.

Ami a Mirror információja szerint akkor lesz 49 millió az alap 44-ből, ha további 120 BL + bajnoki mérkőzésen lép pályára (30 meccsenként jár 500 ezer font, összesen tehát maximum 2 milliós ez a klauzula), és a City BL-t nyer, vagy bajnokságot (előbbi + 1.5 milla, utóbbi +1 milla, összesen pedig maximum 3 milla lehet ez a részlet). Jelenleg tehát a QPR 20%-át is beleszámítva a Liverpool olyan 35.2 millió fonttal gazdagodott, amiből 32.5 mehet is Bentekére. 

Egyébként a sportigazgató, Txiki Begiristain szempontjából is sorsdöntő lehet majd ez a transzferablak, ugyanis eddig volt egy cirka százmilliós nyara, ahol igazából egyetlen marquee signing sem jött, csak jó iparosok, akik végül komoly segítségnek bizonyultak a bajnoki szezonban (Navas, Fernandinho, Negredo, Demichelis), de egyáltalán nem oldották meg az öregedő keret problémáját — épp ellenkezőleg. Ezt követően jött a tavalyi ablak, ahol az eddig gyengécskének mutatkozó igazolások (Fernando, Sagna, Caballero) deklaráltan azért jöttek, hogy mélyüljön a keret, a drágák pedig még korántsem igazolták az árcédulát (Mangala, Bony).

Végül csak-csak, de az FFP-büntivel sújtott szezonban befért a 49 millió fontos nettó költekezésbe. Most pedig, minden értesülés szerint, végleg kinyílnak a pénzcsapok, így esélyes, hogy Sterling csak az első fecske, és érkezik a többi. Az eladásokkal együtt egyébként a jelenlegi mínusz 44 millióval számolva csak kb. nettó 4 millió elköltött fontnál jár a City (Nastasić, Sinclair, Boyata, Negredo, Rekik, Trippier), szóval sejthető, hogy a vélt targetekre egy raklap pénz áll rendelkezésre (legyen az de Bruyne, Pogba – aki ironikus módon 1 hónap híján nem számít angol nevelésnek).

A keret átlagéletkora és a kevés hazai nevelés ugyan továbbra is fennálló problémák, azonban sokan egyfajta kötelességnek tekintik a homegrown játékosok meglétét, holott ez csak opcionális. Pellegrini rendre 22 emberrel számol az első keretben, ebből 17 lehet maximálisan külföldi (ezt a számot rendre fel is tölti a City, így ha Džeko és Jovetics távoznának, újabb két hely nyílna a külföldieknek), a maradéknak jelenleg ott van Hart, Clichy, de a kora miatt még nem számító Sterling is nyilván az első csapathoz jött. Ez máris 20 ember — aztán vagy érkezik még egy brit nevelés, vagy felhozzák a szép reményű Marcos Lopest, esetleg Kelechi Iheanachot, és a következő szezonra mindenki megnyugodhat.

Ha most kellene tippelni, akkor a pletykált nevek alapján is afelé hajlanék, hogy Pellegrini felhagy a dél-amerikai 4-4-2-jével, mert nemcsak, hogy valószínűsíthető Džeko és Jovetić távozása, de jóformán egyetlen csatárral sem hozzák szóba a klubot. Ha csak Agüero és Bony maradnak a keretben ezen a poszton, akkor egyértelművé válik, hogy többé nem default két csatárban gondolkodik a chilei.

Ha egyszer átmegy az FA új felvetése, akkor nyilván súlyosbodna a helyzet, de ez több élklubra is elmondható. Jelenleg azonban nem úgy néz ki, hogy ezt valaha is meg tudják szavazni.