46 éve tökéletes napja volt a Manchester Citynek, a Unitednek nem.
Idézzük meg egy kicsit Denis Law-t és az ő sarkát a történelem lapjairól:
Februárban a 2008-as derbisikerre visszatekintő posztban említettem, visszatérünk 1974-be, egy fontos manchesteri meccsre.
A Manchester City 126 éves törtélmének (ami nincs, ugye) egy nagyon érdekes mozzanatát idézzük meg.
A skót csatár (55 válogatott meccsen 30 gólt termelt) 1940. február 24-én született Aberdeeben.
A Huddersfield Town-ban kezdte meg a profi pályafutását. 1956 karácsony napján lépett először pályára a Hudd-ban, a másodosztályban.
Az edzője az a Bill Shankly volt, aki a Liverpool istensége lett. Shankly 1959-ben lett a ‘pool menedzsere, vitte volna az ifjú titánt, de az ifjú titánok nem igen vágynak közel egy évtizedet a második vonalban senyvedő mamutokhoz.
Így a Manchester Cityhez szerződött 1960 márciusában.
Remek bő egy éve a volt a húszéves fiatalembernek égszínkékben, 44 meccs, 21 gól (ebből hatot a Luton elleni kupameccsen lőtt, húsz perc alatt), a klub vezetői voltak olyan marhák, hogy (persze nem kevés, 115.000 font, egy év alatt több, mint a dupláját kivették a bizniszben a Law-ért kiadott 55.000 fontnak) a pénzt választották (és engedtek Law nyomásának is, hiába érezte jól magát a klubnál, a pénz az pénz volt 1961-ben is), elengedték Torinóba.
https://www.youtube.com/watch?v=Xp0ch5cA8w4?
Az olaszokak nagy tervei voltak, Law mellett az angol Joe Bakert is leigazolták, de a két britnek nem ízlett az olasz foci (pedig Baker fizetése több, mint a duplája lett, a Hibernianban öt fontot keresett hetente, Olaszországban tizenkettőt).
Az elégedetlenkedő Lawra lecsapott a United (Bakerre az Arsenal), jött az aranykor (309 meccs, 171 gól), a csúcspontjai az évek során az 1963-as kupagyőzelem, a két bajnoki cím, az 1964-es aranylabda, majd az 1968-as BEK győzelem volt.
a pályára rohanó szurkolók Law sarkazása után
Law öregedett (11 bajnokin 1 gól az utolsó idényben), a United csúszott le a csúcsról, a vörösök nem hosszabították meg Denis lejáró szerződését 1973-ban.
Az akkori City menedzser, John Paul Hart viszont visszacsábította a csatárt, jól tette.
Law már nem volt a csúcsformában, de összesen 29 meccsen 12 alkalommal betalált. Ott és akkor is (azaz a mai történetünkben) ő volt a főszereplő.
1974 nyarán Hart rossz egészségi állapota miatt elhagyta a kispadot, az új menedzser Tony Book lett. Book aki az előző szezonban még a keret tagja volt, játékosként.
Book viszont kijelentette: nem tart igényt Lawra, aki bár a felkészülést végigcsinálta a csapattal, de 1974. augusztus 24-én bejelentette visszavonulását.
De még lépjünk vissza négy hónapot. Szóval jöjjön: a legendás gól.
1974. április 27-én esett, az Old Traffordon, alig tíz perccel a vége előtt. A bíró a folyamatos pályára rohanások miatt a 85. percben lefújta a meccset. A MU kiesett. Aztapicsa..
Law látványosan nem ünnepelte a gólját (asszem teljesen érthető), a források ezt teszik az első (híressé vált) “non-celebration” goal-nak.
Azért hozzá kell tenni: ha nincs Law gólja, akkor egy döntetlennel is kiesik a United. De ha nincs Law gólja, akkor lehet, hogy csak bekapar egy gólt a MU és nem esnek ki.
És különben is, akkor sem Law, sem a MU szurkerek, senki nem számítgatott, akkor és ott úgy érezték: Law gólja hozta el a világvégét.
Szóval: éljen csak tovább a legenda. A Manchester United mélyrepüléséhez kellett Law sarka!
A What If.. sztorik kedvelői eljátszhatnak a gondolattal, milyen világot élnénk, ha húsz évvel korábban indult volna a Premier League, a BL, az óriási tv-s pénzek beáramlása az angol fociba..