Olyan futballképzést tolt le Guardiola (stábjával és persze a játékosaival) a manchesteri derbin, hogy csak lestünk.
A játék minden elemében (és blabalba) leiskolázott ellenfél, tényleg nyomasztó fölény, nagy verés. A derbin.
Ismét kirajzolódott a Masterplan.
Más szint. Manchester City az első, a Manchester United a nyolcadik a tabellán. 12 forduló, 12 pont előny, és 31, ennyivel jobb a gólkülönbség a városi riválishoz képest. Más polc.
Mourinhoék háta mögött három 2:1-re megnyert meccs, ebből kettő 1:0-ás hátrányból. A hazai Bournemouth elleni hazai fordítás még oké, de a torinói, na, az már valami!
Ezek az eredmények kellőképpen elbizakodottá tették ez az erre hajlamos piros színbe tekert szurkolókat. Na, meg fáradttá a csapatukat, ráadásul José Pogbára sem számíthatott (biztos készült a próbajátékra a Fradiban).
Természetesen most is busz volt a fő csapásirányuk, aztán a meg majd csak lesz valahogy.
A középpálya közepén a titán, Fellaini, aki rengeteget randevúzott Fernandinhoval (annyira megrázta ez a meccs, hogy le is tolatta ikonikus loboncát).
A belga mellett ketten biztosítottak. Matics és Herrera. Hát, ott voltak, de nemigen tudták felvenni a játék ritmusát. A City játékosok úgy focizták körbe őket, ahogy akarták. Matics még hagyján, de Herrera mellett még Fella is egészen futballistának hatott. A spanyol igazán bőkezűen bánt a labdákkal, nem tartotta meg őket, cserében nem is szerzett (a túloldalt honfitársa, David Silva is többet szerelt nála eggyel).
Így három középpályásuk ment a kukába, már ami a támadást illeti (na jó, a védekezés sem ment annyira nekik).
Hátul Lidelöf ásott le Herrera szintjére, de a két szélső védőjük sem volt a topon, az állandó nyomással (főleg ami az első félidő elején rájuk zúdult) nemigen bírtak.
Elől pedig Rashford érezhette magát igencsak nyomorultul. A Matics-Herrera páros el volt foglalva a maga bajával, Fellaini újraforgatta a titánok harcát a pálya közepén Fernával, a Shaw-Young tandem pedig négy keresztlabdával próbálkozott össz-vissz, a hangsúly a próbálkozotton van.
Messze Rashfordnál volt a legkevesebbet a labda az egész mezőnyből. Nem kérte, nem kapta. Ha kérte volna, nem tudták adni. Magának nem tudta megszerezni. Ördögi kör, ha már Red Devils.
A jobb szélen Lingardból inkább a szabálytalanságai maradtak meg, de amúgy nagyon elanyátlanodott fejjel rohant az események után.
A baljukon Martial legalább gólt lőtt, de kérdés, ha nincs Ederson hibája, saját jogon eljutnak-e valaha egy árva lövésig is?
Ederson megint összehozott egy büntetőt. Remélem egy darabig elég volt ebből a passzióból. A Pep féle alapelv szerint nem baj ha hibázik a kapus, ha segíti az összjátékot. Ebben mondjuk nem volt hiba. Tizenhét pontos passz, közte nem egy távoli. Nagyon távoli. A legszenzációsabb az volt talán, amikor az alapvonal előtt megmentett labdát, majd pontosan indított.
A stabilitást a csapatnak a Stones-Laporte-Fernandinho hármas adta meg. Ő náluk volt a legtöbbet a labda (23%-ban ennél a három City játékosnál, a teljes vendégcsapat labdabirtoklása 35% volt), ők passzolták a legtöbbet. A csapat játékának ők az alfája ez a három férfi.
A védelem szélein Walker kevésbé, Mendy inkább a MU térfelén tartózkodott. Nagy csodát egyiküktől sem lehetett látni, de persze a fogaskerekek továbblendítésében elévülhetetlen a szerepük.
Walker nem lépett annyit fel, így Bernanrdo Silva és Mahrez is inkább a vonalnál játszott. Középen az előrehúzódó Fernandinho, balra tolódva David Silva, előtte Sterling.
A jobbszél (főleg az első félidőben) nagyon élt, Shaw nemigen tudott mit csinálni Matics (vagy Herrera, amelyikük arra járt) még annyit sem.
A jobboldal látványosan jó volt (nálam Bernardo a mezőny legjobbja), így az első perceket látva nem is volt kérdés, hogy miért Mahrez kezdett.
A baloldal pedig aktívabb. A meccs előtti héten a szerződését (végre-valahára) meghosszabbító Sterling most nem varázsolt, a gól, gólpassz elmaradt, de nagyobb okunk a panaszra nem volt.
A baloldal aktivitásában az is közrejátszott, hogy a rengeteget mozgó Agüero is a pályának ezen a részén tűnt fel igen gyakran. A csatár a beőszült, de nem vénült. A gólja klasszis, fáradhatatlanul tette a dolgát amíg a pályán volt.
Az Emlékezés Napján rendezett derbin Bobby Charlton és Mike Summerbee együtt hozta be a pipacsokkal ékesített koszorút a brit háborús áldozatok emlékére.
Az első félidő rögtön, a ki az úr a háznál felütéssel kezdte a csapat. A vendégeknél az első tizenöt percben nem volt a labda, ha volt, akkor sem sokáig.
A City darált, mint a hentes, percek kérdése volt, mikor jön a gól. A 12. percben jött.
Érdemes megnézni a gól előtt hogy is volt. De Gea a kapuban, hét vendégjátékos a tizenhatosukon belül. Martial és Rashford 30+ méterre a gólvonaltól, Lingard pedig Sterling előtt ‘védekezik’.
Raheem bead, Bernardo visszalövi a labdát a kapu előtt, Agüero eltűnik, de kit érdekel?! Érkezik David Silva és bevágja. 1:0.
Erős kezdés. Utána persze nem volt ennyire taposva a gázpedál, momentumai voltak a pirosaknak, de ennyi. A gyeplő lazább, de az irányítás biztos kézben.
A második félidő elején rögtön újra a lovak közé lett csapva. De Gea kirúgását Lingard képtelen volt lekezelni a kezdőkörben, két passz és már indulhatott a kapu felé Agüero, ott egy kényszerítő Mahrezzel, hiába volt jobbra kisodródva, lőtt, De Gea csak felkapta két kis kezét, de semmit nem ért. Jött a gól. Pazar. 2:0.
Mourinho rá volt kényszerítve, hogy váltson. A padján ott a régi nagy i love to hate you kapcsolata, Mata. A csak City ne igazoljon, ezért nagy pénzért és még nagyobb fizetésért behúzzuk Alexis Sánchez és a hasonló cipőben járó Fred, aki amúgy augusztus óta hat és fél meccsnyi időt töltött pályán. Csak gratulálni tudok.
José viszont Lukakut dobta fel Lingard helyett. Jó ötletnek tűnt. Kb. az első adandó alakalommal összehozott egy tizenegyest. Vagyis Ederson hozta össze. A belga csatár már távolodott a kaputól. Rossz döntés volt ez.
Martial simán értékesítette. 2:1. Aztán ennyit Lukaku épkézláb megoldásairól.
Pep reagált, Mahrez le, Sané be. Leroy ment balra, Sterling pedig átment a jobboldalra.
José kockáztatott (volt mit amúgy, úgy őszintén?), Herrera és Rashford le, Mata és Sánchez be.
Feljebb akarta tolni a csapatát, de sokra nem ment.
A három MU csere tizenhárom (13!) jó passzt szorgoskodott össze. Ebből tíz Matáé. BTW Foden a rendes játékidő letelte után állt be, és hét jó passza volt…
Pep válaszolt. Lekapta Agüerót és az argentin helyére Gündogan állt be. Sergio (érthetően) zokon vette a dolgot, de megint volt logika Pep cseréjében.
A szélen a két gyorsvonat Sané és Sterling. Ők most inkább csak zavart okoztak, nemigen fejeztek be pontos támadást (főleg Leroy lőtt el ígéretes labdákat a picsába). Középen a két Silva zúdult rá az a vendégekre, na és ott volt Gündi, aki ha kellett visszalépett, ha kellett kísérte (segítette) a támadást. Aztán befejezett egyet.
Minden ment simán, ahogy kell a vége előtt pedig egy közel két perces passzolgatás végén Gündogan lőtt gólt. 3:1.
Ebben minden benne volt. Az egész meccs. A két csapat közötti hatalmas távolság. Nem véletlenül mondta Pep, hogy nemhogy a szezonban, de még a héten sem ez volt a legfontosabb meccs.
Most egy kis pihenő (és értelmetlen válogatott meccsek). Ami jó hír: De Bruyne nemsokára ismét edzésbe áll. Ami rossz: Mendy térdét meg kellett műteni. Még nem tudni mikor tér vissza. Ahogy Otamendinél is bizonytalan a dátum. A gyengébb formája mellett egy makacs fájdalomérzet is hátráltatja aminek az okát még nem tudják pontosan.
Egyelőre minden szép, folyt. köv. jövő szombaton Londonban, a West Ham ellen.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: