Pepnek eltűnt a monyója. Benyelte élete legnagyobb bajnoki vereségét.
Ez egy akkora verés volt, hogy a fal — szombaton a Spurs — adja a másikat.
A szezon egyik legnagyobb pofonja. Érthetetlen alázás, újra pokol lett a Goodison.
A meccs előtt zajlott le a legjobb jelenet ezen a délután, a csapatokat a rák legyőzésért küzdő Bradley Lowery kísérte ki a kezdéskor. Bradley Sunderland szurkoló (az övé volt a BBC-n december hónap gólja), az Everton hívta meg a meccsre, de a City is készült (a szurkolók is és persze Peppel is összefutott ).
Ami működött az első időkben, az ma már döcög. Olyan Guardiola, mint egy egybites angol edző, van egy séma, ha bejön jó, ha nem, akkor nem. A problémákat meg új igazolásokkal próbálja orvosolni, nem a jelenlegi keretből kihozni a maximumot.
Most sem volt semmi a tarsolyban, egyedül — teljesen érthetően — a posztján kívűl játszó Zabaleta lett lekapva, helyette jött Iheanacho.
Elképzelés kevés, hiába a 71%-os labdabirtoklás és a 88%-os passzpontosság, ha jönnek a kontrák, nálunk meg nincs semmi plusz, nulla a kreativitás.
Nincs Pep magic. Ahogy a második gól után ült a padon… Az mindent elárult.
Kilenc nap volt a West Ham elleni siker óta — és az sem volt valami megterhelő —. Nyolc teljes, meccs nélküli, pihenésre, felkészülésre. Nem volt, még egy ilyen — és nem is lesz — a szezonban. Semmi látszatja nem volt. Ennyit ér a belefeccölt meló?!
Kurvára nem működik a Pep magic.
Pénz van, idő nincs. A csapat nem néz ki jobban, mint a Mancini éra negyedénél. Oké, vannak sérültek, Fernandiho eltiltva. Na, de na.
A játékosok jönnek-mennek, de félkész csapat benyomását kelti évek óta. Közben a kiszórt játékosból alig jön be pénz, de pl. ezen a hétvégém Barry pont az Everton csapatkapitánya volt, Milner gólt lőtt a Unitednek, Hart miután csütörtökön felszántották a fejét, visszaállt a kapuba, hétfőn meg remek védésekkel segítette ponthoz a Torinót. Jovetics két gólt lőtt a héten a Realnak, szintén a Sevillát remekül irányította Nasri, Džeko 27 meccsen 18 gólt lőtt a Romában, Ünal 17 meccsen 11-et termelt a Twentében, Denis Suárez 22 meccsen kapott szerepet a Barcában, Roberts pedig megállja a helyét a Celticben… A sor még nem is teljes.
Nem azt mondom, hogy mindenkinek a fentiek közül helye lenne a csapatban ma is, de azt sem, hogy akik maradtak annyival jobbak lennének. Elment rengeteg pénz, a keret megöregedett
Értelmetlen átigazolások és eladások — ár felett és alatt, persze —. Partra tett fiatalok. És hol állunk? A fél csapatot le kell cserélnie Pepnek a nyáron — le is fogja —. Fasza.
Az, nem volt meglepetés, hogy az Evertonnak négy gól jött össze négy kaput eltaláló lövésből, hiszen Bravo a legutóbbi 22, a kapujára menő lövésből beengedett 14-et. Ahogy már írtam a szezon felét lezáró posztban, utoljára — bármilyen groteszkül is hangzik — október elején a Spurs elleni vereség alkalmával védett igazán jól. Azóta lement 14 bajnoki, kapott 19 gólt, de csak 16 védést mutatott be. Elképesztően fos statok ezek.
Tavaly, mikor Pellegrini távozását bejelentették mélyrepülésbe kezdett a csapat, akkor azon ment a viccelődés: a nagy Pep majd az Európa Ligában mutathatja meg mit tud. Ez nem jött össze, de ügyes fiú ő, megcsinálja magának az EL-t.
Az egyetlen reális cél a kupa. Ahogy várni lehetett, a Crystal Palace lesz az ellenfél — és nem a Bolton — január 28.-án, a következő körben, Londonban.
Szombaton késő délután egy másik — asszem egy pöppet erősebb — londoni csapat érkezik az Etihadba. Csak három pont a Spurs fórja, de jelenleg fényévnyi távolságnyira hat Poch és gárdája. Nem tudom mi lesz ezen a meccsen, tényleg nem. Három pont nem a világ, de reménykedni nem tudok. Lepjetek meg srácok, plíz. Ja, de ne úgy, mint most Liverpoolban, köcce.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: