Igazából semmi meglepő sem történt az Etihadban szombat délután.
Nyert a Leicester, simán. Ahogy ebben a szezonban eddig, a csapat most sem tudott normális teljesítményt nyújtani a kellemes manchesteri februárban, így a Rókák szépen hazabattyogtak a megérdemelt három ponttal. Baromira mondjuk nem is bosszantott, megérdemelték.
A sérültek száma aggasztó. Az eddigiekhez csatlakozott Navas is, így elől adott volt a Setring, Yaya, Silva – Agüero négyes. Mögöttük Delph (Fabianban nagyon bízik Pellegrini) és Fernandinho, hátul Hart – Zabaleta, Otamendi, Demichelis és Kolarov. Szélső védő cserék vannak, így Clichy és Sagna a padon volt. Az ‘A’ keretből még Fernando és Caballero, plusz három fiatal, a már gyakorlatilag teljes értékű kerettag Iheanacho meg Celina és Manu Garcia. Nem sok variálásra van lehetőség, ez tény.
Ranieri 4-4-2-ben nyomta fel bitang formában játszó csapatát, az olasz sokat tanult a S’land elleni meccsünkből.
A forgatókönyv a lehető legrosszabbul alakult. Mahrezt sem Delph, sem Kolarov nem tudta megállítani, jöhetett is a szabadrúgás. Hart a rövidet védette le a két tagú sorfallal, Delph arra vigyázott, hogy a tizenhatoson belül ne kaphassa senki a labdát, így nyitva maradt egy ‘folyosó’, ahová érkezett is a labda, Demichelis nincs abban a súlycsoportban, mint Huth. Rémálom hátrányba kerülni a mesteri kontracsapat Leicester ellen…
Ha megszerezték a labdát nem szaroztak, jöttek fel rendesen. A 15. percben már majdnem örülhettünk egy kicsit, de Silva lövése megpattant a bevetődő Morgen testén. A 23. percben esett Zabaleta elleni szabálytalanság is lehetett volna 6 centivel beljebb…
Vardy-n látszik milyen formában van, de most nem ő csillogott. A második félidő elején jött helyette Mahrez. A tizenhatosuk vonalában elveszített labda, pontos, gyors labdák, gátugrás, egy kis bicikli, nagy gól. Innen már nemigen volt visszaút.
Pellegrini próbálta menteni, ami menthető le is kapta a két leggyengébb láncszemet (Delph és Yaya le, Iheanacho és Fernando be), majdnem be is jött, Fernando szinte rögtön egy szöglet után, de pont Schmeichel lábához érkezett a labdája.
Aztán ahogy meg van írva, jött a harmadik Leicester gól. Újra Huth. Nem értem miért maradt Demichelis embere? Ő és Kolarov is el lett nyomva a francba, nem azt mondom, hogy Vinny megoldotta volna (de, legalább az egyiket), de Mangala fizikai jelenléte is nagyon hiányzott.
Minden esetre a középső védőket nem tudom elmarasztalni, amit tudtak megtettek, de ennyi van bennük egy mai Leicester ellen.
Hiába a két és félszer magasabb labdabirtoklás, két és félszer több passz, háromszor annyi szöglet, másfélszer több kapuralövés, ez csak a hátrányban lévő csapat erőlködése volt. Minden úgy történt, ahogy Ranieri megálmodta.
A végén még jött a Silva helyére (na, még csak az hiányzik, hogy Merlin is kidőljön..) Celina szép beívelését Agüero fejelte be. Ennyi.
Lepörgött 25 meccs, 47 pontja van a csapatnak, de ebből a 47-ből a tabella első tíz helyezettje ellen 17 jött össze. Kevés. Ehhez ha hozzávesszük, hogy ebből hat a tizedik Watford ellen, négy pedig a nyolcadik Everton ellen lett elcsenve, siralmas.
A nemzetközi kupaszereplés érő top 5-ben lévő csapatot nem sikerült megverni, de a top 3 ellen bravúrosan zsákmányolt egy nyamvadt pontocskát (3:9 a gólarány…), sem lehet kitenni az ablakba.
Ezek mellé oda lehet tenni a West Ham és a Liverpool elleni hazai vereségeket, habnak a tetejére a Stoke-on-Trentben és Birminghamben hagyott pontokat és teljes lesz a kép.
Hiába látogat az Etihadba a MU, a Spurs és az Arsenal is (mostanában számít a hazai pálya bármit is?), lesz még egy-egy rázós kirándulás a St Mary’s-be, az Anfieldre és a Stamford Bridge-re is…
Ha ez így megy tovább, még a bl selejtezős hely is veszélybe kerül, nemhogy valamilyen éremről ábrándozzunk.
Pellegrini munkájára biztosan kihat menesztése, ez tény. A csapat? Hullámzik tovább, jó lenne a sérülésekből minél többen, minél hamarabb visszatérnek. Vasárnap Spurs, újra otthon. Lesz valami?
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: