Pellegrini első meccse

manchester city premier league pellegrini newcastle összefoglalóElég rendesen hozta az elvárt teljesítményt a csapat a bajnoki nyitányon, nem maradtunk semmiben adósak a riválisoknak.

Válaszokra vártunk a meccs előtt, nem sokat kaptunk. A newcaste-i fekete sereg annyira, de annyira fos, hogy nehéz reálisan értékelni a gárda teljesítményét.

Pardew és fiai kitolták egy héttel a felkészülési szezonunkat, köszönjük.

 

A hangulatot már délután megalapozta a jó hír: Zabaleta négy évvel meghosszabbította a szerződését. Jupí!

Meglepetések is voltak a kerethirdetésnél, a kellemes, hogy Agüero tudta vállalni a kezdőcsapatban. A kellemetlen, hogy Jovetics és Richards a kispadra sem tudott leülni. Micahnál a pletykák szerint nem sérülés a fő ok, hanem az, hogy szemet vette rá az Arsenal… Az új board legrosszabb lépése lenne, ha Wenger kezei közé löknék a bekket.

manchester city premier league pellegrini newcastle összefoglaló

A kezdés előtti időszak és a szünet a nemrég elhunyt Bert Trautmannról szólt (a játékosok a City legenda nevével ellátott kapusmezben melegítettek be) és a német kapus családja is meghívást kapott a vezetőségtől az idény első meccsére.

A kezdőben nem volt meglepetés, maradt a 4-2-3-1, és Pellegrini úriember, tartotta magát a szavához, Džeko kezdett csatárként.

Ha Krul olyan formában van, mint a pajtásai, akkor nem kellett volna a hatodik percig várni a gólig, de ez sem volt túl sok idő.

manchester city premier league pellegrini newcastle összefoglaló

A gólt Silva szerezte, az Eb döntő után újra fejjel ami meglepő, az viszont nem, hogy Merlin megint az Etihadban talált be, a legutóbbi kilenc bajnoki gólja Manchesterben született. Džeko beadása megpattant Steven Tayloron, így került David elé. 1:0.

Ha Marriner úgy gondolta volna, hamarabb is jöhetett volna a második gól, de nem jött, mert Yaya buktatásáért nem ítélt büntetőt.

De sebaj, megint nem kellett sokáig várni, Kompany szerzett labdát a saját térfelén, Džekónak passzolt, aki sarokkal indította Agüerót, Kun Taylor mellettmanchester city premier league pellegrini newcastle összefoglaló ellőtte a labdát a tizenhatos vonalán, Krul hiába nyújtózkodott, 2:0. Parádé.

A harmincadik perc után egy kicsit elszabadultak az indulatok, előbb Džeko és Yanga-Mbiwa kapott össze (1-1 sárga), aztán Fernandinho állított meg egy akciót szabálytalanul (újabb lap), Sissoko is kapott egyett, kezdett elfogyni a cérna, Debuchy labdaeldobásért lett figyelmeztetve.

Újabb balszerencse a szarkáknak: Jonás Gutiérrez meghúzódott, le kellett hozni, Anita jött a helyére.

A félidő vége előtt Steven Taylor kezéhez ért a labda a tizenhatosukon belül, de Merriner úgy ítélte meg, nem volt szándékos, egy percre rá kb. a védő sajnálta a legjobban az elmaradt büntetőt, egy határozott mozdulattal leterítette Agüerót. Egyből piros. A meccsnek amúgy is vége volt, pláne így. Rekordhosszú, ötven perces félidő.

Nem ült le a csapat, támadott tovább. Džekónak sehogyan sem jött össze a gól, de olyan volt most, mint egy elsőrangú kukta a kezdő konyhafőnök mögött, puhította, klopfolta az ellenfelet, a többieknek már nem sok dolguk volt, úgy meg lettek dolgozva Krulék.

A negyvenkilencedik percben Debuchy tette arrébb a tizenhatos előtt Agüerót, Yaya odaállt, bevarrta. 3:0.

manchester city premier league pellegrini newcastle összefoglaló

Végre összejött neki egy szabadrúgásgól, egy-egy ilyen válogatottbeli találat után nem hiába rinyáltam, itt van. Zseni, de azért érdemes nézni, miképp esik szét a sorfal széle.

Tíz percre rá Kun le, Nasri be. Újabb tíz perc és jött a meccs legrosszabb momentuma, Kompany szerelte pazarul Ameobit, de sajnos belesérült a mozdulatba. Le is kellett hozni, Javi Gacía váltotta.

A hetvenötödik percben Nasri beállította a végeredményt, Zabaleta passzát erőszakosan szerezte meg, kapura tört, és máris 4:0!

Csak a partjelzőn múlt, hogy nem lett öt a vége, Negredo szabályos góljánál lest integetett.

A két (kezdő) debütánsra nem lehet panasz, Jézus villámsebesen nyargalt a szélen, Fernandinho meg tette a dolgát, tehermentesítette Yayát, aki köszönte szépen és lubickolt a középpályán, passzolt is száznégyszer (igen, 104 passz).

Szóval egyik új srác sem tett le semmi kiemelkedőt az asztalra, de a kezdet biztató és ehhez tökételeseten asszisztált nyújtott a ‘castle.

manchester city premier league pellegrini newcastle összefoglaló

A hivatalos verzió szerint Džeko lett a mom, de Zabaleta is közel volt hozzá, hogy ő legyen a favorit. Nagy meccset játszott ez a Zaba-Navas kettős, szét fogják még rohanni nem egy csapat baloldalát.

Pellegrini jól cserélt, bár valószínű Agüero csak hatvan percet bírt, de Nasri nagyon motivált volt, remekül szállt be a meccsbe. A Kompany-García csere abszolút kényszer volt (bízzunk benne, Vinny hamar visszatér), de Javinak volt lehetősége élesben is kipróbálnia magát a védősorban. Negredo meg, már most imádom, nem tudom miért, nagyon szimpi a fickó, sajnálom, hogy nem jött össze neki a gól (kösz, spori)…

A csapat megtette amit meg kellett neki, de a Newcastle olyan gyenge volt, hogy ez a négy gólos győzelem, majdhogynem a minimum ellenük.

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:

End of a story: a középpálya esszenciája

manchester city barry portréGarreth Barry nem egy szupersztár. Nem véletlenül csapott le rá egy újgazdag, a szürke posványból kitüremkedni kívánó klubcsapat akkor, amikor már bőven korban volt. Utólag kijelenthetjük: tizenkétmillió fontért soha rosszabb befektetést. Tökéletes szimbóluma volt annak az átmenetnek, ahogyan középcsapatból elitalakulat lett, illetve aktuálisabban annak is, ahogyan a még merészebb álmokat szövő jelenben többé már nemkívánatos személy a jelenlegi vezetőségnek.

 

Barry ugyanis – mint utóbb jól kiderült – rettentő fontos láncszeme volt a negyvennégy év után bajnoki címet szerző csapatnak. Mark Hughes mániája, miszerint a tutira Premier League kompatibilis játékosok leigazolását kell erőltetni, kivételesen nem fürdött be Barryvel, persze neki addigra tényleg volt olyan neve a ligában, hogy valamennyire kockázatmentes igazolás volt. Benítez is akarta még 2008-ban, de nem született vele egyezség, végül – az Aston Villa szurkolók heves anyázása közepette – csak egy évvel később tette át székhelyét – az Eastlansdre. Nem véletlenül csaptak hát szárnyra idén a Napoli-pletykák, hogy végül mégis alábbhagyjanak, és Barry egy kölcsön keretén belül a kiskedvenc Evertont erősítse.

Visszatérve a kezdetekre. Jellemző a korábbi (?) angol válogatott játékosra, hogy bármelyik csapatban is ne játsszon, annak szurkolói szarba sem veszik őt. Így az Everton szurkolói is eddig egy túlértékelt fosnak tartották, most pedig szerintük kurva jó keretük lett a három deadline napi igazolással. Természetesen hasonló szkepticizmussal fogadták őt a City szurkolók is, hiába a nyugalomra intő szavak pár kevésbé habzó szájú Villa szimpatizánstól.

Ők már akkor tudták, mi még csak gunyorosan húztuk a szemöldökünket; miután megérezted a jelenlétét a pályán, egyből észrevetted, ha nem játszott. Egy másik, mára elterjedt City szurkolói vélemény, hogy akkor kezd csak igazán lenyűgözni a játéka, ha azt élőben követed. Már a helyszínen, nem a nálad nem létező Digi helyett a kocsmában sem található Digin streamen. Máris jobban átlátja úgy az ember, micsoda stabilitást ad az a fajta pályán tanúsított attitűdje, hogy képes mindig akkor és ott megjelenni, amikor nagyon kell. Higgyünk hát azoknak, akik meccsre járnak!

A 11-12-es szezon egyetlen Barry gólja, a végén már a bajnoki címet ünnepelte

Amiért a United szurkolók imádják Carricket, és rettentő alulértékeltnek tartják, azért vetik meg és nézik le Gareth Barryt. Pedig Barry pont azt a biztonságot adta meg a védőnégyesnek mögötte, amit az ugyancsak kiváló Michael Carrick testesít meg saját klubjában. Éppen annyira halálbiztos a passzjátékban, holott hajlandó előre is játszani, és pontosan akkora erőssége a játék magasfokú olvasása. Európában pedig mindketten kevesek a klasszis szinthez.

Ha az olvasónak ennyi sem elég ahhoz, hogy Barryt kiváló játékosnak gondolja, illetve az sem, hogy valamiért Capello, Mancini és Hughes – bár utóbbi tény engem is elbizonytalanít – is kihagyhatatlannak gondolta kezdőjéből, álljon a következőkben egy perdöntő bizonyíték.

David Silva a 2011/2012-es (vagyis a bajnoki címmel zárult szezon) szavazáson Gareth Barryt jelölte meg, mint év City játékosát. Persze lehet, hogy ő is elfogult, mert rendre őt találta meg labdáival a derék GazBaz, hogy kezdjen mán’ vele valamit, de akkor is. Silva – ellentétben velünk – úgy szavazott, hogy a pályán belül élte meg mindazt, amit mi csak kívülről látunk. Ez teljesen más perspektívát jelent, ha értenék hozzá, még mondanám is, hogy Silva nem látja úgy át a dolgot, mint mi, de nem értek, ráadásul Silva szavazatára mégsem legyinthet csak úgy az ember. Főleg, ha egy olyasvalaki szavaz úgy, akinek játékintelligenciája bőven átlagon felüli, és olyan klasszisoknak szarta tonnaszám a gólpasszt érő átadásokat, mint Kun Agüero, Edin Džeko vagy Mario Balotelli, mégsem rájuk voksolt.

A kor azonban hősünkön is kifogni látszik. Ingatag szezonja volt tavaly, amelyből persze mindenki elsőként a rettentő komikus öngólját emeli majd ki a Soton elleni idegenbeli meccsről. Ha nem éppen Mr. Consistency és nem éppen a Premier League lett volna, hanem Tokody Tibor ordas csalást kiáltanánk rég. Nem csak az öngól miatt, de Barrynek talán az a valaha volt legszarabb teljesítménye City mezben. Ironikus, vagy éppen teljesen sorsszerű, hogy az egész csapatnak is tavalyról. Hát ennyit számít ő. És nem túlzok, ha azt írom, az évad eleji meccseken bizony visszasírtuk még őt.

Nevessünk együtt

Számomra a kedvenc meccsem „tőle” a 2012 tavaszán rendezett City – United „bajnoki döntő”, ahol Kompany fejesével győzedelmeskedtünk. Akkor a Yaya Touré – Gareth Barry középpálya könnyed hétfő esti vacsorának elfogyasztotta a Carrick – Scholes – Park tengelyt, mindenféle ellentmondást nélkülözve. De úgy egyáltalán – ha fontos meccs volt, nem maradhatott ki, és ha fontos meccs volt, nem mondott csődöt. Nem is tudom, melyik Chelsea elleni meccsen szerelte parádésan Ivanovićot, de általában a sötétkékek ellen is kulcsfigura volt. Vagy emlékezzünk vissza pár hónapról, amikor  a magát még mindig istenkirálynak gondoló Giggs próbálta sarokkal lecselezni, de Barry szerelte, majd Milner ebből a támadásból lőtt gólt. Csupa csodás emlék, utólag szerintem sokat fogunk nevetni azon az öngólon is.

Mégis egy más típus kellett Pellegrininek, egyébként teljesen érthetően. Fernandinho sokkal mobilisabb, agilisabb játékos, Barry már tíz éve sem volt az a gyorsvonat típus. A BL – látjuk a Dortmund és Bayern példájában – egészen más játékosokat igényel, és a City nem akar harmadszor is becsődölni Európa krémje közt. Ez egyértelműen megpecsételte a középpályás sorsát. Szent meggyőződésem, hogy bármikor lehetne még a PL-ben egy élcsapat húzóembere, legalábbis könnyedebb, hazai meccseken, ahol dominál a csapata, aranyat ér. Harminckét évesen az Everton jutott neki, ahol Martinez csapatában Ross Barkley és James McCarthy mellett egész ütős kis középpálya jöhet létre (szerintem erősebb, mint a Fellaini-fémjelezte), ráadáasul attól sem kell félnie annyira, ha labdát veszít, lévén, hogy a katalán taktikájában alkalmasint három középhátvéd biztosít.

manchester city barry portré

Barry és McCarthy

Up you go, lad!

Ezek akarnak bajnokok lenni?!

premier league west ham összefoglaló manchester cityIsmét sikerült nem túl kellemes szájízzel felállni a stream elől, ki is fakadtunk a meccs után, de ahogy az egész szezonban, most sem sikerült elbaltázni semmit ezzel a 2:2-vel.

Wtf? Ezek akarnak bajnokok lenni?! A jelek nagyon is arra utalnak, hogy: nem. De bármilyen hihetetlen, minden esélyük meg van még mindig rá. 

 

„Ezek akarnak bajnokok lenni?!” bővebben

After the deadline day, before deadline week

manchester city premier league arsenal beharangozó átigazolásEmberemlékezet óta nem volt ilyen, nem rágtuk szét a körmünket a deadline day-en.  Nem jött tízcsilliárd ajróért cserébe egy stár sem, ellenben tovább szűkült a keret, Pellegrini elégedett, Platini meg beveheti. Felsorolásszerűen átfutjuk mi is történt felénk az átigazolási szezonban, aztán rákanyarodunk az Arsenal elleni derbire

„After the deadline day, before deadline week” bővebben

Előszezon van

Bár már Skóciában is lezajlott két felkészülési mérkőzésünk, számomra az első, amit egyenesben végignéztem, a Kansas City elleni összecsapás volt – eleinte némi anyázással egybekötve, miután a hivatalos oldalon is reklámozott youtube stream nem akart beindulni, majd mikor végre úgy tett, hiányzott a hang.

 

Később korrigálták, és legalább ugyanaz az amcsi ESPN kommentár volt hallható, mint az alternatív streamen, amin addig néztem az éjjel 3-kor kezdődő meccset. Itt jegyezném meg, elképesztő, hogy az amerikaiak még a focit is élvezetesebben tudják kommentálni a legtöbb angol stábnál, egyrészt nem kellett konstans United- és Liverpool-faszszopkodást hallgatni, sőt kimondottan szép szavakkal illették a Cityt, másrészt a háttértudásuk sem maradt el semmiben csak azért, mert arrafelé még nem űzik olyan szinten a sportágat. Emellé jön a major sportokból megszokott play-by-play kommentálási stílus, és máris megvan egy sokkal kellemesebb élmény az itthon és szerte Európában megszokotthoz képest.

A Kansas a regnáló MLS-bajnok, és eleinte nehéz ellenfélnek is tűnt, fizikailag elvileg jóval előrébb kellett, hogy járjanak, ráadásul a kezdőjük nagyon közel állt a lehető legerősebbhez. A mi kezdőnk egy Caballero – Richards, Boyata, Rekik, Kolarov – Fernando, Zuculini – Navas, Iheanacho, Sinclair – Jovetić volt.

A hivatalosan még mindig be nem jelentett, de a Racingtól aprópénzért szerződtetett (?) Bruno Zuculini remek gólt lőtt már az első percekben, de ha ez a megmozdulása nincs is, még úgy is rendkívül impresszív és meggyőző meccséről beszélnénk. Jellemezhetjük box-to-box játékosnak is, de ha valakit így jellemzünk, megfeledkezhetünk arról, hogy pazar irányítói képességekkel is rendelkezik – egy alkalommal például Jovetić bénázásán múlt, hogy nem adott egy fantasztikus gólpasszt, miután tökéletes ütemben játszotta a védők mögé a labdát.

A többiekről nem derültek ki feltétlen nagy dolgok, illetve arra megint ráébredhettünk, hogy Richards elfelejtett focizni (az egyenlítő gólt is úgy szoptuk, hogy a maradék három védő maradéktalanul elvégezte a lesrejátszást, nem úgy mint Micah). Nem valószínű, hogy megéri az idei teljes szezont velünk Richards, csak azért ugyanis nem fogjuk leperkálni neki a vaskos fizetését, hogy a City TV-ben szórakoztasson bennünket, mindeközben amúgy is harmadik számú jobbhátvédként posvadna a lelátón. Rekik ügyes lábbal, de ezt mindig is tudtuk, Fernando tud előre is passzolni szépen, ha kell, Sinclair pedig nemcsak a világ legfeleslegesebb igazolása, de egyenesen a világ legfeleslegesebb játékosa is. No de van itt valaki, akiről mégiscsak több szót kéne ejteni.

Kelechi Iheanacho

Ez a tizenhétéves nigériari gyerkőc már januárban megegyezett szóban a Cityvel, de hivatalos megállapodást nem lehet vele kötni a koránál fogva – októberben ennek a feltételnek is el kéne hárulnia, mivel betölti a 18-at. Másik fő probléma lesz még a szokásos munkavállalási – teljesen reális, hogy pár évig még ezt sem kapja meg, noha választották már meg U17-es VB-n legjobb játékosnak (7 meccsen 6 gólt szerzett tavaly az Arab Emirátusokban).

Nem túlzás, hogy amit tőle láttam a Kansas ellen, az alapján akár már holnap kezdő lehetne még egy ilyen erősségű klubban is. Eleinte kissé önzőnek gondoltam, de később látva pár Silva-szerű kiugratását és passzát úgy voltam vele, hogy a srác egyszerűen tudja, mikor mi a jó döntés (mellesleg, amikor el is lőtte távolról, rendre veszélyes lövés volt). A meccs alapján a 10-es poszt tökéletes neki, ugyanakkor nem derogált visszalépnie a középpályára, amikor Zuculininak épp támadni volt kedve. Egyszerre emlékeztetett egy másik fiatal ballábas citysre, aki pár éve még Robinho mellett bontogatta a szárnyait (Sturridge), de mozgásra talán méginkább a másik poolos Sterlingre emlékeztetett (no meg az is, milyen erős lökete van ilyen alkattal). A gólja meg egyenesen olyan volt, mintha Henry lőtte volna, ha már itt tartunk (pedig azt hittem, meccse megkoronázása „csak” az lesz, ahogyan kiharcolta a helyzetet a tizit megcsináló Sinclairnek). Ha más nem, miatta nagyon várom az amcsi túra további meccseit. Negredo sérülése és Džeko VB miatti kései érkezése jó esélyeket ad neki arra, hogy ma is eleget lássuk, főleg hogy még Silva sem lesz természetesen, Nasri pedig továbbra is kisebb sérüléssel bajlódik, ha minden igaz. Megéri meglesni Iheanacho összes labdaérintését a meccsről:

Csodák csodájára egyébként Guidetti is úgy szállt be a meccsbe, mint akinek végre rendbe van téve a fizikuma, abszolút robbanékonynak tűnt. Ja, és az eléggé érthetetlenül hosszabbító (valószínűleg döntött a HG-kvóta, de magát a játékost kérdőjelezem meg leginkább) Boyata is meglepően meggyőző volt.

További érdekesség, hogy egyelőre Rekik több lehetőséget kap, mint Nastasić, pedig utóbbi játéka is teljesen megnyugtató. Teóriám szerint arról lesz szó, hogy a wtf-szerű Mangala-ügynek ha egyszer vége, és valóban leigazoljuk, akkor kellene némi plusz bevétel az eladásokból, márpedig Nasta nagyon fiatalon túl van egy remek Serie A, illetve Premier League szezonon (nem a legutóbbira gondolok). Ugyanakkor látszott, hogy a Pellegrini-féle magas védelmi vonal nem az ő szája íze szerint van, hogy mást ne mondjunk, Demichelis legalább egy klasszissal jobb volt nála tavaly minden faszsága ellenére. Bár Rekikkel kapcsolatban is pont hasonló aggályaim vannak, ő mégiscsak félig-meddig a mi kutyánk kölyke, nem bír akkora piaci értékkel, homegrown is lesz majd, ha betölti a 21-et, meg minden. Szóval mondhatjuk úgy is, hogy most ésszerű lenne a szimpatikus szerbet beáldozni – de ezt a lépést persze csak utólag tudnánk majd megbocsátani, ha kiderülne Mangaláról, hogy tuti üzlet. Már csak azért is kizárt egyébként, hogy mindhárman egyszerre legyenek itt, mert ballábasok, olyat meg igen ritkán látni, hogy valakinek egyszerre (nem ritkán ez a szám egyenesen 0) 3 ballábas középhátvédje legyen. (Bár Mangala kétlábas a transfermarkt szerint, de nekem úgy rémlik, hogy rendre LCB volt a Portoban.)

Ma tehát 10-től jön a Milan, a szerencsésebbike még HD-ben is nézheti a Sport 1-en élőben. Csak Hart van benne a meccskeretben azok közül, akik a Kansas meccs után csatlakoztak keretünkhöz (Yaya, Milner, Silva, Džeko és Hartról van szó). Vagyis továbbra is láthatunk majd olyan fiatalokat a pályán, akik miatt abszolút megéri végiglelkesedni az ilyen meccseket is. A Kansas meccs összefoglalója:

De aki az egész meccsre vállalkozna felvezetőként az esti meccshez, íme:

Körséta az Etihadban

Az Etihad és az Etihad Campus. A City stadionja és vozáskörzete olyan, mint maga a csapat, sokkal komplexebb mint amilyennek elsőre tűnik. Tegyünk egy sétát Manchester városának stadionjában és környékén!

manchester city etihad stadion angol foci

„Körséta az Etihadban” bővebben

Négy csillagos konyak nincs, de mi most mégis palackoztunk ilyet

Sikerült megint egy élvezetes meccset játszani, sikerült újra nagy arányban nyerni. Jó volt végre megint ilyen focit látni.

Hennessey, mint a jó konyak be lett csillagozva, néggyel a palackban mehettek vissza Londonba.
„Négy csillagos konyak nincs, de mi most mégis palackoztunk ilyet” bővebben