Nagyot fordult megint a dolgok állása a Premier Leage-ben, most minden a mi kezünkre játszott, a (vagy csak Adam Clayton szakálla miatt? mindegy.)
Még két hét, innen már csak mi bukhatunk.
Nem lehetett nem figyelni Liverpool-ra, ahol Gerrard maga intézte úgy, hogy bajnokok legyünk (visszakapták Kompany bénázása után nagy volt az arc, csak igaza van SteveG-vel kapcsolatban saf-nak?) meg ha meg tudunk még nyerni két hét alatt három bajnokit. Korrekt deal.
Cserébe nyerjék meg a BL-t a londoniak.
Na de ezek után a győzelmi kényszer, ha lehet ilyet mondani, a tetőfokára hágott Londonban, az előjelek (vagy csak a mi érzéseink?) baljósak. Viszont a kezdőcsapatban egy bazi nagy feka jó nagy. Yaya visszatért, az Everton ellen vártuk a leghamarabb, de örültünk neki (‘cserébe’ Fernandinho a padon kezdett).
Ha már visszatért, közvetlenül a meccs elején egy tökéletes labdát tekert Džeko fejére, Edin pedig mintha csak edzésen lett volna, simán megszerezte a vezetést.
Nagyon kellett ez, a Palace egy masszív dög normál esetben, jó volt hamar rájuk húzni a szájkosarat, mire felocsúdtak. Mert persze észhez tértek, de nem volt bennük átütő erő.
Sőt, a félidő vége előtt már kettő volt, ide.
Yaya a tank szerepében. Saját térfélről indulva, kényszerítők, tökéletes tekerés, 10/10.
A meccs a szünet után leült. A hazaiak sem erőlködtek, kétszer találták el Hart kapuját (újabb Joey clean sheet!!4!), olyan volt, mint a WBA ellen.
Jöhettek a kötelező cserék, terv szerint Yaya helyett Fernandinho, majd Agüero helyére Jovetics, a végén pedig Džejo helyett Negredo.
Pulis hál’ istennek Stoke-on-trentben hagyta a ‘hogyan szopassuk a City-t otthon, de rendesen’ című kézikönyvét, persze remélem, hogy ezt a tisztességes tavaszt nem akarják elrontani és két vereséggel búcsúzni a hazai közönségüktől.
Már mindenki az Evertonra figyel, izgalom lesz még dögivel a következő másfél hétben.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: