A mérkőzés meglehetősen magas színvonalú volt ahhoz képest, hogy kivétel nélkül 18-22 éves játékosok játszották be a pályát, számottevően hiányos felnőtt focis tapasztalattal. Ilyen dinamikával és technikai képzettséggel párosuló játékot például hiába keresnénk az NB1-ben, sajnos.
Helyzetekre egyébként még felül is múlta a United a Cityt a meccs egészét nézve, de az ilyen szinten lényegesebbnek tűnő dolgokból mégiscsak az égszínkékek jöttek jobban ki. Volt ugyanis konkrét elképzelésük arról, amit pályára akartak vinni; és mivel ezt könnyen fel lehetett fedezni, egyből kiderül, hogy a megvalosítás sem maradt el.
A United… Nos, ők a United, és talán megfertőzte a fiatalabbakat is a moyesi játék, mert hiába jutottak el kontrákból és pár véletlenszerű akcióból kecsegtető helyzetekig, akárcsak a jelenlegi ‘A’ csapat, alaposan ötlettelennek tűntek, és inkább csak a szokásos kikúromaszélreohogyutánabebasszamközépre taktika látszott érvényesülni, már amennyire érvényesült.
Hála a City offenzív felfogásának azonban akadt jószerivel lehetőségük nekik is: szembeötlő volt, mennyire támadólag lép fel a két szélsővédő állandó jelleggel, akárcsak azt elvárja Pellegrini is a nagyoknál. Emiatt a két belső védő sokszor meglepően nagy lyukat hagyott középen, ezt pedig a meccs elején Lingard majdnem meg is büntette. De mennyivel előremutatóbb az ilyen felfogás – nem egy tartalékmeccsen megfigyelhető, hogy pár angolosabb csapat képes végigbekkelni egy meccset és kick&run-t nyomatni csak azért, hogy eredményt tartson, meg ilyenek.
A minap Birminghambe kölcsönadott Emyr Huws töltötte be a deep-lying playmaker szerepét, emiatt gyakran visszavánszorgott egészen a középső védők helyére, és egyébként ritka nagy magabiztossággal tette a dolgát, ezt rendre a MUTV kommentátorai sem felejtették el kihangsúlyozni. Ha úgy tetszik, Huws egy szinttel feljebb tart már, emiatt érdekes lesz, mennyire lehet sikeres a másodosztályban, ahol már egyébként egy másik citys, a szlovák Albert Rusnák is tevékenykedik kölcsönben.
A hátul való magabiztos passzolgatás egyébként is az egyik kiemelkedő, mindig visszatérő jelenete volt a meccsnek. Óriási különbség volt a két csapat labdakihozatalában; a vendégeknél látszólag mindig tudta pontosan mindenki, hova kell mozogni, hogy folyamatos lehessen a passzjáték, a hazaiak pedig a legelemibb ellentámadástól is beszartak, arról nem beszélve, hogy egyszerűen azt lehetett látni, a hátsó embereik képzetlenebbek vetélytársaiknál. Lawlor nemcsak kiváló kapus – remek söprögető is. Bátran lépett fel, hogy elkérhesse a zsugát, majd megjátssza azt kellő pontossággal. Emellett a védései brilliánsak voltak.
Mindig öröm viszontlátni a korábban befektetett munkát valódi gyakorlatban, nincs ez másként egy tartalékcsapat működésénél sem. Patrick Vieira, így fél szezon után kijelenthető, fantasztikus munkát végzett ezekkel a srácokkal. Nemcsak technikailag és taktikailag tűntek ügyesebbnek gyerekei (akik egyébként átlagban vagy két évvel fiatalabbak voltak ellenfeleiknél), de még a látszólag gyengébb testalkatú játékosok is simán gyűrték le fizikai harcban a vörösöket. Az osztrák Bytyqi például posztjához és alkatához képest meglehetősen gyakran tartotta meg bravúrral a labdát, és még ha nem is hoz navasi döntéseket full speedben, ő is egy játékos, akire később oda kell majd figyelni.
És itt most nem csak Vieiráról van szó és az ő stábjáról, Jason Wilcox U18-as csapata is vezeti a saját bajnokságát, nem beszélve a még kisebb lurkókról, akik már tavaly is szarrá nyerték magukat korosztályaikban. Szemmel látható, hogy minden egyes City hierarchiába tartozó csapat ugyanazt a focit akarja játszani, és itt tényleg a játszani főnévi igenéven (az, ugye?) van a hangsúly. Nem az eredmény a lényeg, de az is fontos, ugyanakkor a játékosmegfigyelői rendszer és az adott képzés eleve úgyis predesztinálja a sikereket.
Felesleges most bemutatni mindenkit, mert az kitenne még egy posztot, talán olyan részletesen nem is akar belemenni ebbe az olvasó. Ráadásul simán esélyes, hogy a jelenlegi Vieira-csapatból senki sem csinálja meg a szerencséjét a Citynél. De tényleg. Viszont most még nem is erre megy ki a játék, és sokan összehozhatnak még egy puccos kis karriert a PL-ben, vagy a Championshipben. Kivételek ezalól talán Lopes, aki bele is kóstolt már az első csapatba, és a középhátvéd Denayer, aki ritka nagy tehetségnek számít a maga szintjén, de nekik is elképesztő meló és szerencse járőrözése szükséges még következő karrierjük során, hogy egyszer stabil játékosai legyenek a Citynek.
[youtube http://www.youtube.com/watch?v=XGu5cu5Q_wc W=700]
A következő korosztályok viszont, mire beérnek, addigra korban a jelenlegi felnőtt keret igencsak kifele fog menni, és abban erőteljesen bizakodó vagyok, hogy egy olykor esedékes vérfrissítést nem csak úgy à la Chelsea módra képzelnek el Txikiék, különben a faszé’ a sejkék világon példátlan beruházása az akadémiába, meg a most már szemmel látható fejlődés az utánpótlásbeli eredmények terén.