Sikerült túlélni a Southamptonba tett kirándulást vereség nélkül, de felemások az érzéseink, hiszen mindenki jobban örült volna egy újabb idegenbeli győzelemnek, de meg kell elégednünk az egy ponttal.
Nem lehetünk teljesen elégedetlenek, hosszú még a december, sajna lesz még nehezebb meccsünk is idén. Egy-egy gól, egy-egy pont ide és oda is.
A múltkoriban azt fejtegettem, hogy akkor nincs gond, ha a elől az Agüero-Negredo, és mögöttük a Yaya-Fernandinho páros jól muzsikál.
Most nem volt így, mert Ferndandinho hozott egy jó átlagot, Agüero (ki más?!) lett a mezőny legjobbja, de Negredo és Yaya is a megszokott forma alatt teljesített, nem is ment a játék.
Látszott a csapaton, hogy ez a héten a második bajnoki (mondjuk a hazaikon is), főleg inkább fejben. Pellegrini nem sokat variált, a szerdai kezdőhöz képest csak Negredo (Džeko helyén) és Milner (Navas helyett) került be.
Ez már rögtön az elején nem bizonyult jó húzásnak, mivel Milner jóval lassabb, mint Navas (amúgyis, érzésem szerint James volt a csapat leggyengébbje), így szépen nem ért el egy labdát, amivel megindulhatott volna a kapu felé. Nem sokkal később Negredo is így tehetett volna, de hosszan szöktette magát.
Nagy újdonság a ‘tavalyi’ csapathoz képest, hogy mostanság többször már a meccs első harmadában gólt szereznek a srácok, na és az sem lehet véletlen, hogy a szélső védők (Kolarov és Zabaleta együtt) már nyolc gólpasszt adtak. Szóval, jött a korai gól és az Aleks gólpassz, menetrend szerint, persze a gólszerző sem volt meglepő, itt a tizenkettedik Agüero gól.
A szünet előtt még meglett a végeredmény, Osvaldo csúnyán elküldte gyufáért Kompany-t, Zabaleta is benyelte a cselt, Pantilimon pedig hiába rohadt magas, kb. csak akkor (sem) tudott volna hárítani, ha a gólvonalon áll.
A második félidőben kissé visszább vettek a csapatok (a már emlegetett fáradság?), a forgatókönyv a mostanában megszokott volt.
Kevesebbet volt nálunk a labda, (jóval) több sikeres passza volt az ellenfélnek (oké, a támadó harmadban egy kicsivel mi voltunk az aktívabbak), és Pellegrini is átállt a 4-2-3-1-re a második félidőben, hasztalan.
A Soton nem egy WBA, tiszta sor, nemrég még a seggüket bámultuk a tabellán, de csak februárig kell visszakacsintanunk, hogy jónak ítéljük meg ezt az 1:1-et.
Összességében nem jött ki rosszul a csapat a két idegenbeli meccsből (megdupláztuk az Etihadtól távol szerzett pontjaink számát), pláne, hogy nem csökkent a hátrányunk a listavezetővel szemben.
Agyalni nincs idő, már Münchenben a csapat.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
[vimeo 81316356 width=”900″ height=”500″]