Visszatért a csapat az afrikai télből és az ázsiai monszunból, de a haki nem állhat le, a következő a müncheni székhelyű auditált audi kupa.
Két nap két meccs, formálódó csapat és helyszíni beszámoló, mindez a hajtás után.
A csapat már tényleg kezd nem csak jól játszani, hanem valami finguk lehetett végre, mit is játszatna Pellegrini a csapattal.
A kezdő ez volt a Milan ellen:
Hart – Richards, García, Lescott, Kolarov – Fernandinho (Rodwell, 46.), Yaya – Navas (Nasri, 46.), Silva (Milner, 63.) – Džeko (Barry, 63.), Jovetics (Negredo, 46.)
Nasztaszics hosszabb időre kidőlt Hong-Kong-ban, középhátvédet nem igazolt Pellegrini, így ismét Javi García ugrott be hátra. A védelem így a cseresor volt, előttük mondhatni a legerősebb sor kezdett. Egy 4-2-2-2 féleség volt amiben felálltak, nagyon attraktív volt így a csapat, hazai pályán, gyengébb ellenfél ellen sok örömünk lehet még ebben a taktikában az idény során.
A vezetés hamar összejött, sőt a 36. percre el is dőlt minden, akkor 5:0 volt Džeko világbajnok góljával, aztán a Milan (El Shaarawy) felébredt (hála az összeszokatlan védelemnek, bár Micah és Aleks gólja szépít az összképen), de a fordításra esélyük sem volt.
A második félidőben jöttek a cserék garmadával, el is laposodott minden.
A házigazdák ellen így startolt a csapat:
Pantilimon – Zabaleta, Kompany, Boyata, Clichy – Fernandinho, Barry (Yaya, 46.) – Milner, Nasri, Jovetics (Navas, 46.) – Negredo (Džeko, 73.)
Nehéz két nap alatt két meccset letolni, így Pellegrini változtatott rendesen a kezdőcsapaton. Most nem tudott érvényesülni a két csatár, Jovetics inkább hasonló szerepkörben volt, mint Silva szokott.
Az első félidőben a Bayern dominált, a második elején a City, ebből a negyedórából sokat lehet meríteni.
Negredo gólja klasszis volt, egy ilyen gól egy PL rangadón tömény extázis lesz. Aztán hamar jött Zabaleta hibája, ami abszolút szerencsétlen (butaság?) volt, utána meg nagyon érett a vezető gól a hazaiaknak, be is húzták. Ez van, de asszem egy 2:1-el Münchenben még egy BL meccsen is kiegyeznék.
Jó kis torna volt, a célnak úgy érzem tökéletesen megfelelt, a felkészülés a jelek szerint jó ütemben halad.
A második napon személyesen vett részt Balázs, aki megosztotta velünk élményeit:
„Augusztus elsején az Audi Kupa bronzmeccsét illetve döntőjét rendezték. Az biztos volt, hogy ott lesz a szervezők kedvence az AC Milan, a BL címvédő Bayern München, a Sao Paulo illetve hőn szeretett csapatunk, a Manchester City. A busz éjjel 23 órakor indult, a kép jobb oldalán lévővel mentünk, ami elvileg a Győr kézilabdacsapatát is fuvarozza.
A buszon való utazás remek volt, tudtam is aludni, és gyorsan oda is értünk Münchenbe, 8:30-kor már fel is tűnt az Allianz Arena, félórával később pedig ellőttem az első fotómat. A stadiontól metróval lehet bejutni a belvárosba, kb. 1 km-es séta után értünk az automata jegypénztárhoz ahol kiváltottuk a napijegyünket. Mivel a metróvonalon 3 megállót felújítanak, ezért csak egyet tudtunk utazni, onnan metrópótló busszal mentünk tovább. 1 óra alatt (sokat tököltünk a pénztárnál) megérkeztünk München belvárosába, a Marienplatz-ra. Körbe néztünk a téren, készítettem pár képet aztán bementünk a közeli McDonald’sba ahol elfogyasztottuk a jegy mellé kapott ingyenes sajtburgerünket.
Egy kis pihenés és járkálás után találtunk egy újságost ahol 15 euróért árulták a hivatalos sálat a kupáról. Aztán belebotlottunk egy focis boltba ahol minden nagyobb csapatnak van egy saját kis standja, és ahol Fradi mezt is árulnak. Apropó a nagy klubok dresszeinek elég borsos az ára, 85 euróba fájnak. Viszont az edzőmez (amit éppen egy másik vásárló nézeget) „csak” 30 euró, úgyhogy vettünk is egyet.
A nagybevásárlás után egy városnézés következett, aztán metróval illetve busszal visszamentünk az aréna elé. Közben rájöttünk, hogy a metrópótló tök máshol rakott ki, mint ahol megállt az a busz, amivel Pestről jöttünk, így nem tudtuk, hogy jutunk be. Végül több kilométeres séta után a tűző napon megmondtuk nekik, hogy légy szíves hadd menjünk be a tökünk tele van, már engedj be után átirányított minket a mellette lévő kapuhoz, ahol megmotoztok, de nem vették el a palackjainkat. Szóval 1 órával a mérkőzés előtt bejutottunk az arénába ahol a 127-es szektorba ültünk. A meccs előtt a FIFA 13-mal játszottak a meghívott vendégek, itt tizenegyes párbajt vívtak.
Minden néző kapott egy zászlót illetve egy legyezőt, gondolom, azért mert jó néhány szektorban sütött a nap. Nemsokára elkezdődött a megnyitó ceremónia, majd a Milan-Sao Paulo is, ami annyira uncsi volt, hogy ki újságpapírból, ki pedig legyezőből papírrepülőt hajtogatott, amit be is dobott a pályára. 2 engem is eltalált… Végül 1-0 lett, és kezdődhetett a finálé.
A végső összecsapás előtt lényegesen jobb volt a hangulat, mint a milánóiak meccsén ezt bizonyítja az utóbbin készült videóm illetve az előbbin felvett, ahol éppen Bastian Schweinsteigert köszöntötték fel. De, ha ez nem volt meggyőző nézzétek meg a Bayern kerethirdetésénél elkészültet, ahol elég a kommentátornak a játékos keresztnevét elmondani, a nézőközönség majd úgyis befejezi helyette.
A bemelegítés után elindult a nyitóünnepség erről készült videómat itt nézhetitek meg. Az első félidőben lefocizott minket a Bayern, sorra alakították ki az egyre gólveszélyesebb helyzeteket, de végül mi lőttünk egy gólt, amit persze a köcsög bíró nem adott meg. Így telt hát az 1. játékrész. Ha Mancini lett volna még az edzőnk biztos behozott volna egy hátvédet, de szerencsére Pellegrini ült a kispadon, aki remekül cserélt, Navas és Yaya Touré behozása kiváló döntés volt.
A második játékrészben már lenyomtuk papíron a világ legjobb csapatát, Jesus nevéhez híven játszott, sokszor megetette Alabát és a beadásai is tökéletes voltak. A 61. percben Negredo meg is szerezte az első gólt, be is kussolt a Bayern közösség a gól utáni pillanatokat rögzítettem. El is kezdték énekelni a „City Best Team In The Land In All The World” dalt a felettem ülő City szurkolók (meg persze én is), akikre egy David Silváról készült drapi miatt figyeltem fel.
Még a félidőben jött le egy City mezes szurkoló sört venni. A futball (facebook) nyelvén mutattam neki, hogy jó csapatnak szurkol. Aztán persze, hogy egy (jogtalan?) tizenegyessel egyenlítettek a bajorok, hála Wolfgang Starknak… innen már az ő kezükbe volt az irányítás és Mandzukic találatával végül meg is nyerték a meccset…
Én mégis optimistán állok hozzá a dolgokhoz, hiszen, ha így meg tudtuk szorongatni azt a csapatot, ami az elmúlt szezonban tarolt Európában, akkor mégiscsak sokat erősödtünk és talán Pelle papa vezérletével továbbjutunk a BL csoportköréből és a bajnokságot is talán megnyerjük. Mindenesetre jár a taps a chileinek a cserékért. Így ért véget a müncheni kaland, egy örök élmény marad számomra. Köszönöm, hogy végigolvastad ezt a hosszúra sikerült beszámolót és kívánom neked is, hogy egyszer eljuss kedvenc csapatod meccsére. A hangulat és az utazás király volt, köszönet még egyszer a szervezőknek!”
Ennyi, a meccs összefoglalója itt:
A bajnoki rajtig (19-én, otthon a Newcastle ellen, ha valaki nem tudná) még egy komoly edzőmeccs lesz, szombaton, 16:00-tól Helsinkiben, az Arsenal ellenében.