Szinte minden idei City igazolást úgy könyvelt el a közvélemény, hogy totális beletrafálás volt az aktuális igények orvosolására, elvégre Fernandinho és Navas is már-már bántóan olyan szerepet töltenek be a futballpályán, amire ennek a csapatnak hatalmas szüksége van.
Ámde Stevan Jovetić szerződtetésének izgalmi értékmerője még ebből a felsorolásból is fefelé lóg ki, a leghamarabb ugyanis ő emlékeztet egy igazi futballzsenire – mondjuk Agüero megvétele óta.
Az egyébként is remek NST-interjúban már futólag le vagyon írva, hogy Michael Cox, a Zonal Marking blog zseniális sportszakírója, aki emellett aktívkodik a Guardiannál és az ESPN-nél is elemző írásokkal, illetve a Whoscorednál, nagy-nagy rajongója a montenegrói támadónak. Nem véletlenül akarta látni az Arsenalban, lévén, hogy nekik drukkol szurkolói státuszában.
Cox bővebben itt értekezik meg a City legfrissebb igazolásáról, ajánlom mindenkinek elolvasásra ezeket a szép sorokat, sok eddig fel nem tett kérdésre kapunk választ benne. Sőt, az írás tartalmi mondanivalója miatt ebben a posztban is szinte csak az ott elolvasottakra hivatkozom majd, ezzel legalább a kényelmesebb vagy angolul kevésbé beszélő olvasók számára megkönnyítődik a helyzet, akik pedig markánsabb és jobban összefoglalt olvasmányra vágynak, nos, számukra megteszi, ha már most átkattintanak.
Több mint gyanús, hogy legújabb igazolásunk létre sem jön, ha Isco a Manchester Cityt választja. A végül Madridba távozó játékos tegnap egyébként elképesztő gólpasszal debütált a Real színeiben, csak hogy az ő zsenijéről se kételkedjünk egy pillanatra sem.
Nem mintha szigorúan egy poszton játszanának, mégiscsak a támadásban jelent egy embert mindkettő, ráadásként a legjobban a bal oldalról szeretnek megindulni, a különbség, hogy Jovetić közelebb játszik a csatárhoz.
Mi nekünk itt most az a dolgunk, hogy meggyőzzük magunkat; nem járunk rosszul ezzel a transzferrel. A vételár megközelítőleg azonos a két dealben, sőt a korábban pletykáltak alapján egészen jól jöttünk ki a dologból – ha minden igaz, 27 millió euró üti markát a firenzei Violáknak, illetőleg opcionálisan még további 3 millió.
Sokan a kritizálók közül elfelejtik, hogy a fő célkitűzést, azaz a fizuk gatyábaszedését ezzel a lépéssel is előresegítettük, ugyanis egyik új igazolásunk sem keres majd heti több mint százezer fontot. Talán jobb is, hogy Tévez pontos fizetéséről mindmáig nem tudunk biztosat mondani, az mégsem kérdés, hogy az ő és Balotelli által hagyott űr megspórol a Citynek évi cirka húszmillió angol fontot. Ezalatt Jovetić és Negredo jó, ha ennek a felét megkeresi egy év során, de ha valós a mondogatott heti nyolcvanezer font, akkor még annyit sem tesznek zsebre. Persze, ettől még jó húsz-huszonöt millerrel drágább volt őket leigazolni, mint eladni januárban Balotellit, majd nyáron Tévezt, de nem árt megjegyezni, hogy az évvégi könyvelésekben (azaz az FFP is így nézi) a vételárat amúgyis átlagolni szokás egy olyan intervallumra, ahány évre szerződött az igazolt játékos.
Szóval miért is jó nekünk Jovetić? Egyrészt, mert a játékstílusa nyomokban emlékeztet Tévezre (vagy Rooneyra), aki már nem a keret tagja, csak mindezt jóval elegánsabb körítésben teszi, másrészt pedig egy ambiciózus fiatal, akinek sikeréhségét nem állhat szándékunkban megkérdőjelezni.
Jovetić tizenhárom évesen került át a nagynevű szerb csapathoz, a Partizanhoz hazájából, Podgoricából (bár akkor még minden ilyesmi Jugoszlávia volt). Tizenhét évesen már debütált a válogatottban is, éppen a mi válogatottunk ellenében. Az akkoriban még viccesen göndör hajat viselő tehetséges támadó választhatott volna új állomáshelyként orosz klubcsapatot is, de valószínűleg hitt magában annyira, hogy inkább kipróbálja magát a nehezebb, de gyerekként körberajongott Serie A-t, ahol egyébként meg sem fizették annyira. Bölcs döntés volt, a zsíros szerződést pedig ráérte megkötni huszonhárom éves korára.
Becsülendő akaraterejéről akkor tett tanúbizonyságot, amikor grandiózus stílusban tért vissza a pályákra egy év után, ugyanis a 2010-2011-es évadot teljes egészében ki kényszerült hagyni egy csúnya keresztszalag sérülés miatt. A sérülést megelőző szezonban mutatkozott be csapatával a BL-ben, és végül Európában hat mérkőzésen öt góllal zárt, holott statisztikáiból rögvest kiderül, nem egy gólkirály-jelölt játékost szerződtettünk. Az elmúlt két szezonban a bajnokságban tizennégy, illetve tizenhárom góllal zárt, fontos tudnivaló, hogy a két bajnokság alatt összesen még mindig kijött neki tizennyolc kihagyott forduló, vagyis majdnem egy fél szezon.
Sérülékeny játékos tehát, de tiszteletére legyen mondva, mindig komoly pompával tért vissza, ezt többek között az is elősegítheti, hogy sosem igazán a gyorsaságából élt, játékintelligenciája viszont még ebben a roppant tehetséges City keretben is jóval átlagon felülinek tekinthető. Kellőképpen bizonyította szerintem már abban a két félidőben ezt, amit az Audi Kupán láthattunk tőle – kiváltképp a gyengén védekező Milan ellen lubickolt, de még a Bayern ellen is akadt két kiváló akciója, hiába nem láttunk szinte labdát az első félidőben.
Cox még egy dologra hívja fel a figyelmet: Jovetić nem egy highlight-reel játékos, vagyis nem élvezkedhetünk olyan youtube-kompilációkra, ahol szarrá szopatja ellenfeleit a brillírozó crnagorai, mégis sokkal komplexebb játékos a legtöbb olyannál, aki ilyen összeállításokkal diszponál a weben. Ez nem jelenti azt, hogy ne látnánk tőle szép passzokat, okos gólokat, mert de, biztosan fogunk. De ami sokkal fontosabb, hogy letisztult, felesleges megmozdulások nélküli játékot kapunk majd, meg ügyes elmozgásokat, hatékony összjátékot – mert ha Agüerot, Negredot és Džekot a mindenkori gólszerzés motiválja, addig Jovetić igazi csapatjátékos, aki rendre alárendeli magát annak, amit épp a folyó játék megkíván.
Ellentmondva az előbbi bekezdésnek álljon itt egy videó, ahol Kolarov gólját megelőzően gyönyörűen látszik, miért is érhet aranyat egy olyan játékos munkája, mint Joveta Pistáé
Az átigazolását egyébként Roberto Mancini is alaposan forszírozta korábban, nem csoda, elvégre Siniša Mihajlović, a Fiorentina ex-edzője nagy bratyija Bobbynak, ezért Matija Nastasić átigazolása is könnyebben ment már a megszokottnál. A tehetséges és azonos nyelvet beszélő hátvéd nem mellesleg közrejátszott Jovetić döntésében is, akit klubja egyébként sem szívesen hagyott volna Olaszországban egy más klub kedvéért. És ha már Mancini: Cox a szerzeményét éppen azzal fejezi be, hogy amíg a Mancini-korszak arca Mario Balotelli volt, a nagy tehetség, akinek nincs ki mind a négy kereke, addig Pellegrini Cityje erről a fiatalemberről szólhat majd, aki idősebb kortársait megszégyenítő módon mutat be most már évről évre rendkívül érett és kiváló játékot.
További írás a játékosról szintúgy elérhető még, ugyancsak az ESPN blogjáról ITT.