Eljött az az időszak, ami általában minden csapatot utolér. A mélypont, a gödör alja, a totális K.O., blackout. Mentség nincs, kár is kutatni, ez egy ilyen meccs volt, esélytelenség, önmagunk tökönszúrása. Már nem a bajnoki cím megvédése, hanem a második hely megtartása a fő cél. Nem az igazi, de most ez van.
Sikerült a védelemnek tegnap este annyi hibát összerántani, mint máskor egy teljes szezonban, Barrynek meg annyit, mint mióta Manchesterbe szerződött
A Soton játékosai összesen négyszer találták el Hart kapuját, mégis lőttek három gólt, ez nagyon sok mindent elmond. Ilyen szarul utoljára a Mancini éra legelején játszott a csapat, de jobban belegondolva, kb. még akkor sem, ennyire kilátástalan második félidőt talán két éve, az Anfileden produkáltak a srácok.
Két ellentétes előjelű teljesítmény produkált a két gárda (persze egyikből adódik a másik), a hazaik ilyen jól még nem játszottak a szezonban, a City pedig ennyire rosszul nem teljesített a 2012/2013-as idényben.
Mancini a meccs előtt eldöntötte, nem reszkírozza meg, hogy még egyszer két bal lábas középső védő kezdjen (helyettük volt néhány kétballábas, muhaha), így García kezdett Lescott mellett, ill. a meccs előtt néhány forrás ezt írta, néhány pedig azt, hogy inkább a 3-5-2-hőz nyúl ismét az olasz.
Nos, igazság szerint egyik sem valósult meg. García töketlenül súlytalanul lézengett a pályán, most már egyértelmű életveszély ha a spanyol és Barry együtt van a pályán.
Amúgy világossá vált, Lescott és Barry tavalyi pazar teljesítménye most már egy nagyon szép, megismételhetetlen hattyúdalnak tűnik.
Nasri ismét csendesen elcsordogált, mint a sunyi kölök pisája a gyerekmedencében, Yayát pedig hiába vártuk, lélekben még a dél-afrikai nyárban járt.
Értékelhető teljesítményt csak a két szélső védő (Zabaleta és Clichy) nyújtott, meg Džeko, akinek elsőre sutának tűnő volt a csapat legtudatosabb megmozdulása a tegnapi este.
A hazaik hamar megérezték a vérszagot, nem volt könyörület. Barry-t már a szünetben le kellett volna kapni az első hibája után, de pont akkor kellett élete hibáját amikor nekiveselkedett volna a csapat az egyenlítésnek.
Hart hibája is Watts-Zap-ért kiált, nem lehet a zuhogó esőre fogni, de a védelmet sem lehet megdicsérni, az első két gólnál rendesen a szarban hagyták.
A kispad siralmas volt (hol volt Nasztaszics és Tévez?), Mancini megint egy árva Milnerrel gazdálkodhatott elől, és újra átvariálhatta a felállást 3-5-2-re Maicon és Kolarov beállításával, nem sok, páné, hogy a Barry show után már senkinek sem volt kedve játszani.
Három lépésben nagyon messze kerültünk a gólt sem kapó januártól. Nemrég még az volt a kérdés, Mancini lesz-e a hónap menedzsere, most meg újra (joggal?) a fejét vennék.
Meg kell nyugodni, jelen állás szerint piszkosul fontos két meccs jön, a Leeds a kupában, amit nagyon komolyan kell venni, minél tovább kéne rágni magunkat abban a sorozatban.
Két hét múlva pedig a Chelsea. A mu már barcelonai távolságokban, az ezüstérem kérdését jól lenne már februárban letisztázni velük.
A meccs jegyzőkönyvbe és az összefoglaló: