2008. szeptembere óta nem egyszer jelentették ki többen, hogy a Manchester City egy történelem nélküli klub, amely csak játékszer egy dúsgazdag arab kezében. Ezt nemcsak különböző blogokon, fórumokon álnév alatt írogató – divatos kifejezéssel élve – trollok gondolták, gondolják így, hanem korábban a különböző médiumokban is bele lehetett futni ezekbe a baromságokba.
Minden klubnak megvan a maga történelme, legyen az sikeres, vagy kevésbé sikeres. A City esetében is igaz ez, sőt hatványozottan is, hiszen ebből a szempontból egy hullámvasúthoz hasonlítható a klub, nem hiába van az a kifejezés, hogy typical City. Hajtás után visszamegyünk cirka 150 évet a történelemben, hogy pontos képet kaphassunk kedvenc csapatunk születéséről, hiszen valahogy el kellett kezdődnie ennek a klubnak is a történelme…
Amikor a Manchester City korai történelmét vizsgáljuk, nem mehetünk el Manchester városának múltja, történelme mellett. A klub mindig is igen szorosan kötődött a világ legelső ipari városának a fejlődéséhez. 1800 és 1851 között kb. 1 millió lakosa volt Manchesternek, ez a szám a 20. század elejére megduplázódott. A rohamosan fejlődő textilipar rengeteg bevándorlót vonzott Anglia vidékeiről, Írországból, de Európa (Olaszországból és Németországból) más országaiból is egyaránt. A gyors ütemben növekvő népesség nagy hatással volt Manchester külvárosaira, Ardwick Greenre, Bradfordra és Gortonra. Számos bevándorló, vagy éppen a városközpontból kiszoruló manchesteri lakos költözött ide.
A Manchesterből a szomszédos Cheshire városába tartó legfőbb útvonal volt a Hyde Road, amelyen haladva
juthattunk el a manchesteri városközpontból Gorton külvárosába is. Gorton a 19. században tulajdonképpen két területre oszlott: Gortonra és West Gortonra. Előbbi 1909-ben, míg utóbbi 1899-ben olvadt bele teljesen Manchesterbe. Az Ardwick és Gorton között elhelyezkedő West Gorton tulajdonképpen a semmiből nőtte ki magát az 1800-as évektől. A populációja egyenletesen nőtt, az 1850-as évekre már több mint 2000 lelkes polgárt számlált. Számos gyár és manufaktúra épült meg ebben az időben, amely még inkább meggyorsította a külváros fejlődését.
A fejlődés ellenére West Gorton a XIX. század közepéig nem rendelkezett templommal.
Egy Jabez Ashworth nevű úriember 1857-ben költözött West Gortonba. Ő állt annak a kezdeményezésnek az élére, hogy a városrészben épüljön meg egy templom a lakosok számára. Évekkel korábban egy Droylsden nevű kisváros kápolnaépítésében tevékenyen kivette a szerepét, hasonlót tervezett West Gortonba is. Ashworth felkereste a helybéli üzletembereket és az ők, valamint adományok segítségével 1865. november 30-án felszentelték Szent Márk-templomát.
A Szent Márk-templom
Manchester több társadalmi problémával is küzdött. A szegénység, a szervezett bűnözés, a túlzott alkoholfogyasztás mellett aggasztó jelenséggé kezdett válni az 1860-as évek végétől az úgynevezett scuttling is, amely gyakorlatilag azt jelentette, hogy 1-1 városrész fiatalabb (túlnyomórészt 14 és 19 év közötti) férfi lakosai bandákba verődve, kövekkel, botokkal, parittyákkal megütköztek a szomszédos városrész fiataljaival. Nem kimondottan bűnözés céljából űzték ezt, sokkal inkább a helyi identitás és a büszkeségük erősítése miatt. Na és persze ott volt a hírnév jelentősége is, elvégre nem mindegy, hogy ki a környék legtökösebb bandája.
A west gortoni srácok túlnyomórészt a riválisnak számító Bradfordból és Miles Plattingből érkező bandákkal csaptak össze. A scuttling egyre növekvő népszerűségét jól jellemezte, hogy a harcok alkalmával megjelentek már a nézők is, ők is főleg a város fiatalabb rétegeiből kerültek ki. Ez ellen pedig valakinek tennie kellett, hiszen a fiatalság előtt mégsem lehetett egy olyan példa, ami a munka helyett, az agresszióra és a destruktív életmódra ösztönöz.
A Szent Márk-templom, élén az igazgatójával, az ír Arthur Connell-lel, megpróbált fellépni a scuttling ellen. A templom igyekezett a közösségi élet központjába kerülni, a fiatalság számára pedig sokkal hasznosabb alternatívákra próbálta meg felhívni a figyelmet. Ilyen volt például a krikett, amely a brit birodalom legnépszerűbb sportja volt már akkor. Az 1850-es évek végéről már vannak feljegyzések arról, hogy West Gortonban jelen volt a sportág, a felszentelés után pedig már csapata is volt a Szent Márk-templomnak, 1879-től pedig utánpótláscsapattal is rendelkezett. Ez – valamint az újonnan alapított egyházi iskola – valamelyest felkeltette a fiatalok érdeklődését, de teljesen megoldani nem tudta a gondokat. Továbbra is elterjedt volt a szegénység, az alkoholizmus, a bűnözés, azon belül is a bandaharcok.
1879 májusában a Gorton Reporter nevű újság szerint körülbelül 500 fiatal vett részt egy West Gorton-Bradford összecsapásban. A helyzet kezdett kritikussá válni, hiszen nem egyszer haláleset is bekövetkezett 1-1 verekedés alkalmával. Manchester keleti részében – beleértve főleg a West Gorton, Bradford és Openshaw körzeteket – 20 év alatt pestis módjára elterjedt a scuttling népszerűsége, ami igencsak veszélyeztette az egész város fejlődését.
Letartóztatott scuttlerek.
1879-ben Anna Connell (Arthur Connell lánya), Thomas Godbehere, egy helyi befolyásos vállalkozó, valamint a krikettcsapat elnöke, William Beastow elhatározták, hogy létrehoznak egy olyan egyesületet (Working Men’s Club), amely megpróbál segíteni a fiatalok szociális helyzetén.
Pontos információk nincsenek a megalakulás mechanizmusáról, csak teóriák és találgatások. Egyes kutatások szerint a labdarúgócsapat egyenesen a krikettcsapat bizonyos játékosaiból alakult meg, teljesen kizárva a fent említett egyesület szerepét. Egy 70-es évekbeli tanulmány azonban ennek ellenkezőjét állítja, azaz, hogy a foci abszolút a Working Men’s Clubnak köszönhető, a krikett pedig nem játszott semmilyen szerepet sem. Az igazság valószínűleg a kettő között van. A kulcs Beastow személye lehetett, aki az egyesület és a krikett mellett más sportágak támogatójaként is számon tartják a históriák, így akár ő (vagy éppen egy krikettjátékos is) is bemutathatta az újdonságnak számító labdajátékot a helyi ifjúságnak.
Hiteles források bizonyítják, hogy a Szent Márk-templom csapata (zömmel a junior krikettjátékosokkal) 1880. november 13-án, délután 15 óra 15 perces kezdéssel lejátszotta első labdarúgó mérkőzését a macclesfield-i baptista templom csapata ellen, amelyet utóbbi nyert meg 2-1-re.
Az első mérkőzés tudósítása.
Maga a labdarúgás egyébként nem volt még túlzottan népszerű Manchesterben (a MU jogelődje, a Newton Heath 1878-ban alakult meg). Az első hivatalos futballmérkőzést 1876 decemberében játszották le a városban, amikor is a Sheffield és a Manchester Association találkozott egymással a szent márki krikettcsapat eredeti pályáján, a Longsight Ground-on. Az 1877-1878-as FA Kupa küzdelmeiben jelen volt már egy Manchester FC nevű csapat, amely 1878 januárjában a Stoke gárdájával mérkőzött meg a longsight-i pályán (ami egyébiránt a Szent Márk-templom szomszédságában volt található). Ez a két mérkőzés feltehetőleg markáns lökést adhatott a labdarúgás népszerűségének a gortoni lakosok körében, hiszen immár teljes valójában is láthatták a sportot.
Néhány héttel a történelmi mérkőzés után, a St. Gorton’s (West Gorton) megkezdte első szezonját, ahol 9 mérkőzésen (mind barátságos) 1 győzelmet, 3 döntetlent és 5 vereséget könyvelt el. Hazai meccseit a Brooks & Doxey’s nevű vasgyár területén létrehozott pályán játszotta. Három felemás idényt követően, 1884-ben némi átalakuláson ment át a klub. Nevét Gorton Association Football Clubra változtatta és teljesen külön vált a krikettcsapattól. A vasgyári pályát otthagyták, és a néhány utcával odébb, néhány font fejében béreltek egy földterületet a Pink Bank Lane-en (ami szintén a Szent Márk-templom közelében volt).
Érdekesség még, hogy az 1884-1885-ös szezonban kezdte el használni a csapat azt a fekete mezt, amelynek mellkasán egy fehér kereszt volt látható. Pontos magyarázat nincs arra, hogy miért pont ezt a dizájnt választották, itt is csak találgatások vannak a mai napig (többek között lehet olvasni vallási okokról, a templom vagy a gortoni szabadkőműves mozgalom szerepéről, ebből kifolyólag pedig a templomos és johannita lovagrendek viseletéről is).
A Gorton AFC csapata 1884-ben a jellegzetes mezükkel. A kép jobb szélén álló kalapos úriember állítólag William Beastow.
1887 nyarán a magas bérleti díj miatt új otthonba költözött a Gorton AFC. A választás Ardwick körzetére esett, ami kb. másfél kilométerre van a manchesteri városközponttól. Ám mivel a csapat új székhelye már a gortoni városrész határain kívülre esett, a Gorton AFC névváltoztatásra kényszerült. Így lett a klub neve ekkortól Ardwick Association Football Club. Itt kell megjegyezni, hogy az „Association” név egyáltalán nem olyan szerepet töltött be, mint a „Wanderers” vagy éppen a „Rovers”, hanem ezzel különböztették meg a klubot a szomszédban található Ardwick Football Club nevű rögbi csapattól.
Az immáron Ardwick AFC néven futó csapat a Hyde Road-on talált olyan területet, amit érdemes volt labdarúgópályává alakítania, természetesen ezt is bérelték, méghozzá egy vasúttársaságtól. Szintén a Hyde Road-on, egy hotelben hoztak létre egy főhadiszállást, innen irányították a klub mindennapos dolgait, de fontos találkozók helyszíneként, meccsnapokon pedig öltözőként is funkcionált. A következő 30 évet döntően befolyásoló lépés volt, hogy a tiszteletbeli elnöki székbe az a Stephen Chesters-Thompson ült, aki befolyásos városatyaként és a Chesters Sörfőzde tulajdonosaként élt-halt a klubért. Innen is ered az Ardwick AFC akkori beceneve, a „brewerymen”, azaz „sörgyáriak”.
A Hyde Road Hotel.
1888 és 1891 között mind a pályán, mind pedig azon kívül nagymértékű fejlődést produkált az Ardwick. A chesters-i sörgyárnak köszönhetően a Hyde Road pályája egy 1000 fős lelátóval gyarapodott. De nemcsak a csapat járt jól ezzel a gyümölcsöző kapcsolattal, hanem a maga a sörgyár is. A hazai meccseken természetesen a Stephen Chesters-Thompson vezette cég folyékony kenyerét szolgálták fel a nagyjából 5 ezer fős (a Newton Heath elleni meccseken ez a szám általában megduplázódott) drukkerhadnak. Elkezdték lerakni a klub professzionális alapjait is. Egy Jack Hodgetts nevű játékos volt az első az egyesület történelmében, aki fizetést kapott, mégpedig heti 5 shillinget.
Érdemes még megemlíteni, hogy egy 2009-ben meglelt 1890-1891-es csapatképen látszik először, hogy a csapat a világoskék-fehér színkombinációjú mezt viseli. Ez a szezon áttörés volt egyébként a klub történelmében, ugyanis 1891 áprilisában 1-0-ra megverte a Newton Heath csapatát a Manchester Kupa döntőjében, amivel megszerzi a csapat története első trófeáját. Ugyancsak 1891-ben történt, hogy az Ardwick AFC felvételt nyert a Football Allience bajnokságba, ami a Football League riválisaként működött. Így a „brewerymen” már nem csupán barátságos és kupameccseken, hanem egy szervezett bajnokságban is kipróbálhatta magát.
A Football League 1888-ban jött létre, ám négy éven keresztül nem rendelkezett manchesteri csapattal. A League amolyan elit társaságként működött, csatlakozni csak úgy lehetett, ha a liga csapatai megszavazták azt. Jóval nívósabb bajnokság volt mint az Allience, és nagyobb potenciállal is rendelkezett.
1892 áprilisában döntés született a League és az Allience összeolvasztásáról, ami után létrejött egy 16 csapatos első- és egy 12 csapatos másodosztály. Az 1892-1893-as szezont utóbbiban kezdte meg az Ardwick, aminek a végén az 5. helyet szerezték meg.
A következő idényben nem alakultak valami kedvezően a dolgok a klub körül. A pénzügyi helyzet eléggé megromlott, ehhez jött az is, hogy a pályabérlés megoldása is egyre nagyobb akadályokba ütközött, a vasúttársaság valamilyen oknál fogva fel akarta bontani a klubbal kötött egyezséget. Egyre több játékos távozott, emiatt volt olyan mérkőzés is, ahol mindössze 10 emberrel tudott kiállni az Ardwick. A csapat gyengén muzsikált, 1894 tavaszára az újraszavazási (a többi csapat szavazás útján dönthetett arról, hogy a zónába jutott klubok maradhatnak-e a bajnokságban) zóna közelébe került a gárda.
Először a The Umpire News nevű napilapban jelent meg, hogy néhány Ardwick bérletes új klubot szándékozik létrehozni Manchester City Football Club néven. A mendemondák szerint, az egész állítólag az Ardwick akkori menedzserének, Joshua Parlby-nak volt az ötlete. Azon a véleményen volt, hogy ha Manchester városának a nevét használják, sokkal sikeresebb és népszerűbb lehet a csapat. Bárhogyan is volt, 1894. április 16-án hivatalosan is megalakult a mai néven is futó Manchester City FC csapata. A Chesters sörgyár az új klub mögé is beállt, stabilizálta a megörökölt negatív pénzügyi helyzetet, illetve a vasúttársasággal is sikerült egyezségre jutni a bérlés kérdésében, így a Hyde Road stadionját nem kellett elhagynia az újonnan alakult klubnak. Parlby számára a következő nagy feladat Manchester City felvétele volt a Football League-be.
A menedzser mindent megtett annak érdekében, hogy a League illetékesei rábólintsanak a City csatlakozására. Az elbíráló bizottság előtt hangsúlyozta a klub ambícióit, erősségeit, sőt, magának Manchesternek a kiemelkedő szerepét is említette a birodalmon belül, ami kapcsán pont kapóra jött neki, hogy éppen a végső döntés napján avatta fel Viktória királynő a manchesteri hajócsatornát, ami a korszak és az egész ország egyik legnagyobb beruházása volt.
A liga elfogadta a jelentkezést. Később a többi csapat, a Leicester Fosse mellett megszavazta a City indulási jogát is a Football League másodosztályában.
Parbly ezután kezdte lerakni annak a csapatnak az alapját, amely első manchesteri klubként 1904-ben megnyerte története első jelentős trófeáját (FA Kupa). Tette mindezt 4 évvel a Manchester United, 26 évvel az Arsenal és 51 évvel a Chelsea előtt.
Az 1904-es FA Kupagyőztes Manchester City. Középen a kupa mögött ül Billy Meredith, az angol foci első sztárjátékosa.