Sok értelme nem volt vesződni ezzel a meccsel, utólag megállapíthatjuk – hát még nekünk, szurkolóknak. A streamek legalább annyira ádáz ellenfeleim voltak ma, mint Citynek a Borussia, a két tényező így együttesen pedig egy elég csúnya este okozója lett, mégis jóval bosszantóbb még mindig az Everton elleni hétvégi remi, mint a mai, tulajdonképpen tét nélküli vereség.
A kezdőnkben viszonylag kevés meglepetés volt, nem is nagyon volt miből válogatni. A szélsőhátvéditis szombaton elérte Kolarovot is, ezzel leredukálódott az ezen poszton bevethető játékosok száma kettőre, viszont Zabaleta igen meg volt terhelve az utóbbi hetekben, így érthető módon inkább pihent egyet a derbi előtt. Maicon kezdetése ésszerű volt, Nastasić barátunkat pedig megismerhettük egy új oldaláról, és nem mondhatjuk, hogy szégyent csinált volna magának a második számú szerb balhátvédunk. Jól sem játszott, és szemmel láthatóan nem való oda, de ma ezt dobta neki a gép.
A középpályán a két hipervonat, Barry és Javi Garcia operált. Sajnos itt sem maradt más alternatíva, Rodwell még mindig csak otthon edzeget, Silva és Milner sérültek, Yaya pedig eltiltott volt. A spanyol 14-es ezúttal is leginkább hajmeresztően katasztrofális passzaival vétette észre magát, Barry pedig hiába tud pontosan passzolni, egyáltalán nem jó előjel, amikor ők ketten egyszerre kezdenek. Nézzük a jó oldalát, Garcia még így is messze túlszárnyalta wigani teljesítményét, úgyhogy egyértelműen javuló tendenciát mutat a játéka. Aggódni pedig ráérünk akkor, ha a hétvégén is valami ilyesmi csapatot kell felküldenünk (Yaya says hi, úgyhogy ilyen úgysem lesz szerencsére)…
A kihelyezett BL lúzerek
Sinclair megérdemelte, hogy végre megkapja a lehetőséget – elég semmilyen volt, ahogyan az egész csapat. Viszonylag korán le is jött, nehogymár egyszer is legyen neki karácsony. Futott, futott, de mindig bevárta végül a németeket, hogy még véletlenül sem legyen semmi előnye egyetlen szituációban sem. Nasri ügyeskedett rendszerint az ellentétes oldalon, volt pár szemfüles passza a bosnyáknak, aki egész meccsen olyan volt, mint a ma született Inzaghi. Meg lassú, meg körülményes. Szóval az a szokásos kezdő Džeko. Ma úgysem voltak túl jó cseréink, miért nem próbáljuk meg egyszer, hogy behoznánk a kezdőrúgás után Edint? Hátha.
Tévez is aktív volt, akárcsak Nasri, bennük lehetett még a legjobban bízni, az első félidőben voltunk is kb. annyira veszélyesek, mint a Dortmund, ez végül is az ősszel is így működött – és ott is jött a lefocizás a másodikban. Az elsőben szinte minden Reus körül forgott, aki oda-vissza szopatta a védelmünket, és egyszer igen közel járt a gólhoz is.
A második ígéretesen kezdődött, de tényleg csak kezdődött. Már az első percben fejelhetett Džeko több mint jó helyzetből egy pazar Nasri center után, mégis csak Weidenfeller kezei közé tudta irányítani a bőrt. Ezután olyan tíz perc következett a BVB-től, hogy valósággal megkönnyebbült az ember, amikor végre betaláltak, annál több idő juthat valamit csinálni az eredménnyel. No, persze ez utóbbi nem sikerült, és ezen igazán nem lehetett meglepődni, a játék és az egész hozzállás nagyon is azt mutatta, hogy a lőtéri kutyát nem érdekli itt az EL, és nem fog vele vesződni. Szerintem kár érte. Érdekes, hogy a Dortmund is tartalékos volt, ennek ellenére a játékuk a szokásos volt, szép és gyors, majdnem hibátlan kontrákat vezetve. Olyan focit játszanak, amelyet mi is szeretnénk megvalósítani. Idén legalább tettünk egy kirándulást Európában, és láthattuk, hogyan csinálják ezt az igazán jók. Hogy mindeközben nálunk is igazán jók vannak, csak ez nem nagyon látszik ezen a porondon? Részletkérdés igazán, „majd jövőre”.
A végén bejött még Balotelli és korábban Agüero is, sok vizet ők sem zavartak, bár Kun és Tévez is komoly helyzetet rontott hátrányban, a legjobbunk mégis – akárcsak az Etihadban – ismételten Joe Hart volt. Mario vicces volt, mert szinte mindent elszart, majd feküdt egy sort, ráadásul a bírók és a partjelző is rátett az egészre egy lapáttal, szemmel láthatóan nem a kedvenc karakterük Balotelli, viszont furcsálltam, miért tüntetett ellene annyira a közönség. Ennyire még a Stoke fanok sem szoktak, pedig nekik is megvan ez a hülye szokásuk. Az ősszel belőtte a kamutizit, ezért fizetik. Beugrott, hogy rendesen leszopatta nyáron a németeket (mehehe), de én amiatt sem haragudnék rá, főleg, hogy egyik gólja közt sem ölt meg senkit, csúnyán nézni meg mindig csúnyán néz, úgyhogy ez is egy meglehetősen gyerekes indok.
Zabaleta is játszott azért valamit, ez a csere egy egyértelműen nemes célt szolgált: meglegyen a szokásos három bekk egy BL meccsen, idén ez egy nagyon népszerű társas Manciniéknél. Ők egalább jól szórakoznak.
Csak egy dolog van hátra, amivel mostantól foglalkozni kell, egészen vasárnapig, az pedig a derbi. Igazából már eddig is erről szólt szinte minden, és mondani sem kell, egy győzelemmel minden helyreállna, és többé nem lenne okés felhozni holmi Bajnokok Ligáját, vagy mit. De csakis a győzelem esetén. Úgyhogy forrón ajánlom Silvának, Clichynek vagy Kolarovnak, Milnernek, hogy ugyan tegye már rendbe azt a szaros térdét, mert elfogadhatatlan ez a betegeskedés részükről, és csapjanak oda vasárnap rendesen, mert azért bőven van mit feledtetni.
Ja, amúgy a meccs gólját Blaszczykowski lőtte, csak hogy lássa mindenki, nem azért nem írtam, mert nem tudom leírni. Egy abszolút tökéletes beadás után talált be, az tényleg egy olyan bepassz volt, hogy sem Kompany nem érhette el, Hart pedig egyszerűen nem ugorhatott ki érte, mondom, tökéletes. Gyorsan megnéztem Kuba nevét most a wikin, nehogy beégjek, és tényleg jól írtam le. Na jó, ez a nem semmi: most csekkoltam, a gólszerző Schieber volt, szóval máshogyan égtem be. De legalább megmaradt a sikerélmény a leírással kapcsolatban, ráadásul a gólpassz szerzője csak ez a lengyel fiú volt, azt meg úgyis agyondícsértem, tehát a posztban a helye.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: