Nehéz szavakat találni arra, amit a srácok ma délután letettek az asztalra. Még a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ennyi gólt rámolunk be a vörösök kapujába… A meccs előtt egyébként bíztam benne, hogy győzhetünk, mert most jóval egységesebb és erősebb csapat benyomását keltjük, mint mondjuk a tavaszi meccsen, de erre szerintem senki sem számított. 1926 után a legnagyobb verést mértük a junájtidre, és megtörtük a 18 hónapja tartó hazai veretlenségüket is. Hajtás után jön az 1-6.
Kezdjük rögtön a kezdőcsapattal. Némi meglepetésre (számomra legalábbis) nem került be sem de Jong, sem Nasri. Ott volt viszont az általam idén legtöbbet ostorozott Barry és a remek formában lévő Milner. Balotelli szerepeltetése persze papírforma volt, hiszen ő is top formában van már hetek óta, lehet ezért is tartott tegnap egy kis bemelegítő tűzijátékot otthon… Szóval az első félidő. Ebben a hazaiak uralták a meccset, számos támadást vezettek, amelyekben rendre benne voltak a veszélyes gólhelyzetek lehetősége. Emellett a labdabirtoklási arány is erősen junájtid fölényt mutatott (azt hiszem közel 70-30% oda), a Kompany vezette védelemnek volt is bőven melója. Ennek ellenére mi szereztük meg a vezetést: Milner gurította vissza a labdát Mariónak, aki klasszisokat idéző módon gurította a labdát 15 méterről a kapu bal alsó sarkába.
A gól után akár egalizálni is tudott volna a junájtid, szerencsére Evans
elbénázta a hatalmas lehetőséget. A szünetben nem lehettünk nyugodtak, mert bár nálunk volt az előny, a fölényt továbbra is Rooney-ék birtokolták. Aztán körülbelül a 47. percben megtörtént az, ami a meccset döntően befolyásolta: Balotelli lerántásáért abszolút jogosan kiállította Clattenburg Evans-t. Ezután még mintha fellángolt volna a múú, de gólt megint csak mi lőttünk! Újfent Milner és Silva lövetett gólt Balotellivel, majd beköszönt Agüero is (ezt remélem látta Guardiola is). 3-0. Ezen az eredményen még tudott kozmetikázni Fletcher, de utána beindult a henger. A becserélt Dzeko vágott kettőt és még a meccs egyik legjobbja, Silva is szerzett egy gólt, így lett a vége 1-6.
Az egész csapat magas teljesítményt nyújtott (igen, még Barry is), az idei szezon legnagyobb és legemlékezetesebb meccse van mögöttünk, amit még sokáig lehet majd emlegetni. David Silva teljesítménye mellett viszont nem mehetek el szó nélkül. Valami hihetetlen, ahogy játszik ez az ürge… Túlzónak tűnhet, de számomra olyan szerepet tölt be, mint anno az NBA-ben Magic Johnson az LA Lakers mezében. Tapad hozzá a labda, a passzai pedig élményszámba mennek. A meccs statisztikájából kiderül, hogy összesen 93-szor ért labdába, 65 passzából pedig 60(!) volt sikeres, a gólja és gólpassza pedig csak hab volt azon a bizonyos tortán. A tavalyi év toronymagasan legjobb igazolása.
Már a sokadik ehhez hasonló zseniális gólpasszát adta, és ha ő nincs, akkor valószínűleg a Dzeko-Balotelli-Agüero trió sem szerzett volna ennyi gólt. Apropó Balotelli! Zsinórban az ötödik meccsén talált be és eddig üde színfoltja az idénynek. Talán a legfontosabb dupláját szerezte ma pályafutása során, még pedig nem másutt, mint a legnagyobb ellenfél pályáján. Ez azért megsüvegelendő.
Az 1-6-tal öt pontos fórra tettünk szert, ami persze semmit sem jelent a szezon 1/3-nál sem kábé, de azért jó ránézni a tabellára. A Premier League-ben szárnyal a csapat és egyértelműen bejelentkeztünk a bajnoki címért. A megszerezhető 27 pontból 25-öt begyűjtve és +26-os gólkülönbséggel ez nem is lehet vitás. Jó, tudom a szezon előtt nagyobb esélyt adtam a junájtidnek és a cselzinek, ez most azért megváltoztatom arra, hogy ugyanakkora esélyünk van, mint az előbb is említett ellenfeleknek. Mert fontos, hogy ne szálljunk el ettől a sikertől, ma még ünnepelhetünk, de holnaptól már a szerdai Wolves elleni ligakupa meccsre kell koncentrálni. Hosszú a szezon és még hátravannak az olyan meccsek, mint az Arsenal, Chelsea vagy a Liverpool elleni, amiket Fergiék már letudtak…
De addig is ízlelgessük a következő történelmi tényt: 2011. október 23-án a Manchester City 6-1-re verte a junájtidet az Old Traffordon.
Videós összefoglaló: