Azután, hogy három hónapja gyakorlatilag a Reebokban behúztuk a bronzérmet, vasárnap megint Boltonba látogattunk a három pontért. Mind a két csapat 4-0-val intézte el korábbi ellenfelét a Premier League-ben, így izgalmas meccs elé volt kilátás.
A kezdőcsapat három helyen változott a Swansea ellen pályára küldötthöz képest: de Jong helyett Milner, Clichy helyett Kolarov, Johnson helyett pedig Agüero kezdett. Újdonság volt továbbá, hogy a padon már ott ült a tavalyi társgólkirály, Tévez is. Hiányzott egy kisebb sérülés miatt de Jong, akinek a szerepét Yaya vette át erre a meccsre.
A múlt hetivel ellentétben, tegnap már a meccs elejétől fogva kezünkbe vettük az irányítást. Ez főleg a Yaya-Milner-Barry fedezetsornak köszönhető, akik prímán játszották be a középpályát. De elől sem lehetett hiányérzetünk, mert David Silvával az élen újfent aktívak és gólveszélyesek voltunk. A spanyol törpe aztán meg is szerezte a vezetést, igaz kellett hozzá Jääskeläinen bénázása is, aki igen csak mellé nyúlt a 18 méterről megeresztett lövésnek.
A meccset ezek után tovább uraltuk, minden esély megvolt rá, hogy a májusihoz hasonló sima győzelem szülessen. Ezt erősítette meg Barry is, aki egy szöglet után lőtte ki a bal felsőt. Coyle bandája azonban gondoskodott arról, hogy ne kelljen nyugodtan pihenőre menni a félidőben. Az ex-Citys balszélső, Martin Petrov (kár érte, mert nálunk is jól muzsikált) adta be Richards mellől a labdát, középen pedig Klasnic Lescott-ot lerázva vágta be a labdát. Rögtön a második félidő elején megint az egyik Bolton játékos hibája kellett a harmadik City gólhoz, Knight veszített el egy párharcot Dzekóval szemben, aki a kapuig gyalogolt a labdával és megint két gólosra növelte az előnyt.
Sorozatban a negyedik gólja volt ez a négy meccs alatt a bosnyáknak, lehet idén már beváltja a hozzá fűzött reményeket? A végeredményt Davies állította be, aki Lescott mellől tudott a kapuba bólintani. Utóbbi tehát nem lehet teljesen elégedett, hiszen mind a két Bolton gólt mellőle szerezték. Majdnem félévnyi válogatott szintű játék után nézzük el ezt a két malőrt Joleonnak. Szűk félórát kapott Carlitos is, akin azért látszódott, hogy még nem teljesen 100%-os. Agüerót se felejtsük el, aki bár (szabályos) gólt nem szerzett, ismét rendkívül aktív és agilis volt. Benne volt a gól a játékában, de vagy túl nagy gólt akart rúgni (6 méterről nem találta el a kaput), vagy a spori húzta keresztül a számításait (azért Petrov nagyon könnyen esett el Micah mellől…). Sebaj, ha csak minden második meccsén duplázik, nekünk az is jó.
Két meccs, két győzelem, 7-2-es gólarány. Eddig nincs gond a kottával. A 7 rúgott mellé, mindkét találkozón túlnyomóan jó játék is párosult, ami szintén dicséretes. Abban ugyanakkor biztosak lehetünk, hogy nem lesz ez végig így az idényben, pár hét és beindulnak a különböző kupasorozatok, akkor pedig három naponta fogunk pályára lépni, ilyenkor pedig jönnek majd a törvényszerű hullámvölgyek. A kispad pedig többek között ezért is hosszú. Johnson, Balotelli, Szavics, Zabaleta (meg valószínűleg Nasri is) ekkor már jóval nagyobb szerepet fognak kapni.
A végére pedig jöjjön Mancio nyilatkozata a meccsről: „David Silva remekül játszott a meccsen, ő egy fantasztikus játékos. Nagyon jól kezdte a szezont, ennek pedig örülök. Hihetetlen meccs volt, mert számtalan ziccerünk volt, legközelebb viszont a lefújásig jobban kell összpontosítanunk. Ki kell még emelnem Dzekót és Agüerót is, akinél teljesen normális volt, hogy egy kicsit elfáradt a végére. Tévezzel együtt mindketten hadra fogható állapotban vannak már.” Bobby válaszolt arra a kérdésre is, hogy vajon sikerül-e megszerezni Nasrit: „Nagyon remélem! Meglátjuk, bízom benne, hogy minél előbb sikerül dűlőre jutni.„
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: