Kicsit megkésve, de folytatjuk Micah élménybeszámolóját.
Íme a dupla epizód Észak-Amerikából!
7.
„Idő hiányában sajnos végül nem tudtam elmenni Amir Khan edzésére, ennek ellenére nem tettem le róla, hogy még a meccs előtt benézzek hozzá.
A bokszolók felkészülése véleményem szerint elég izgalmas, nem csak a testedben, hanem a tudatodban is fel kell építened azt az erőt, amit majd a mérkőzésen használni fogsz.
Ha már edzés, akkor mindenképpen el kell mesélnem nektek, hogy a Mester a tegnapi edzésen beszállt közénk az egymás elleni játékban. Velem volt egy csapatban és hát – ha olvasod most ezeket a sorokat Mester, remélem nem veszed zokon – a gyorsasága eléggé megkopott már…
A technika még rendben van nála, csak hát a lábai már nem idézik azt pengés Mancini-t mint anno fénykorában. Amúgy amióta itt vagyunk, még egyszer sem sikerült győznünk edzésen, szombaton remélhetőleg ez majd másképp lesz San Franciscóban.
Valakit meg kell említenem nektek! Ő nem más, mint Denis Suárez (júniusban érkezett a Celta Vigótól). Még alacsony és az izomzatán is van még mit dolgoznia, de rendkívül technikás és remekül lát a pályán. Angolul még nem igen beszél, de David Silva és Yaya a szárnyai alá vették őt és remélem, hogy még hallotok felőle.
Denis is kiveszi a részét az edzéseken uralkodó jó hangulatból és ezt pompás látni. Remek a fiatalok és a tapasztaltabbak összetétele a csapaton belül, ennek pedig hamarosan meglesz az eredménye. A klubnak törekedni kell arra, hogy folyamatosan termelje ki a saját nevelésű fiatalokat vagy éppen újat igazoljanak egyfajta vérfrissítésként. Ők aztán majd együtt fognak fejlődni és együtt is fognak küzdeni a City sikeréért.
Tegnap megint megjelent Khaldoon al Mubarak az edzésen, de Jérome Boateng már nem volt velünk, aki Németországba igazolt a Bayern München csapatához. Ennek Chappy (a csapat szertárosa) örült a legjobban, de nem Jérome távozása miatt, hanem azért mert így kevesebb mezzel kell majd bajlódnia az utazásnál. Az emberek amúgy nem is tudják, hogy mennyi felszerelést kell utaztatni utánunk. Otthon Carringtonban külön szobájuk van a mezeknek, így aztán itt a hotelben is saját lakrészük van. Mindennap másik felszerelést használunk, képzelhetitek mennyi meló van a mosással.
Chappy emiatt kicsit meg is őrült, de mindenki így szereti, szerves része a csapatnak.
Sziasztok!”
8.
„Nos, néhány dolog történt a legutóbbi bejegyzésem óta. Először is, Los Angelesből San Franciscóba utaztunk, utána pedig ide Vancouverbe. A sok utazás miatt néha mindenki összezavarodik, egymástól is megkérdezzük hogy milyen időzónában is vagyunk most?
San Francisco egy gyönyörű város, kár, hogy keveset láttunk belőle. Alcatraz-ra lettem volna a legkíváncsibb, de három hétre előre be vannak előre jegyezve oda a látogatók, ennyi szabadidőnk pedig nincs. Azt ugyanakkor most megígérem magamnak, hogy egyszer még visszajövök és csak azért is megnézem a börtönt.
Jó érzés volt újra élesben futballozni, élveztem a Club América elleni meccs 45 percét. Bár furcsa volt egy baseball stadionban játszani, sikerült megbirkózni vele, hiszen 2-0-ra győztünk két remek hazafutással! Sajnos megfájdult a bokám a meccs után, ezért a Vancouver elleni mérkőzést ki kellett hagynom. Találkoztam Atiba Harris unokatesómmal akkor, amikor Vancouverben meglátogattuk az EA Sports főhadiszállását. Egyébként ő is kihagyta a derbit, mert néhány hete műtötték. Már vagy hét éve nem taliztunk, így aztán jó érzés volt eldumálni vele, elhozta a kicsit babáját is, akivel bővült a Richards-klán!
Gyerekként sokat fociztunk együtt „Tibes”szal, és ő egy olyan ember, akire akkor és most is felnézek. Még mindig az a labdarúgó, aki St. Kitts-ből indult el.
A napló miatt kapom a „zrikát” rendesen csapaton belül. Főleg de Jong van elemében, aki szerint senki sem kíváncsi rám. Szerintem csak féltékeny, mert őt soha sem kérik fel ilyesmikre. Ne mulasszátok el elolvasni a holnapi írásomat sem, Lescott-tal ugyanis lenyomunk egy szkanderversenyt.
Sziasztok!”
A srácok teszteltek is, ha már egyszer ott jártak: