A nyugalmas hét után (amiről egy cikk itt található), indul egy kemény. Az első állomás, a szomszédos Anfield.
Az alig negyvenöt perces buszút, és ott is a csapat a szomszéd városban, rövid túra, de a a szurkolók pénztárcáját ez sem kíméli: 45 font a vendégszektorba a jegy…
Kezdetnek nézzünk meg egy kellemes emléket, az idény elejéről:
Az egy remek meccs volt, szerintem csak a liverpooliaknak nem tetszett. Jelen volt a tulajdonos Manszúr Sejk is, akinek csak az elején volt miért igazán izgulnia.
A személyes anfieldi kedvenc 2003-ban volt, amikor Baros góljával vezetett a ‘Pool. Anelka tizenegyesével egyenlített a City, majd szintén ő a 93. percben a győzelmet is megszerezte a csapatnak.
Vissza a mába: A hétvégén is együtt gyakorolt a csapat, jó a hangulat a hírek szerint. Balotelli szokásos hülyeségét meg már tárgyaltuk.
Zabaleta visszatért, Richards is elkezdett mozogni.
Feltűnt Carringtonban a Rangersnek kölcsönadott Vladimir Weiss, akiről mint kiderült, a skótok egy lábtöréssel küldtek pályára. Egy meccs után jelezte fáj a lába, de nem vették észre a törést, hagyták játszani a következő találkozón, most nagyobb a baj. Visszarendelték, a City orvosi stábja vette kezelésbe.
A csapatársak megtartották Kompany 25. születésnapját szombaton, egy laza ünnepség keretében.
Érződik, hogy lassan a végéhez közeledik a szezon, felröppen már egy-két átigazolási pletyka. Az egyik szerint Tévezért úgy húsz millió fontot szánna az Inter edzője, Leonardo. Ami két dolog miatt tűnik komolytalannak, az egyik az összeg, a másik, hogy korán sem biztos, hogy a brazil ül majd az Internazionale kispadján a következő szezon kezdetén.
A másik pletyka, ami hihetőbben hangzik, hogy a City 40 millió font körüli ajánlatot fog tenni az Arsenalnak Jack Wilsherért. De ezeket a híreket nem kell túlságosan komolyan venni, néhány szenzációhajhász hírforrás hozta csak le főoldalon ezeket.
A mai meccsel kapcsolatban érdemes megnézni a fogadóirodák odsszait, totálisan bizonytalan mindenki. Szerintem senki nem tudja egyik oldalon sem mire is számíthat kedvenceitől, mindkét csapat nyolc napja nem játszott, sérüléshullám a ‘Poolnál, ellenben a Citynél különösebb dolgok nincsenek. A Vörösök támadósora életveszély, Mancini sokszor bunkert játszat idegenben.
Utoljára 2008-ban nyert a Liverpool ebben a párharcban, bár az igaz, hogy az ilyen sorozatokat csak azért érdemes számon tartani, amikor megszakad legyen miről beszélni. A meccsen a mentalitás sokat fog számítani. Be kéne bizonyítania a csapatnak, hogy igenis méltó a Bajnokok Ligája szereplésre, kézbe kell venni a sorsuk irányítását. Ez a nap erre remek alkalom! Nem szabad a küszöbön elbukni, vagy várni, hogy mások alakítják majd kedvezően a körülményeket! Emelt fővel kell küzdeni, mindent beleadni! És ha még ekkor is jobb az ellenfél, kezet kell, nyújtani és dolgozni tovább!
Sérült a csapatnál egy van, az operációból lábadozó Boateng. Már könnyítve edz Micah Richards is, de feltehetőleg nem fog ma szerepet kapni. És a felfüggesztett Kolo Touréra továbbra sem lehet számítani.
A Vörösöknél ennél lényegesen nagyobb a baj. Nincs Gerrard, nem vezetheti a „vörös elnyomást”, és hiányzik a védősorból Dan Agger, Glen Johnson és Martin Kelly is.
Ez a hét Mancini nagy próbatétele is. Volt nyolc napja, szinte a teljes kerettel, hogy kitalálja a taktikát, a felállást, mindent. Megalapozhatta a hangulatot, most rajta is sok múlik. Remélhetőleg azért nem túl sok.
Vasárnapra viszont egy dolgot mindenki látni fog: igazából milyen menedzser is ő.
A végére még egy kis múltidézés, ennek jegyében egy kép, kicsit már a szombati derbire is gondolva. Manchester-Liverpool. LFC-Everton vs City-United vegyes az 1920-as évek elejéről. Megnéznék egy ilyen meccset manapság is!
Érdekes ez a futballevolúció, a Manchester felállása hasonlít Mancini kedvenc taktikájára, ha tehetné Mancio a pont tükörképét, az öt védős felállást preferálná.