A nyáron új időszámítás kezdődik Manchesterben ezt tudtuk, ma hivatalossá vált az első transzer.
Felemások az érzéseink…
Nyomorultak
Manszúr bin Zajed ál-Nahjan Sejk és Khaldoon Kalifa ál-Mubarak proudly presents, a manchesteri városi színházból: Ferran Soriano i Compte és Aitor Begiristain Mujika produkciójában, Manuel Luis Pellegrini Ripamonti rendezésében, (többek között) Charles Joseph John Hart, Vincent Jean Mpoy Kompany, Martín Gastón Demichelis, Wilfried Guemiand Bony és Sergio Leonel Agüero főszereplésével, Josep Guardiola Salanak ajánlva ‘A nyomorultak‘ című előadást.
Nullák
A manchesteri derbire készülve, a rags legszebb idei meccseit vetíthette orrvérzésig Pelle a srácoknak, mert sikerült remekül kopírozni őket, a legutóbbi két meccsen ünnepien mocskos rossz két 0:0-át sikerült produkálni. A két rettenetért azért járt egy bajnoki pont és egy bajnokok ligája továbbjutás, de az égiek a szokásos sérüléssel büntették meg a nézhetetlen izéket.
Deprengeni nincs idő, már húztak is a bl-ben, na és készülünk a vasárnapi derbire.
A Norwich elleni bajnoki még engem is meglepett. A kanárik erősen izzadnak, hogy ne essenek ki, ráadásul a Premier League legrosszabb formájában lévő csapata volt a meccs előtt. Yaya sérülése miatt Pellegrini a 4-4-2-hőz nyúlt, azaz Bony kezdett. Kár volt. A második félidőben már kaput sem találtak a srácok, egészen kivételesen rossz meccs volt. Agüeronak volt egy ziccerre, meg egy szép szabadrúgása oszt ennyi (a Norwichnak meg egy kapufája..). Remek, lassan a bl hely is remegni kezd, nemhogy az érem.
Kedden a bl-ben már előkerült Yaya, Bony ment a padra. Sterling meg a jelek szerint Liverpoolban kijátszotta magát a kezdőből. Pellegrini meglepett. Nem számítottam arra, hogy a ’legjobb’ csapatot dobja be a lefutott bl visszavágóra. Volt bennem egy kis félsz, én szívesen láttam volna a pályán Bony-t, Caballerot, Demichelist, Mangalát (a két védő végül jött is..), Sterlinget és Kelechit (a kis nigériai még a padon sem volt).
Jött is a bazdmeg.
Kompany sérülése nem hiányzott, baromira nem. Egy hónapig megint nem lesz pályán a kapitány… A hab a tortán még Otamendi kidőlése (azért még a csere előtt okosan begyűjtött egy sárgát, mert engedély nélkül tért vissza a pályára). A Demichelis-Mangala páros várja a mu-t. Nice.
A szünet előtt két csere kilőve, a csapat meg nem szakadt szét, egyáltalán nem. Megint Yaya volt a legjobb, félelmetes, hogy a csúcsformájától messze lévő Touré mennyire befolyásolja a csapat játékát, ha a ott lett volna Norwich-ban, meglett volna a három pont. Tuti. Félelmetes, hogy az egyetlen kapura tartó lövést is ő produkálta…
Hartnak még a végén tornáznia is kellett. Mindegy, a klub történetében először nyolc között a bl-ben a csapat!
Nem lehet szó nélkül hagyni a magyar közvetítést. A bajnokikon megkímélem magam a hazai szagértőktől, de rettentő. Valamennyire csak Kemenes Szabi volt képben, de döbbenet, hogy a City-vel kapcsolatban csak a fika ömlik ki a szájukon, miközben ilyen mondatok is elhangzanak, hogy a City nyerte a ligakupát nemrégiben, asszem 3:1-re. Rettenet.
A Norwich meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló (meg ne nézd!)
A Dinamo elleni visszavágó statisztikái és a videó (csak akkor kattints, ha nem tudsz aludni!)
Jöhet a folytatásban a PSG. Ez az a párosítás, amire fingom sincs, hogy mit mondjak. Ha a következő három hétben nem változik semmi, Ibráék már Párizsban kifiléznek minket (az első meccs április 6.-án lesz idegenben, a visszavágó április 12.-én az Etihadban). Ha változik, durván jók vagyunk egy ki-ki meccsre.
Ezzel a sorsolással egy kicsit távolabbinak tűnik egy Pep-Pelle párharc. Megnézném, nagyon már csak ezért is akarom a Párizs elleni továbbjutást! Légyszi-légyszi!!
Néztem a Bayern-Juvét, amúgy is, de elővettem a szemüvegem, hogy lássam, mit tud Guardiola. Nem voltam a híve a Barkájának, oké, legyalultak mindent és mindenkit, de akkor sem. Ha epét kellett rájuk hányni, ott voltam az első sorban. De legyalultak mindent és mindenkit.
Aztán ment Münchenbe. Ott is várta a terített asztal, mondhatták az utálói (mondtam én is, persze). De amikor játszottunk velük, hát bazz, ennyire nem fostam össze magam csapattól az Etihadban.
Valamit tud a csóka. Motivál, van esze és bátorsága. Jól nyúlt bele ebbe a meccsbe is, a taktikai húzásai bejöttek, a cseréi szintúgy.
Remek edző, de kell hozzá neki (is) ehhez pénz és csapat. Szét fog baszni nálunk mindent és újra fogja rakni. Ez lesz a legkeményebb melója. Egy meccskeretnyi játékos mehet ha akar, a hírek szerint az elkövetkezendő években. Tőlük lehet búcsúzni (szerencsére nem mindenki és mindenáron)
kapusok:
Hart, Caballero, Wright
védők:
Zabaleta, Kompany, Mangala, Koalrov, Demichelis
középpályások:
Silva, Yaya, Nasri, Fernando, Delph
csatárok:
Bony, Jovetics, Džeko
Fiatalítás, saját szájízre szabás. Érdekes lesz. Igazából várom.
De most nem ez a fontos, hanem a derbi.
Az elmúlt hat évben a City lett a domináns csapat Manchesterben. Tény. Nem kéne tönkrevágni vasárnap mindent. Kell ez a siker. Kell a sima bl hely. Kell egy érem. Ennyike egyelőre.
A mu sincs a topon, de nem a manchesteri cripple fight-ra vagyunk kíváncsiak. Négy ponttal vannak mögöttünk (egy taknyolással a West Hamnek dobnánk fel a negyedik helyet), sérültjük nekik is van egy szekérnyi, a pudli kicsapta őket Európából, de ezeket le fogják szarni, ez a derbi.
A bl sorsolásra vára az ausztrál kistesó, a Melbourne meccsét néztem, a listavezető Brisbane-t fogadták, égtek is a szünetben, nem ment nekik, de akartak (jött egy tizi+piros lap, de ez a kurva foci már csak ilyen, aki megy előre töretlenül, annak be is jön), 3:1 lett a vége, nem egy pl az ausztrál liga, de valami ilyesmit jó lenne látni a nagyoktól is.
Menni előre, aztán csak jön végre az az Agüero gól.
Búcsú Birminghamtől
A három vereség (ebből kettő hazai pályán…) után nagyon ránk fért egy kis siker. Ez gyakorlatilag borítékolható. Messze a legrosszabb Premier League csapat érkezett az Eastlandsre, nem is mehettek haza máshogy, csak üres kézzel. Végre újra egy sima bajnoki! „Búcsú Birminghamtől” bővebben
A Pudli kétszer – azaz a mámor és a gyötrelem
A hihetetlenül rapszodikus teljesítményünk nem eredményezhetett mást, mint, hogy a csapat (ha nem is simán) megnyerte a ligakupát vasárnap a Wembley-ben! Csodálatos, két év után újra egy trófea!
Hogy ne vidámkodjunk annyira, szerdán újfent a pudli volt az ellenfél, Liverpoolban. Ott persze –- szinte törvényszerű volt, mondani sem kell – a hazaiak apróra szaggatták a csapatot.
Ezt felejtsük el gyorsan, örüljünk még egy kicsit a kupagyőzelemnek!
This is the trip… the best part… Wemberlee
A Manchester City szezonjának (úgy tűnik…) legérdemlegesebb része immáron a ligakupában ölt alakot, hangolódjunk tehát a wembley-beli utazásra, amely remélhetőleg majd egy felejthetetlen mérkőzést foglal magába.
The best part of the trip
Bár az észak-angolok többsége mindig egyfajta kicsinyes lenézéssel, vagy legalábbis nevetség tárgyát képező hangsúllyal illeti meg ezt a futballszentélyt, ha éppen csapatuk tesz oda látogatást, akkor tudják, hogy végre valami igazán izgalmas és csodaszép várhatja ott kedvenceiket. A Wembley a történelmet írja, klubok és válogatottak történelmét, ez alól korántsem kivétel Manchester legkedvesebb alakulata.
Akármennyire is derogál egy kiutazó City szurkolónak ellátogatnia a csúnya és sznobista arénába, a WEM-BER-LEE-be, ahol a szerinte sokkal gázabb IN-GER-LUND játssza hazai meccseit, valahogyan a hangulat és az ott örök időkig elmentett emlékek felejthetetlenné, sőt varázslatossá teszik az egész jelenséget.
’56-ban nemcsak kupagyőztes lett a City a Birmingham ellenében, de Bert Trautmann például ekkor avanzsálódott a futballvilág igazi legendájává. 1969-ben is itt sikerült elhódítani a rangos trófeát, ’76-ban a Ligakupa lett elnyerve ebben a stadionban, Tueart, Royle, Doyle és Barnes vezetésével, hogy aztán harmincöt évvel később újra megdicsőüljön a City, immáron az új Wembleyben.
Megéri mindkettőn még egyszer végigmenni, én megtettem, közben le is részegedtem, nem csak a sörtől
A modernkori City mégsem élhette volna meg azt a sok szépet arabékkal, ha nincs 1999, és a híres harmadosztályú playoff. Ha akkor nem jön össze a dolog, ki tudja, mikor, vagy úgy egyáltalán. Lesüllyedni egy nagy múltú klubnak a harmadosztályba, majd nem feljutni egyből, az bizony komoly és végzetes csapást mérhet a delikvens csapatra.
De nem akkor, ha a csapatodban van Paul Fuckin’ Dickov és Kevin SuperKev Horlock. Két megjegyzés az olvasónak, hátha eddig nem lett volna ezekre figyelmes: az ellenfél menedzsere bizonyos Tony Pulis volt, aki azóta a favágást is egészen új dimenziókba léptette, és ha nagyon benne van az ember az összeesküvés-elméletek témákban, talán arra a gondolatra is kapós lesz az agya, hogy ugyan vajon miért éppen mindig a City meccsek után rinyál Pulis amiatt, mekkora különbség van a két keret között, nem mondjuk egy Chelsea vagy United meccs apropóján.
A másik; Pulis mellett legalább annyira közismert arc manapság is Mark Halsey, aki csak ezen meccs indítékából akarva-akaratlanul emlegetett alakja lesz a City históriájának még évekig, hiába egy túlsúlyos, ördöggel lepaktáló vadbarom.
Az ember videót néz, ezzel párhuzamosan szöveget értelmez, majd kétszeri orgazmusban részesül egyazon pillanatban
A lényeg, hogy a Wembley valami ilyesmit szolgáltat a nagyérdeműnek. Az ilyenekért megéri odamenni, de ezért megérte odamennie a Milwallnak, Chelsea-nek, Wigannek egyaránt. Hogy innen ki fogja tovább bővíteni történelmét valóban számottevő sikerrel (=trófea), még kérdés. Mindenesetre, Wembley, we’re there for the taking, hogy egy lehetetlen módon fordítható frázissal éljek.
Ezt éljük át
Reméljük azonban, hogy emellett eljön majd még ennek is az ideje:
Hazai kupadöntők – III. rész
Visszatérünk a Manchester City hazai kupasikereit taglaló sorozatunkhoz (az első két rész Heroes
Hősies meccs volt a szerdai a bajnokok ligájában, hősies tőlünk, hogy összekaparták magukat a srácok a padlóról a három mocsadékul sikerült meccs után, és végre megvan (jóvan, most végre nem a Barca jött szembe) az első győzelem a bl kieséses szakaszában!
Hősies teljesítményt nyújtottak az ukránok is (december elején játszottak utoljára tétmeccset!), bár esélyük nem maradt, voltak pillanatok, mikor keményen szorongattak. Nem rossz csapat a Dinamo.
Megvan a továbbjutás. Ez fix. Egyelőre több nem kell. „Heroes” bővebben