Az idény felén túllépve itt az ideje egy új posztnak is. Gyorsan átlapozzuk hónapról-hónapra a szezon eddig lefutott részét, megnézzük hol tart most a csapat, mit értek el, mire mehetnek a továbbiakban. Ráfókuszálunk egy-két játékosra (közte persze az új fiúkra). Életjelek tőlünk.
Augusztus:
az évkezdés hiba nélküli volt, asszem ez kétségtelen. 10:0 ide, 12 pont. Ehhez nem kell semmilyen kommentár. Komolyabb hiányzó nélkül (volt Kompany és szerzett is két gólt! de volt még Nasri találat is), a megszokott Hart clean sheet mellett Sterling is megszerezte első City gólját. Nagyon szép nyárvéget éltünk meg.
Augusztus meccse: Everton, idegenben.
a Chelsea ellen sem volt rossz meccs, de az idő beárazta a bajnokot, na meg sima kettővel eljönni a Goodisonból, mindig fasza.
Augusztus játékosa: Fernandinho. Rossz meccse nem volt a brazilnak, e mellett vállalt két gólt.
Szeptember:
az ősz sem indult rosszul, de már a Palace ellen már csikorgott a gépezet és ha nincs Kelechi Iheanacho utolsó pillanatos gólja (a beállása után egy perccel), itt sem lett volna meg a három pont. Ami még rosszabb volt a folyatásra nézve: Agüero is itt szedett össze kisebb sérülést először az idényben (mondjuk arra sem gondoltunk volna, hogy bajnokin hét meccs múlva nyernek legközelebb idegenben).
A két ezt követő hazai vereség nem volt bekalkulálva. Juve ellen tipikus BL fíling volt, nagy nehezen ezt még benyeljük (Kompany sérülését már kevésbé), de a West Ham elleni black out különösen bosszantó volt, a döntetlent sem sikerült kicsikarni, pedig az első manchesteri gólját megszerző de Bruyne mellett volt még egy-két jó performansz.
A Sunderland hazai pályán való elpicsázása a miki egér kupában (1:4) csak a lelkünknek volt jó (na meg arra, hogy George Evans legyen az első olyan playa ever, aki a City minden korosztályos csapatában pályára lépett), aztán a Spurstől megkaptuk a magunk négyesét. Érthetetlen.
Szeptember meccse: a ‘Gladbach ellen idegenben. Visszajött valami ezzel, főleg, hogy a végén lett meg a győzelem (Hart kifogott büntetője sem kutyus), kellett a kis szívünknek.
Szeptember játékosa: Yaya és de Bruyne között vacilláltam, de Touré lett a befutó. Kiemelkedő meccse nem volt, de rossz sem. Stabil húshegy a középpályán.
Október:
ez a hónap is közel tökéletes lett. Agüero ötöse a ‘castle ellen, Sterling hármasa a Bournemouth ellen, Manu García gólja a Palace ellen … Volt még benne minek örülni, bőven (még Bony is összekapart összesen három és fél gólt!). Az egyetlen pontvesztés Salfordban volt, belefér.
Október meccse: A Sevilla elleni hazai BL győzelem. Volt pár gólgála, de ez volt a legfontosabb siker. Ismét hátrány egy BL meccsen (a vezetésük megszerzése előtt még egy bazi nagy kapufájuk is volt a spanyoloknak), de sikerült. Kellett nagyon. de Bruyne hatalmas volt.
Október játékosa(i): Itt is nagy a vacila, de most döntetlen lesz. Nicolás Otamendi és Kevin de Bruyne kiemelkedett ebből a remek hónapból is. Otamendi jól pótolta Kompany-t, de Bruyne pedig megmutatta mindenkinek, miért is nem volt olcsójános.
November:
Újabb felemás hónap. A sikerek mellett sikerült a tökutolsó Villa elleni idegenbeli 0:0 sem az álmaink szerint játszottunk, de a ‘pool Etihad béli gálázása, több volt, mint bosszantó (a torinói vereség bent volt a borítékban, már rég). De legalább Delph első góljának tapsolhattunk az ősz végén.
November meccse: Az első, újra a Sevilla ellen. Idegenben biztosan, de szerintem ámblokk a teljes szezonban itt működött a legjobban a gépezet az első félidőben. Rég volt ilyen hátradőlős, önfeledt meccsnézés egy komoly összecsapás első játékrészében. Sterling álomszerű volt.
November játékosa: ebben a hullámvasút szerű hónapban talán (a Zabaleta hiánya miatt mind az öt meccset végigtoló) Sagna volt a legkevésbé fos a legmegbízhatóbb pontja a csapatnak.
December:
Hét meccs. Hosszú volt a hónap, egy picit lehetett volna jobb is. Az igazán fájó az volt (hiába volt mindkét meccs idegenben), hogy a közvetlen riválisoktól csak egy pontot sikerült elhozni. A Britanniában való megfázás sajnos menetrendszerű, de a maradék négy meccs rendben volt.
December meccse: a ‘Gladbach elleni BL meccs. Agüero sérült, Bony nincs a toppon, Pellegrini klasszik csatár nélkül küldi fel a csapatot. Végül is bejön. Sőt, mikor Bony bejön, ad két gólpasszt és lő egy gólt. Két benyelt dugó (ez a BL…), ismét hátrány, de a Juve elvérzik Sevillában, nálunk 4:2 a vége, csoportelső a City! This is history!
December játékosa: Yaya Touré. Jó meccsek, gólok (és még góllövőt is csinált Iheanachoból).
Január:
Eddig három meccs volt egy hét alatt. Bajnoki győzelem, sima FA kupa továbbjutás, életben maradt Wembley szereplés a ligakupában, de még hátra van négy találkozó.
Január meccse (eddig): A Norwich elleni továbbjutás szép volt, de a Watford elleni hajrában behúzott bajnoki az igazán fontos.
Január játékosa (eddig): Agüero. Sergio végre újra hozza magát (három meccs, két gól, két gólpassz), remélem már semmi komolyabb sérülés nem fogja hátráltatni.
Merre tovább?
A bajnokságban az Arsenal három pontra van csak. A londoni vereség után már ők is nyeregben kezdték magukat érezni, de aztán elmentek Southamptonba egy jó nagy pofonért. Van még bennük (is) pár sérülés botlás a Leicestert pedig meg fogjuk előzni (más nem február 6-án).
A bajnokok ligájában története során először csoportgyőztes a csapat, nem mondom, hogy a Kijev ellen már meg is van a továbbjutás, de a csoportellenfelek mind erősebbek voltak az ukránoknál.
Az FA kupában sima volt az első meccs, a ligakupában nem lehetetlen az egy gólos hátrány leküzdése.
Nem állunk szarul, sőt. Néhány médium, blog szereti azt láttatni, hogy a City képes bárhol, bármikor kikapni. Lehet, de nem gyenge ez a csapat (azért az tény: a világ futballszurkolónak a többsége szeretne egy ilyen gárdát a magáénak tudni). Én bizakodó vagyok,
Bony. Alig 14 meccsnyi játékpercet volt pályán a bajnokságban, ahol 206 percenként talál be átlagban (összesen négynél jár), a BL-ben viszont meccsenként húz be egyet (91 perc/gól az átlag) és mellette gólpasszokat is ad (összesen öt). Nem vagyok elájulva tőle, de nem rossz cserecsatár. Džekóra nem cseréltem volna el, pláne ilyen költséggel, de az ilyen transzferek miértjeibe nem fogunk belelátni. Never.
Az új fiúk közül de Druyne a legjobb, az ő vadászterülete a ligakupa, négy meccsen négy gól és három gólpassz (az ellenpont a BL, ott négy meccsnyi játékidő mellett egy gól és egy assziszt). A bajnokságban 16 meccsen (összesen 1300 perc) 5 gól és 8 gólpassz. Fasza. És tudja még fokozni is a tempót.
A belgánál is fiatalabb Sterling (decemberben lesz 22!) sem okozott csalódást. El kell kapnia a fonalat, ha idővel több jó meccset is képes lesz zsinórban lehozni, a PL egyik legjobbjaként fogják számon tartani. Eddig összesen 28 meccsen van 9 gólja és 7 gólpassza (217 gól/perc mutató).
A harmadik drága új fiú Nicolás Otamendi. Ő is olyan volt, mint a csapat, hullámzott rendesen. Kompany párjának, nem helyettesének kellett volna lennie az első félévben, de ez van. Néha olyan, mint a híre, ő a világ egyik legjobb centerhalfja, néha meg azt sem tudja hol is jár éppen.
Az idény egyik kellemes színfoltja Kelechi Promise Iheanacho. Nincs beszarva a kölök, a bajnokságban 168 perc alatt összehozott két gólt, a kupában egy meccsen egy, a ligakupában két meccsen két gólja és két gólpassza. Ha Nasri nem épül fel belátható időn belül, nevezném a BL-be, simán.
Ha az újak mellet Hart, Yaya, Agüero és Silva is rendben lesz, Kompany és Nasri visszatér, Fernandinho továbbra is szántja a pályát, a sérüléshullám pedig csökken, lehet itt egy nagyon szép tavasz.
Ami nagyon tetszik és egyértelműen előrelépés az előző szezonhoz képest, hogy a pontrúgások után képesek végre gólt szerezni a srácok, ezek fejes (és egyéb) gólok
Kíváncsi vagyok mi lesz a januári átigazolási szezonban. Pellegrini újfent Iscót akarta volna, de Madridban változott a szélirány, Zidane bepattintotta a kezdőbe Pelle kedvencét.
Aztán jön a nagy kérdés: a mérnök úrnak lesz-e még szava bármire is az Etihadban?
Mert ugye itt van a Guardiola kérdés. Pep koccol Münchenből, tény. Angliába megy, bejelentette. Már a német sajtó tényként tálalja: az Eastlands a végállomása. Vannak még opciók a szigeten is, de a legkisebb oddsal a City kispadját adják.
Kell nekünk? A jelek szerint igen. A Soriano-Begiristain törzsfejlődés kulcspontja lesz a kopasz, hogy aztán (amikor pár év múlva innen is lelép) a New York City-t most átvevő Vieira üljön a helyére.
Jobb lesz, mint Pellegrini? Semmi garancia sincs erre. Tökéletes lenne, ha ide is egy remekül lezárt idény után érkezne.
A Sun minden esetre már szabadjára engedte a hírneves fantáziáját:
(mondjuk a katalán sport sem akar lemaradni)
Messi és Pep a Cityben? Annyira bizarr egyelőre, hogy kár szót is vesztegetni rá.
Remélem az ‘öreg’ estleges távozása és a kopasz érkezése nem kavar be. A játékosok profik, baromira nem kellene ezen pörögniük nekik is.
Holnap újra meccs. újra az Everton, most a bajnokságban, otthon. Van olyan mértékadó portál, amely szerint a vendégek az esélyesek, hát nem tudom. Inkább azt mondom: ideje megkezdeni a nagy tavaszi menetelést!
kezdés: 20:45, tv: digi3, stream: erre