Sikerült otthon elhasalni a Chelsea ellen. Szar ügy, de még nem ég a ház (meg jövő szombaton házhoz jönnek a bosszúért). Össze kell lapátolni magunkat és menni tovább.
Szép sorozatok, szevasztok! A leghosszabb 2010 Novembere óta állt. Ekkor fordult elő utoljára, hogy valaki kapott gól nélkül távozott az Eastlandsről. A csapat a Birimngham City, a kapus pedig Ben Foster (jelenleg WBA).
A hazai bajnoki veretlenség az idény kezdetekor startolt, a hazai veretlenség minden sorozatot figyelembe véve október eleje óta nyúlt, a veretlenségi sorozatunk pedig húsz meccsig húzódott (november közepe óta). Vége.
A racionális felem tudta, nem lehet a végtelenségig húzni, de a szurkolói énem háborog. Főleg azért, mert ez a Chelsea nem volt egy verhetetlen alakulat, de be kell látni, bejött Mourinho számítása, főleg azért mert a középpályásai végre tudták hajtani azt, amit megálmodott.
Összejött a José által kifundált masterplan, két lőtt góllal jól kijöttek az idegenbeli rangadókból, mind a hátuk mögött van már. A szezon elején a Chelsea-t jelöltem meg, mint a bajnokság nagy esélyese, volt idő amikor azt gondoltam mégsem, de ezzel a győzelemmel újra nyerő helyzetbe pozicionálták magukat.
Mourinho biztosra ment most is, ráadásul Hazard nagy király volt, de nálam Matics volt a mom. A Matics-Luiz páros megteremtette a lehetőséget a belgának a ‘ficánkoláshoz’.
Ezen a meccsen lett igazán világos mindenkinek, hogy José miért akarta Maticsot. A szerb volt aki ellopta előlünk a show-t, nem volt náluk sokat a labda (65-35), nem passzoltak valami pontosan (74%, 191 ért célba, de ebből 102 a támadó harmadban, nálunk 83%, 400 de csak 172 Cech kapujánál), de Matics igencsak megbecsülte a zsugát, passzolt, cselezett, labdát szerzett, a kapufájáról nem is beszélve.
Mindenki Hazardot kereste, aki lubickolt. Egy halászunk sem volt aki belevágja a szigonyát…
Az Etihadból érkező első hírek nagyon meglepőek voltak, Agüerót a kezdőcsapatba jelölve, wtf?! Aztán jött a kiigazítás, Negredo a kezdőben és megláttuk a lényeget: nincs Fernandinho (négy hétig!!!). Vááá.
García sincs, azt hinné az ember, hogy eljött Rodwell ideje, de nem. Milnerrel próbálkozott ezen a poszton Mancini is, de ő sem, hanem Demichelis. Vááá.
Nem véletlen, hogy januárban is középső középpályást akart venni Pellegrni már januárban, és az sem véletlen, hogy középpályások vannak leszerződve a nyárra.
Martín tette a dolgát, már amennyire tenni tudta, sokat szerelt (de legalább ennyit elrontott), sokat passzolt (62-ből 56 ért célt), de ebből kevés ment előre. Tette a dolgát, de nem egy Fernandinho. Ő csak egy egy sorral előrébb vezényelt középhátvéd.
Szóval nem Demichelis volt a legrosszabb, hanem a támadószekció (az a száz gól fölött járó támadószekció). Kínosabbak voltak, mint egy darab szar a lakodalmas asztal közepén.
Negredo támolygott, Džekónak semmi sem jött össze, Silva rendszeresen bemászkált középre, így Ivanovics szépen jöhetett fel a szélen (nem ezen múlt, de jellemző, hogy a gólnál David csigalassúsággal vánszorog vissza a jobbszélről).
Furcsa volt, hogy Pellegrini csak egyet cserélt. Jovetics jobb volt mondjuk, mint Negredo, de ez nem volt nehéz. Milner talán oldott volna valamit a pályán uralkodó görcsösségen, volt már rá példa.
Bosszantó volt ez a meccs, főleg úgy, hogy a kapufák ellenére egy kis (legalább igaza lett volna Josénak) az iksz legalább meglehetett volna.
Folyt. köv. jövő szombaton a kupában visszavágunk. Csak a sorozatok értek véget, a verseny nem. A következő fordulóban megyünk Norwich-ba, kezdődhet egy újabb széria!
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: