A bl visszavágó igazi tét nélküli öröm-bánat-foci volt a ‘B’ csapatnak. Igazán furcsa volt nézni ezt a meccset tudván: ikonikus City játékosok jó eséllyel utoljára húzták magukra a csapat mezét, de volt aki először tehette ezt meg.
Így megy ez, egy új korszak kezdetén, de minden kezdetnek vannak kellemetlen része is. Ez a meccs határozottan a kellemetlen feléhez tartozott. Érzelmek, búcsú, bajnokok ligája csoportkör.
Az odavágón eldőlt minden, így Pep nyugodt szívvel tehetett gesztusokat, nézhetett meg ezt-azt meccsszituációban. Ezek a gesztusok azt eredményezték, hogy ez volt a Gourdiola korszak legkevésbé élvezetes meccse, most játszott legkevésbé Pepesen a csapat.
Hart – Joey mint csapatkapitány léphetett pályára, gyönyörű volt a hattyúdala. Csattanóst választ adott, tizennégy tökéletes rövid mellett két pontos hosszú passz, bátor kilépések. Igazi Pep szája íze szerinti kapusteljesítmény. Oké, a Steaua a Cityhez képest egy darab szar, de akkor is, az ember csak eljátszik a gondolattal: mi lett volna ha.
Az egész meccs róla szólt, de a vége igen csak emlékezetesre sikeredett. Januárban elérte a kétszázötvenedik bajnokiját City mezben, álmomban sem gondoltam volna, hogy még tizenhat és itt a végállomás.
Szevasz Joe, Torinoban imádni fognak. Sírok, bazdmeg.
Maffeo – megkapta a lehetőséget (a még mindig kidőlt Sagna hiányában Zabaleta pihenhetett egy kicsit). Tavaly egy párszor, idén pedig Stoke-on-Trentben ülhetett le a kispadra. Mint már említettem: a Bukarest nem szint — de mikor játsszon, ha nem ilyenkor —, de a csapat egyik legjobbja volt, tényleg. Élt a lehetőséggel, jó lesz még a kupameccseken is viszontlátni.
Clichy – ő is hozta azt, amit kell. Kimagaslóan magas passz szám, sallang nuku. Rengeteget volt nála a labda, kezdi nagyon is érezni az új taktikát ő is.
Stones – Guardiola nagy teremtménye lehet, egy Boatenghez hasonló védőt fog belőle faragni, John minden képessége megvan hozzá. Hatvan percet kapott most, hozta azt, ami kell.
Kolarov – Aleks a Pep éra nagy talánya. Lehet rá számítani a ‘helyén’ és középen is. Sőt, nem csak számítani lehet rá, de ezen a meccsen (nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ki volt az ellen, de akkor is) ő volt Beckenbauer. Hátulról irányította a csapatot, nála volt a legtöbbet a zsuga (a 100-ból közel 10% az övé), 103-ból 88 jó passz, két kapuralövés. A mezőny legjobbja volt.
Fernando – most ő volt Fernandinho. Többször lépett vissza a karmesteri pálcát magához ragadó Kolarov helyére. Nem lehetett rá panasz, a megbízható másod(harmad) hegedűs szerepe lesz az övé idén.
Yaya – Pep nem akarta kiplakátolni egész Manchestert, hogy mindenki megértse, hogy miért nem fog fontos szerepet játszani a lelassult elefánt az ő City-jében (bár a heti bére felér egy plakátkampánnyal, szóval mindenkinek jobb lenne, ha végre tiplizne), inkább betette a kezdőbe. Ó, jaj, Yaya. Nem szakadtál szét, mit mondjak. Volt helyzete, remélte, hogy legalább szabadrúgásból betalál, de nem. Most nem érdemelte meg. A gól előtti támadásból azért kivette a részét.
Ez a kép sok mindet elmond, túl sokat:
Mindezek ellenére sem a Citynek, sem saját magának nem sikerült csapatot találnia. Nagy kár. Mármint a játékos karrierje szempontjából. Felgyorsulni nem fog, szemmel láthatólag a taktikát zsigerből visszaköpi. Mi lesz? Néhányszor persze így is látni fogjuk, ő neki meg szépen érkezik a zsé a számlájára. Kár.
Delph – ő is a Pep bébik halmazában üldögél, asszem joggal. Nem csak az tartja a keretben, hogy home grown playa, hanem amit kérnek tőle, azt megcsinálja. Az optimumot most megfejelte egy góllal.
Sokat fogjuk látni annak ellenére, hogy a táplálékláncban Silva, de Bruyne, Fernandinho és Gündogan is előtte áll.
Navas – furcsa, hogy a leggyengébb passzmutatóval rendelkező játékos adta a gólpasszt, de ez van. Bele tudott szürkülni még ebbe a nemigen jó meccsbe is.
Nolito – semmi extrával nem rukkolt elő, de még így is jobbat tolt hatvan perc alatt, mint a túloldalt futkosó földije.
Iheanacho – Kelechi itta meg leginkább a levét, hogy Tourét pályára dobta Pep. A lassú Yaya volt többször a legelső ember, így Iheanachonak kellett visszalépni a középpályára. Nem tudott olyan hatékony lenni, mint szokott.
A sérülése elsőre ijesztő volt, szerencsére nem komoly, az ellennek is jár a pacsi a sportszerűségért.
A cserék:
Adarabioyo – Tosint a tavalyi furcsa Chelsea elleni kupameccs után most láthattuk a tehetséges, az angol korosztályos válogatottakon szépen fellépkedő védőt. Mikor ha nem most? Kapott félórát.
Angeliño – a spanyol kölök az előző szezonban egész tisztességes szezon tolt le New Yorkban, mint bal bunkó, most Nolito helyén kapott (azaz számára nem túl komfortos poszton) 30 plusz a ráadás percet. Nem váltotta meg a világot, de neki is kellenek az ilyen tapasztalatok.
Fernandinho – kényszerből jött. Pep végignézett a családi ékszeres polcon kispadon és úgy döntött, hogy a Silva, Sterling, Agüero trió jó helyen van ott, ahol van, jöjjön ‘dinho. Yayaával helyet cseréltek, az emberhegy tovább kocogott, a brazilnak nem volt ideje sok mindenre.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
A főtábla sorsoláskor idén nehéz lett volna összehozni egy echte halálcsoportot, de azért így sem panaszkodhatunk, az ellenfelek:
Borussia Mönchengladbach (otthon: szeptember 13., idegenben: november 23.).
Tavaly is találkoztunk velük, utolsók lettek a csoportban (nekünk megvoltak, oda-vissza), de Sevilla elleni sikerükkel és a Juve elleni két x-el ők lettek a mérleg nyelve, idén sem lesznek olyan kicsi falatkák. Az Arsenalba távozott Granit Xhakat pótolandó a világbajnok Christoph Kramer érkezett Leverkusenből.
Celtic (idegenben: szeptember 28., otthon: december 6.)
Brendan Rodgers tökutolsó helyre várt csapata végre visszaverekedte magát a bl csoportjába (bár volt meredek gibraltári kanyar is az úton), a remek karakterek között négy igen ismerős arc is felbukkan. Scott Sinclair, Kolo Touré, Boyata és a még saját tulajdonú üdvöskénk: Patrick Roberts.
Mellettük a svéd bekk, Mikael Lustig, a kapitány Scott Brown, a francia csatár Moussa Dembélé és a veterán kapus, Craig Gordon lehet még ismerős.
Barcelona (idegenben: október 19., otthon: november 1.)
Harmadik randi lesz a Barcával a bl-ben négy éven belül, először a csoportkörben, először Peppel a kormányrúdnál. Nyami. Érdekes lesz, az fix.
A sorsolás rendben van. Hat ponttal lehet ráfordulni a spanyol útra, ott meg? Ki tudja, van egy olyan érzésem, nem maradunk pont nélkül. Szuper meccsek lesznek, egy bődületesen jó csapat ellen. Pep hazatér, Bravo visszatér. Can’t wait!
A kérdés csak az, hogy első, vagy második (nyugi, második) hely a csoportvég, a továbbjutás borítékban.
Sorsoltak a ligakupában is, amit most English Football League Cup-nak, azaz EFL Cupnak hívnak.
Yayáék ellenfele a Swansea lesz, szeptember 21.-én szerdán, kb. haza sem érdemes jönni Walesből (amúgy is Pep lövése a közösködés, csapatépítés és más homárságok), szombaton újra a Liberty Stadium-ban lesz jelenése a fiúknak.
