Manszúr bin Zajed ál-Nahjan Sejk és Khaldoon Kalifa ál-Mubarak proudly presents, a manchesteri városi színházból: Ferran Soriano i Compte és Aitor Begiristain Mujika produkciójában, Manuel Luis Pellegrini Ripamonti rendezésében, (többek között) Charles Joseph John Hart, Vincent Jean Mpoy Kompany, Martín Gastón Demichelis, Wilfried Guemiand Bony és Sergio Leonel Agüero főszereplésével, Josep Guardiola Salanak ajánlva ‘A nyomorultak‘ című előadást.
Címke: premier league
A Pudli kétszer – azaz a mámor és a gyötrelem
A hihetetlenül rapszodikus teljesítményünk nem eredményezhetett mást, mint, hogy a csapat (ha nem is simán) megnyerte a ligakupát vasárnap a Wembley-ben! Csodálatos, két év után újra egy trófea!
Hogy ne vidámkodjunk annyira, szerdán újfent a pudli volt az ellenfél, Liverpoolban. Ott persze –- szinte törvényszerű volt, mondani sem kell – a hazaiak apróra szaggatták a csapatot.
Ezt felejtsük el gyorsan, örüljünk még egy kicsit a kupagyőzelemnek!
Megállni a lejtőn
Nincsenek igazán jó előjelek, de bizakodunk.
Szűkös határidőn belül kiderül, hogy mit tartogat számunkra ez a szezon, az FA Kupa küzdelmeit illetően pedig erre már valószínűleg estére választ is kapunk.
Demolition Derby 1989-ből
A 80-as évek közepétől már erőteljes és keserű jelei voltak annak, hogy a Manchester City egyre nagyobb sebességgel halad lefelé az angol labdarúgás lejtőjén, miközben a United pont az ellenkező utat járta be. Pénzügyi nehézségek, tüntetések Swales ellen, menedzserkeringők, kiesés a másodosztályba. Javarészt ezek is jellemezték a City-t egészen a 2000-es évekig. 1989. szeptember 23-án, a Maine Roadon megrendezett 111. manchesteri derbin azonban a jóval esélytelenebb City csodát tett a nagyságrendekkel gazdagabb és jobb játékosokat felvonultató United ellen.
Az angol Hampden
92 esztendeje, hogy a klub elköltözött a Hyde Roadról, és ma van 12 esztendeje annak, hogy a manchesteri kékek elhagyták a brit foci egyik legtradicionálisabb stadionját, a Maine Roadot. Egy poszt formájában most megemlékezzünk az „Észak Wembley-jéről”.
A Hyde Road, amely a Manchester City otthonául szolgált 1887 óta, az 1910-es évek végére igen rossz állapotba került. Az első világháború alatt a stadiont istállónak használták, ráadásul a 40 ezer nézőt befogadó Hyde Road kezdett szűkössé is válni. Egyre több mérkőzésen fordult elő, hogy több száz drukker egyszerűen nem fért be a stadionba 1-1 bajnoki alkalmával, holott fizettek a jegyért. A vezetőség nagy dilemma előtt állt. A stadionbővítés csak részben lett volna lehetséges, a Gorton/Ardwick körzetet pedig nem szívesen hagyták volna el.
Pedig Mangala mindent megtett…
Zsinórban három nyeretlen bajnoki meccs után nagyon itt lett volna már az ideje egy győzelemnek, hiszen a legnagyobb bajnokesélyesnek kikiáltott londoni stoke-klón jó stréber módjára, szorgosan gyűjtögeti a 3 pontokat, így egy esetleges újabb botlás már kényelmes előnybe juttatta volna már az őstapló portugál csapatát. A szerdai önbizalom növelő gála után a tegnapi Hull tökéletes alany volt arra, hogy egy jó meccsel újra rátaláljuk a győzelmek fényes ösvényére a Premier League-ben.
Post Chelsea, pre Sheff Wed poszt
Túlvagyunk egy fantasztikus mérkőzésen, ahol bár negyedik egymásutánban nem sikerült győznünk, ami minimum szokatlan mostanság, legalább végre túltengésben vannak a pozitívumok. Mindkét csapat demonstrálta, miért fő esélyese az idei bajnokságnak, saját erősségeit jól kihasználva. „Post Chelsea, pre Sheff Wed poszt” bővebben
„If you don’t believe we can do that, then you can’t believe in anything”
Talán mindenki emlékszik erre az idézetre. E szavak pontosan 2014. április 17-én hagyták el Manuel Pellegrini száját, egyetlen egy nappal a Sunderland elleni kínkeservesen kiizzadott hazai döntetlent követően. Akkor már szinte mindenki (jómagam is teszem hozzá) lemondott arról a pillanatról, amelyet átéltünk szerda este, azaz, hogy egy parádés hazai győzelemmel karnyújtásnyira kerüljünk a bajnoki címtől.
„„If you don’t believe we can do that, then you can’t believe in anything”” bővebben